„Szerencse, hogy a mozi varázslatos időszakában kezdhettem a szakmát”

Akt.:
Claudia Cardinale
Claudia Cardinale
Miskolc – Miskolcon járt Claudia Cardinale, a világhírű színésznő. A Palotaszállóban adott interjút lapunknak.


Kék-szürke mintás, lágy esésű, kötött pulóver, szürke nadrág, kényelmesen magassarkú cipő, szolid smink, törékeny alkat: így érkezik Claudia Cardinale a lillafüredi Palotaszálló társalgójába. Mint férfikollégám megjegyzi, a szeme, a mosolya ugyanolyan, mint régen. Első pillanattól kezdve közvetlen, barátságos, amikor megszólal, hangja mély, szinte férfias. Meg is jegyzi, mindig ilyen volt a hangja, sokszor előfordult, hogy amikor felvette a telefont, a vonal másik végén kérték, adja már át Claudiának.

A ’60-as évek szexszimbóluma a Miskolci Jameson CineFest Nemzetközi Filmfesztivál díszvendégeként érkezett a városba, őt választották az idei fesztivál életműdíjasának. A megnyitóünnepségen együtt nézte meg a telt házas közönséggel a Volt egyszer egy Vadnyugat című, 1968-ban készült, ma már klasszikussá vált wes­ternfilmet, azaz annak nemrégiben digitalizált változatát. De ne ugorjunk ennyire előre, még a Palotaszállóban vagyunk a megnyitó dél­előttjén: ott adott kerek­asztal-interjút lapunknak és más médiumoknak.

Úgy hallottuk, azonnal igent mondott a miskolci fesztivál meghívására. Miért?

Claudia Cardinale: Nagyon örültem a meghívásnak. Azt hiszem, jártam erre sok-sok évvel ezelőtt, de már nem emlékszem pontosan. Imádom most ezt a helyet, mert valami csodálatos, ez a hotel például fantasztikus, sokkal jobban szeretem az ilyet, mint a modern épületeket. Az emberek pedig nagyon kedvesek, örülök, hogy itt vagyok.

Mit jelent önnek ez a díj?

Claudia Cardinale: Kicsit vicces, de annyi díjam van otthon, hogy nem tudom, hová tegyem őket. Hiszen annyi filmet csináltam életemben, 152-t vagy 153-at, és 77 éves vagyok. Mert nagy szerencsém volt, hogy a mozi varázslatos pillanatának időszakában kezdtem a szakmát, és csodálatos rendezők keze alatt dolgozhattam. Vallom, hogy a rendező személye nagyon fontos. És mert most sem fejeztem be a munkát. Tudom, ez hihetetlen, hiszen a legtöbb nő, ha eléri a hatvanat, abbahagyja. Nos én nem, folytatom a mai napig.

Mondta, megnézi a miskolciakkal a Volt egyszer egy Vadnyugatot. Látta már ezt a felújított verziót?

Claudia Cardinale: Ez a film hihetetlen, igen, mindig nagyon szívesen újranézem. Mert Enrico Morricone zenéje fantasztikus. Mindemellett ebben a filmben még fiatal voltam, és én voltam az egyetlen nő benne, csupa férfivel játszottam együtt. Én magam is fiús voltam, mint mindig, jobban szerettem fiúkkal játszani gyerekkoromban is. A film azért is fantasztikus, mert bár más filmek zenéjét rendszerint utólag írja meg a zeneszerző, ez esetben fordítva történt. A forgatás idején a rendező, Sergio Leone az egyes jelenetek felvétele előtt lejátszotta a zenét, és csak azután kezdtünk játszani. Ez volt az első alkalom, hogy ezt csináltam.

Sok híres színésszel játszott együtt az évek során. Mint például Alain Delonnal, Marlon Brandóval, Burt Lancasterrel, Jean-Paul Belmondóval. Ki állt önhöz a legközelebb?

Claudia Cardinale: Nehéz választani. Alain Delonnal nemrégiben a Velencei filmfesztiválon találkoztunk újra, ahol felelevenítettük, hogy milyen sokat kellett csókolóznunk a forgatásokon. Bár Luchino Visconti, aki a Párduc című film rendezésekor mindig mondta, hogy nyelves puszit adjak neki, erre én sosem voltam hajlandó. Sok jóképű férfivel játszhattam együtt, ám egyikükbe sem voltam szerelmes.

