Őszi Mikulások

Sok évvel ezelőtt világvégét jósoltak 2000-re. A minap jöttem rá, hogy ez valóban bekövetkezett. Fogalmam sincs, ki és miért zavarta össze a dolgokat, csak azt látom, hogy a feje tetejére állt a világ.
Koncz Nóra jegyzete

Hetek óta csokimikulások édes pillantásainak kereszttüzében járunk a boltok polcai között, s a megszokottól jócskán elrugaszkodó lila, kék, zöld, bocimintás és skótkockás ruhába bújtatott apó egészen februárig színesíti gondterhelt napjainkat. Vége a sanyarú gyermekkornak: nem kell a napokat számolva várni, s ígéretekkel teli, gyöngybetűs levél fogalmazásával és csizmafényezéssel fáradni, hiszen marcipánba öntött télapónk bármikor elérhetővé válik és rendelkezésre áll. Kifordított világunkban már nem kelt félelmet a krampusz sem, a mosolygó feketeség kakaókrémes kobakjába harapva elégedettség – s nem rettegés – tölti el a csíntalan gyereket is.

Az idő múlásával új távlatok nyílnak meg életünkben: a nagyáruházban olvadó Mikulás, Valentin nap táján találkozik a húsvéti nyuszival, aki csibéivel és barikáival várja a szaloncukor-dombok árnyékában vásárlóit. Így haladva pár év múlva elérjük, hogy egyenrangúvá válnak napjaink: az ünnepek elsikkadásával mind egyforma lesz, megszűnik a kiemelés, a kivételezés. A gyerek a bolti mesefigurák és édességhalmok között sokáig gyerek marad, mert lapos pénztárcájú szülei (a csábító kínálat miatt) leszoktatják a bevásárlásról – következésképpen a cipekedésről – így a visszajáró számlálásával sem kell törnie a fejét.

Vágyaim netovábbja a marketing-szemlélet uralta XXI. század. Úgy gondolom, ez már tényleg mindennek a teteje.








hirdet�s