„Szerettem őket, ők is engem” – Interjú: Füsti Molnár Ágotával, Déryné-díjas színházi emberrel

Akt.:
Füsti Molnár Ágota
Füsti Molnár Ágota
Miskolc – Színházi ember. Bravózó közönség. És a végén elköszönni.

Ötven év, a színházban. Mindig ugyanaz, és mindig más. A színpadon, és a színpad mellett – Füsti Molnár Ágota mesél.

„Imádtam táncolni”

Füsti Molnár Ágota: Szerencsés időszakban kerületem a színházba. Először az adta a vonzerejét, hogy imádtam táncolni. A színház olyan volt különben, mint a katonaság. Bementünk 10-re, gyakoroltunk, aztán próba, és előadás. Rengeteget dolgoztunk, mert abban az időben miden operettben kellett lennie rendes balettnek. Ha volt benne egyébként, ha nem: az alkotók beletették. Rövidebb és egészen hosszú betéteket, kis mondanivaló köré készült koreográfiákat. Évente akár két nagyoperett is. Aztán ahogyan haladtunk előre az időben, a revü operettek, végül a musicalek. Nagyon sok szép dolgot csináltam, olyasmit, ami jó érzéssel tölti el az embert. Jó volt a függöny előtt állni, amikor bravózott a közönség.

„Olyan jó voltál”

Füsti Molnár Ágota: Megcsináltuk a dolgunkat. Amikor Lendvay Ferenc volt az igazgató, nagyon kellett figyelni. Ha valami nem tetszett neki, bejött az öltözőbe, és elmondta a véleményét. Ha valami nagyon tetszett neki, akkor is eljött, és akkor azt mondta, olyan jó voltál, hogy fizetésemelést kapsz. A Sztambul rózsájában velem is megtörtént ez. Azt mondta: ma olyan szépen táncoltál, kapsz kétszáz forint fizetésemelést. Az nagy pénznek számított – 1200 forintos fizetéssel vettek fel, tánckari tagnak.

„Huncutok voltunk”

Füsti Molnár Ágota: Nagyon jó társaság volt. Huncutok voltunk, sokat nevettünk. Szerettük a színészeket, és ők is minket. Egy-egy fontos alakítást mindenki nézett a takarásból. A fontosabb baletteknél a vezető színészek is lejöttek a színpadra, megnézték, és elmondták, mi tetszik benne, mi nem. Lehetett javítani. Testvériesnek mondanám ezt a hangulatot. Nemcsak nálunk volt ilyen, azt mondják: minden vidéki színházban. Összekovácsolt bennünket, amit csináltunk. Előadás után, a büfében néha összeállt egy banda, zenéltek, mi meg táncoltunk.

„Tudod, hogy mi a helyzet”

Füsti Molnár Ágota: Amikor már megvolt a vizsgám, szólókat táncoltam. Aztán magántáncos lettem. Aztán elkezdtem kiöregedni ebből. Észre lehet ezt venni – nem bírja már úgy az izomzat, liheg az ember a tánc után. Tudod, hogy mi a helyzet. És látszik is, mert jönnek a 18 évesek. Van mihez hasonlítani.

„Eljön majd ez az idő is”

Füsti Molnár Ágota: Ügyelő lettem. Nem azért, mert kiöregedtem. Behívott Csiszár Imre, hogy baj van, mert elment Nagy László, az addigi ügyelő. „Mi lenne, ha ügyelő lennél már? Vagy akarsz még táncolni? Vagy balettmester akarsz lenni?” Nem volt ezzel bajom, tudtam, hogy eljön majd ez az idő is, váltani kell, de váratlanul ért. Évadkezdés következett, át kellett venni a darabokat.

„Olyan édesek”

Füsti Molnár Ágota: Nagyon sokáig nem tudtam igazán rendet tartani ügyelőként. Nem könnyen ment, mert olyan édesek voltak a színészek, sokat bolondoztak a takarásban, sokat nevettem rajtuk. Néha aztán muszáj volt úgy tenni, minta haragudnék rájuk, hogy legyenek csendesebben.

