Szódavíz és csokinyuszi: húsvét ma és régen

Hagyományos Húsvét
Hagyományos Húsvét
Miskolc – Az ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó szokások folyamatosan változnak. Idősebbek és fiatalabbak más-más élményeket idéznek. Máshogy készülnek a mai nők a húsvétra, mint nagymamáink.

Csak néhány évtized telt el, mégis eltérõ, megváltozott érzések, hangulatok kapcsolódnak napjainkban szinte minden eseményhez. A mai fiatalok nagy része nem készül különösebben erre az ünnepre.
Többen vallják, hogy a locsolkodási szokások kiüresedtek. Elmenekülnek otthonról, vagy magukra zárják az ajtót, hogy elkerüljék a hívatlan ittas vendégeket.

Elmaradnak a hagyományok

A harmincéves Erõs Tímea is fel tud idézni igazi húsvéti hagyományokat, ám ezek az élmények mind gyermekkorára nyúlnak vissza.
Annak idején Kenderesen még látott olyan fiúkat, akik gémeskúthoz jártak és kölni helyett egy-egy vödör vízzel öntözték meg a lányokat.
– Festettem én is tojást, de ma már kényelmesebb megvásárolni a csokifigurákat. Gyermekkoromban számtalan locsolkodó megfordult nálunk, rokonok, barátok, szomszédok, senki nem maradt el, de az idõ múlásával átalakult a húsvét – véli az eladóként dolgozó fiatal nõ. – Manapság szûk családi körben töltjük. Az ünnepi ételek azért nem maradnak el, a sonka és a tojás mindig asztalra kerül. A võlegényem még hagyományõrzõnek is nevezhetõ, hiszen kölni helyett mindig vízzel locsol meg. Húsvét hétfõ rendhagyóan sikítozással indul nálunk, ilyenkor arra ébredek, hogy kedvesem jéghideg szódavízzel gondoskodik róla, hogy friss és üde maradjak.

Tisztelték a lányokat

A 67 éves, Kisgyõrben élõ Bihari Jánosné, Gizike néni csak boldog húsvéti emlékeket idéz fel. Gyermekkorában még komoly várakozás, készülõdés elõzte meg az ünnepet – meséli –, egész héten át csinosították a házat, kívül-belül fehérre meszelték, hogy a nagy napon hófehér legyen.
Fasírozottal, töltött hússal, fánkkal, mágnás-diós pitével várták a vendégeket, de csokinyuszi már akkor is volt. A fiúk tízen-húszan együtt jártak locsolkodni és tangóharmonikával énekelve vonultak végig a falun. – Volt, aki felkapta a vödröt, de az édesanyám leteremtette ezeket; minket, a három lányt csak kölnivel volt szabad megöntözni. A komoly fiúk mindig korán jöttek, aki számított, már délelõtt megjelent, mert tíztõl a templomban volt a helyünk. Akadt, aki délután esett be locsolkodni, de õk már italosan jöttek – sorolja Gizike néni. Leendõ férjét már tizenhárom évesen ismerte, és õ volt húsvétkor a legfontosabb vendég. – Akkoriban tisztelték a lányokat, nekünk még volt nõi büszkeségünk, de a mai világból ez már kiveszett.

JA








hirdetés




hirdet�s