Szeretne nyomot hagyni Miskolcon

Keresztes Sándor
Keresztes Sándor - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Kezdetben csak a magyarság ügyét szerette volna szolgálni, de rájött, a színművészet többről szól.

Az Erdélyben született és pályájukat ott kezdő színművészek kezdetben egészen másként gondolnak a színházra, mint magyarországi művésztársaik. A kolozsvári születésű Keresztes Sándor is így van ezzel, aki tíz évig volt szülővárosa teátrumának, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak a tagja. Sok más színházban is játszott, de 2017 szeptemberétől a Miskolci Nemzeti Színház társulatát erősíti. Mint fogalmazott, ahol nem a magyar a hivatalos nyelv, ott a színház elsősorban a nyelvápolásról, a magyar nyelv gazdagságának megőrzéséről szól. E célokért indult el ő is a színjátszás felé.

– Aztán természetesen, ahogy az ember megismeri a színházat, rájön, hogy sokkal többrétűbb, árnyaltabb fel­adatról van szó, mint csak az úgynevezett szolgálat, és akkor kinyílik a világ, színesedik a paletta – fogalmaz Keresztes Sándor, aki rendkívül hálás a mostani évadért. – Köszönöm az összes rám mért feladatot. A betervezetteket és a hirtelen jötteket is.

Furcsa csavar

Kérdezzük tőle, milyen hirtelen jött feladatban kellett helytállnia.

– Bekerültem Csehov Három nővérébe mint Prozorov, a nővérek édesapja, aki halott ugyan, de egy furcsa csavar folytán megjelenik. Azonban nem akarok túl sokat elárulni erről, hogy meglepetés legyen azoknak, akik még nem látták a darabot – mondja a színművész.

Azt azonban elárulja, hogy ebben az évadban a legizgalmasabb szerepet az Agave-ben kapta, melyben a nagyapát játssza, de hálás feladatnak tartja a Jóembert keresünkben a borbély szerepét is. Arról nem is beszélve, hogy életében először játszhat operettben, a Cirkuszhercegnőben, amiben természetesen énekelnie is kell.

– Én minden szerepnek örülök, amelyiknek értelme van. Soha nem a szerepek nagysága számít, hanem az, hogy annak van-e valamilyen értelme. Az Agave című drámában például nagyon fontos figura a nagyapa. A darab arról szól, hogy el tudunk-e számolni a múlttal vagy sem. És ezt rendkívül ötletes formában fogalmazza meg az író, valamint a rendező – sorolja a színművész.

A céljai és a vágyai felől is érdeklődünk. Mint fogalmaz, szeretne tisztességgel megöregedni. Ha lehet, még nyugdíjasként is színpadon lenni, mert a színművész az az ember, aki kétszer annyit szeretne dolgozni ugyanannyi fizetésért.

– A művészembernek talán az is a célja, hogy valamilyen nyomot hagyjon maga után. Hogy sikerül-e vagy nem, azt nem tudom. Bár nehéz nyomot hagyni a pillanat művészetével. Hamar jön egy hóvihar és kész, már nem is emlékeznek az emberre – véli Keresztes Sándor.

ÉM-HE