Az egész világ szerelmes volt akkor beléjük. Hogyan tudott nekik ellenállni?

Claudia Cardinale: Volt az életem, és volt a forgatás. A kettőt nagyon jól el tudtam választani egymástól. Hiába próbáltak udvarolni – mint például Marlon Brando –, ha kikapcsolták a kamerát, már a saját életemet éltem. Sok mindenbe nem mentem bele egyébként, például sosem vetkőztem, nem voltam hajlandó megmutatni a testemet. Az egyik filmben a forgatókönyv szerint Burt Lancasternek le kellett rólam tépni a blúzt. Ő ezt meg is tette, de én azt csináltam, mint korábban Marlene Dietrich, hogy felvettem egy másik ruhadarabot a blúz alá. Belmondo, Alain Delon, Mastroiani, mindnyájukkal jó volt dolgozni. Belmondo nagyon jó partner volt, sok bolondságot csináltunk együtt.

Emlékszik az első forgatási napjára?

Claudia Cardinale: Nagyon fiatal voltam akkor. Még Tunéziában történt, hiszen ott nőttem föl. Nem akartam színésznő lenni, iskolába jártam, igaz, előtte már megnyertem egy szépségversenyt. Két híres francia rendező keresett meg az iskolában, hogy engem akarnak, de én elrohantam. Az édesapám kérdezte: miért nem akarom? Így mentem bele. Arab voltam, az első filmemet a szintén arab Omar Shariffel készítettem, a címe az volt, Goha. Ő is kezdő volt, én is kezdő voltam.

Sok-sok filmben szerepelt. Van kedvence?

Claudia Cardinale: A legfontosabb pillanatok azok voltak az életemben, amikor a két nagy rendezővel, Federico Fellinivel, majd Viscontival találkoztam. Fellininél nem volt forgatókönyv, improvizálni kellett. Visconti mindent aprólékosan megtervezett. Egymás ellentétei voltak. Amikor Szicíliából Rómába mentem, akkor hosszú, fekete hajam volt, ott szőkére kellett váltanom. Az egyik ezt akarta, a másik azt, állandóan cserélgetni kellett a színemet miattuk. De akkor is ezek voltak életem legszebb pillanatai.

Sok helyen azt írják, hogy férjnél volt, míg máshol azt, hogy sosem. Mi az igazság?

Claudia Cardinale: Életem szerelme Pasquale Squitieri rendező volt, nem voltam a felesége, 30 év után elváltak útjaink, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egyedül élek Párizsban, a Szajna partján van a lakásom. Azért ott, mert Tunéziában is a víz partján éltem, és mindig imádtam. Korábban volt kutyám, de ma már nincs. Fiam, Patrik Rómában él, a lányom művészettörténész, és gyönyörű. Mindenki azt akarta, hogy színésznő legyen, de ő nem akart az anyja nyomdokaiba lépni. Ha nem is együtt, de közel élünk egymáshoz. A húgom egyébként sokkal szebb volt, mint én, ő akart színésznő lenni, nem én, mégsem lett.

Vajon miért így alakult?

Claudia Cardinale: Talán azért, mert kettőnk közül én voltam a keményebb, határozottabb. A filmszakma pedig nemcsak a filmezésből áll, hanem annál sokkal több. A viszonyunk a mai napig nagyon jó a testvéremmel, ő egyébként Polinéziában lakik, de gyakran találkozunk.

Mikor érezte igazán, hogy sikeres lett? Hogyan éli meg, hogy az egész világon felismerik?

Claudia Cardinale: Párizsban élek, és nem zavar az ismertség. Amikor bemegyek egy kávézóba, mindig nézik, hogy hol van a testőröm. De hát nincs testőröm, én szeretek egyedül járni.

A mai napig forgat. Mi alapján fogad el egy forgatókönyvet? Változtak-e a kritériumok a korábbiakhoz képest?

Claudia Cardinale: A legfontosabb számomra a forgatókönyv, a témája és az, ahogy meg van írva. Ha nem szeretem, akkor nem akarok találkozni a rendezővel. Ha tetszik, akkor szeretnék vele találkozni, hiszen a filmkészítésnél a legfontosabb ember a rendező. És utána döntök. Nagyon sok forgatókönyvet elutasítok egyébként.