„Adott egy nagy csókot”

Füsti Molnár Ágota: Megszerettem az ügyelést is. Beugrottam Csiszár Imre Peer Gynt-jébe. Kutya nehéz, hosszú előadás. Próba semmi! Csak az előadás. Megrettentem: hogyan csinálom majd ezt végig? De a színészek segítettek: Tímár Éváék ott ültek a lábamnál, mondták, mikor mire figyeljek. Akkor láttam csak, mennyire bonyolult a rendezés. Aztán a tévéfelvételt is velem csináltatta Csiszár Imre – nem szólt a végén semmit, csak adott egy nagy csókot, és már szaladt is.

„A végén elköszönni”

Füsti Molnár Ágota: Érdekes munkáim voltak, olyan izgalmas néha, hogy minden a helyén legyen. A rendező átadja az előadást, onnan az én dolgom, hogy minden menjen pontosan. Ez sikerélmény. És a végén elköszönni – az milyen jó volt, amikor minden tökéletesen ment.

Legördül a függöny

Füsti Molnár Ágota: Kesselyák Gergellyel tanultam összehúzni a függönyt – neki ez nagyon fontos. Segített a zenével is, kitartotta, hogy pontosan történjen. Jó volt vele dolgozni. Vele volt az utolsó munkám is.

„Ott éltünk, a színházban”

Füsti Molnár Ágota: Ötven év a színházban. Ráadásul ebben az egyben. Persze, mindig változik is, új darabok vannak, új emberek jönnek, elmennek régiek – ezt sajnáltuk. Soha nem volt olyan érzésem, éreztem, amikor szerződtetésre hívtak, hogy nem kapok majd szerződést. Úgy éreztem, kedveltek valamiért. Nem szoktam gondolkodni rajta, hogy miért. Szerettem őket, ők is engem. Szeretetben voltunk. Ott éltünk, a színházban. Mint egy második család.

„Rengeteg angyal”

Füsti Molnár Ágota: Itt ez a rengeteg angyal. Tőlük kaptam, bemutatókra, ajándékba. Apróságok. Mikor milyen darab ment. A Mosoly országa – ez a négy Buddha. Jó társaság volt. Szeretetre méltó jó társaság volt. Jó volt velük lenni.

– Bujdos Attila –


Névjegy: Füsti Molnár Ágota

Iskoláit Miskolcon végezte. Kilenc évesen íratta be az édesanyja Freimann Leona miskolci balettiskolájába. A balettmester terelte a színpadi pályára. Fiatal korában kisegítő táncosként már fellépett a Miskolci Nemzeti Színházban. Az első, tánckari tagi szerződését 19 évesen kapta. Később – sikeres vizsgát követően – szólótáncos, majd tánckari vezető, végül magántáncos lett. A táncot abbahagyva kérte fel a színház akkor vezetése, hogy ügyelőként folytatva, segítsen sikerre vinni az előadásokat. Ötven év munka után adta át a stafétabotot a fiatalabbaknak.Táncosi tudását a moderntől a klasszikusig, a revütől az operettig sokféle műfajban mutatta meg. Szólótáncosként több produkcióban lépett fel: Maya, Mesél a bécsi erdő, Ördöglovas, Rigó Jancsi, Mosoly országa, Csárdáskirálynő, Madame Pompadour, Denevér, Hello Dolly, Éjféli randevú, La Mancha lovagja.

A miskolci közgyűlés 2015-ben úgy döntött, hogy Déryné-díjjal ismeri el művészeti tevékenységét, és több évtizedes szakmai munkáját, amellyel hozzájárult a Miskolci Nemzeti Színház sikereihez.


Ügyelő

A színpadi előadás technikai lebonyolítását végző színházi ember, aki a próbafolyamat kezdetétől részt vesz a színpadi mű létrehozásában. Ügyelőpéldányában feltünteti a színrelépések-távozások, a díszletváltozások, a hang- és fényeffektusok, a függönymozgatás időpontját és sorrendjét, s a példány alapján az (általában a színpad oldalán elhelyezkedő) technikai pultjáról (ügyelőfülkéből) vezeti és irányítja az előadást. Állandó összeköttetésben áll a színház összes technikai helyiségével és az öltözőkkel; ma már gyakran programozható elektronikus vezérlés segíti munkáját.​








hirdetés