Szivárványos felüdülés az Örömdalkör

Akt.:
Szivárványos felüdülés az Örömdalkör
Szivárványos felüdülés az Örömdalkör
Miskolc – Szép téli délutánon – verőfény, meleg – szorgalmasan igyekeznek az emberek a miskolci Lenke utcában, és eltűnnek a szemközti épület jobb sarka mögött az üvegajtóban.

A VOKE Művelődési Házban a Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub vendégei két óra hosszára. Itt találkoznak, ha hívják őket. Jönnek télen-nyáron, esőben, szélben, hóban, nem tartja vissza őket semmi. Miskolcról, a megyéből, még Pestről is. Talán nem is tudják, vagy ha igen, nem gondolnak bele, hogy péntek, tizenharmadika van. Sok ilyen napot megéltek, baljós voltában való hiedelmük, babonás vélekedésük nincs. Inkább elfogadják a Valentin-nap vigiliáját, annál inkább, mivel a mostani összejövetel, mint mindegyik a társaságról, a barátságról, az előadott művek sokaságáról, a szerelemről, szeretetről szólnak.

vörösm1

“Heted7ország” nem ez az első retró szórakozás, tudják, hogy érdemes részt venni a klub és az “Örömdalkör” meghívására e “szivárványos”, kellemes felüdülésen. Nagykabátok a ruhatárban, megélénkül, zsibong a terem. Az előadás programja nincs előre “kidolgozva”, de a belépéskor mindenki kapott egy a dalkör repertoárját tartalmazó listát azzal, hogy szavazás eredményeként legnépszerűbb öt szám bekerül a szünet utáni műsorfolyamba. Hát ezt meg kellett beszélni a napfény által keltett színes fényjelenségre hajazó színpadi dekoráció íve előtt. Voksunkat sürgősen leadni, mert a hirtelen beállt csendben már felhangzik a Cherbourgi esernyők zenéje. A színpadon Volyákné Kati Jobbágy Endrével és a trombitaszólista Gyurkovics Gábor.

Jobb “felvezetés” nem is lehet. A következő szám is Katié: Moon River az “Álom luxuskivitelben” című 1960-as filmből. Megérdemli az ovációt. Jöhet a zöld színt jelentő “Granada” Jobbágy Endre előadásában. Szivárványos jókedv, ámulat. A tökéletes hang, az átélés hallatán a közönség azon csodálkozik, hogy újra és újra csodálkozni tud Endrén, pedig már hányszor megélték énekét. “Ez a dal úgy lobog, mint a fáklya” – szól a szöveg… és tényleg! “Kicsit szomorkás a hangulatom máma” harsogja mindenki együtt a trombitással. Már most rá lehet jönni arra, hogy az emberek általában a lassú melódiákat szeretik jobban. Kérjünk meg bárkit arra, hogy valami szépet dúdoljon el, a kiválasztott dallam holtbiztosan adagioban van megírva. És e megállapításra tesz rá “még egy lapáttal” Löveiné Ili Bizet Gyöngyhalászával… mint a “gyöngyhalászok szomorú sóhaja” átérzéssel. Újra Kati a “Szépség és szörnyeteg” című mesejáték betétdalával. (Hol volt hol nem volt) és Ili a “Ha leszáll az éj” című indián dallal. Megint Kati – már a megjelenése is siker – a “Felicita”-val, de duettben. Berta Péter “száll ringbe” mellette. Ez már vidám és gyors.

vörösm2

Trombitán “Sóhajok szállnak a szélben” – mérsékletesség- szerénység, az ibolyaszín illik hozzá. És a délután eddigi legnagyobb tapssal kísért, és együtt énekelt műsorszáma a “Ha én gazdag lennék” (Hegedűs a háztetőn) Berta Péter megszólaltatásában korhű ruhában. Ekkor már a kevésbé ínyencek is gondolatban csettintettek a nyelvükkel. Mi jöhet még ezután? Operett. A szerelem a piros színével. Lehár, Huszka, Kálmán Imre sorol be egymás után a Józsi dalával, a Gül babával, a Cirkuszhercegnővel, a Csárdáskirálynővel. Azok közül, akik a nézőtéren helyet foglalnak ki ne szeretné a “Jaj cicá”-t, ki ne “fújná kívülről” azt, hogy Darumadár fenn az égen (Jobbágy Endre és Fodlik János ). Az I. rész befejezéseként 3 táncospárral színre kerülő “Álom, álom, édes álom vendégművésszel hangzott el. Fodor Jánossal Ducsai Ági mutatta meg tudását. Felhők fölötti múltbéli másik világ. Amíg testünk pihen a széken, szabadon csatangolhat a lelkünk. Egy zene- vagy énekszám értékét abból lehet megítélni, hogy hány meghallgatást bír el. Az örökzöld jelző mindent elmond.

De az arcok és a kedv is mesélnek arról, hogy a szereplők nem gyászolják magukat a tűnt ifjúság első gondtalan, sekély vissza nem térő örömeiért. Megtalálták boldogságukat, mely sokkal gazdagabb, mélyebb, mint amit akkor éreztek. Régóta a klub tagjai valahányan, és a közösségi élet hatására (is) fogékonyak az új élmények, feladatok befogadására. Ősz haj, vízszintes ráncok a homlokon, az arcot szántó barázdák, szarkaláb a halántékon? Ki bánja?! A szemeink fényét nézzék!

vörösm3

A szünetben a “számlálóbizottság” ellátta vállalt mesterségét izgatott esélylatolgatás folyt. Mint egy totó vagy tippmix fogadás előtt. A szervezők (Hajdú Kati, Gyurkovics Gábor), mint ahogy azt Szabóné Julika, az esemény kiötlője és gazdája elmondta, arra kíváncsiak, hogy az ajánlott műsorszámok közül melyek azok, amelyek a közönség érdeklődését az átlagnál jobban felkeltik. Két “gigász csapat”, az Omega és a Neoton győzelmét előre borítékolni lehet, de nagy valószínűséggel sikerre számíthat még az “1492 A paradicsom meghódítása” című szám is… de kik adják majd a hiányzó kettőt? Mary Zsuzsi és Dolly “futott be”. Tehát a voksolás végkimenetele – a már említett műsorszámon kívül:”Holnap hajnalig”, “Régi csibészek”, “Trombitás” és az “Isztambul”.

Az Örömdalkör tudását, tehetségét megosztotta rajongóival. bizonyítván, hogy a rátermettség, az átélés képessége akkor a legszebb, ha mint elhivatottság jelenik meg. Charlotte Bronte aforizmája szerint: nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, barátaink, és úgy találjuk, jelenlétünk, teljesítményünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.” Ez az igazi öröm nekik is, akár arc poeticájuk is lehetne.








hirdet�s