Legújabb filmjei egyikében Sarah Jessica Parkerrel játszik együtt, a címe: Minden út Rómába vezet. Itt magyar operatőrrel dolgozott, Pohárnok Gergellyel. Hogyan emlékszik rá?

Claudia Cardinale: Igyekszem mindenkivel jó viszonyt ápolni a stábban. Bevallom, arra nem emlékszem, hogy dolgoztam-e magyarokkal a munkám során. De most nagyon tetszik ez az ország és az itt élő emberek. Sokat forgatok most is. A másik filmem, amit mostanában készítettem, A művész és a modellje című, spanyol rendező munkája. A legutóbbi pedig a Volt egyszer egy Vadnyugathoz kötődik. A rendező megkeresett, hogy dokumentumfilmet szeretne velem forgatni a helyszínen, ahol annak idején a film készült. Forgatókönyv nincs, improvizálni kell. Megérkeztünk a helyszínre, és egy pillanat alatt éreztem, hogy akarom ezt a filmet. Csodás a táj, a hegyek, semmit nem változtak az évek során. Rengeteg dolog eszembe jutott a forgatásról, kicsit szomorú is volt, hiszen a partnereim, Charles Bronson és Henry Fonda már nem élnek.

Mikor vetítik ezt a filmet?

Claudia Cardinale: Tavaly forgattuk, talán már New Yorkban látni, remélem, ide is eljut.

Gyakran néz ma is filmeket?

Claudia Cardinale: Mint mondtam, nagy szerencsém volt, hogy a mozi fénykorában kezdtem a szakmát. A probléma a tévé megjelenésével kezdődött. Az emberek nagy része ugyanis a tévét nézi – így vagyok ezzel én is – és ezért nem nagyon jut el moziba, ezért értékelődött le a film.

Vannak kedvencei a kortárs színészek, rendezők között?

Claudia Cardinale: Igen, például Leonardo di Caprio, Matt Damon, Angelina Jolie, akivel személyesen is nagyon jó a viszonyom. De nagyon sok a tehetség közöttük.

Kiáll a nők és a melegek jogaiért, elkötelezett állatvédő, az Unesco jószolgálati nagykövete. Milyen eredménnyel lenne elégedett ezen a területen?

Claudia Cardinale: Igen, kiállok az emberekért, az emberek jogaiért, minden jogtalanság ellenében. A szabadságért. Ezért sokat dolgozom, Afrikában, Kambodzsában, a gyerekekért, az összegyűjtött pénz kórházakra, iskolákra megy. Ezt a fajta munkát nagyon fontosnak tartom.

A mai napig nagyon csinos, szép. Mit tesz a szépsége megőrzése érdekében?

Claudia Cardinale: Soha nem végeztettem plasztikai műtétet, ellene vagyok. A titok a jó krém, a nagyon jó krém, azzal kell kennünk magunkat tetőtől talpig este és reggel, ez a legfontosabb. Korábban, amikor fiatal voltam, sokat sportoltam, kosaraztam, atletizáltam, de aztán ez bonyolult lett volna, most inkább sétálok, de azt sokat. Sosem fogyókúráztam, de keveset eszem.

Sok nyelven beszél, köztük franciául, olaszul, angolul, Tunéziában született. Melyik nyelvet használja a legszívesebben? Melyiken álmodik?

Claudia Cardinale: Arabul már alig beszélek, hamar elkerültem a szülőhelyemről, néhány szóra emlékszem. Francia az anyanyelvem, és igen, ez jó kérdés, de legtöbbször azon is álmodom.

– Hajdu Mariann –


 

Névjegy

Claudia Cardinale (1938. április 15-én született) tunéziai születésű, ma Párizsban élő olasz színésznő. Leghíresebb szerepeit Federico Fellini 81 (1963) és Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) című filmjében játszotta.Eredetileg tanárnak készült, de 1957-ben megnyerte az Unitalia-Film által szervezett szépségversenyt Tunéziában, és ez belépőt jelentett számára a filmkarrierhez. A Goha című filmben debütált 1958-ban.

Először 1960-ban került munkakapcsolatba Luchino Viscontival, amikor a neves rendező Rocco és fivérei című ünnepelt neorealista jellegű filmjében mellékszerepet játszott. Visconti észrevette tehetségét, és 1963-ban neki adta A Párduc egyik főszerepét olyan nagy sztárok mellett, mint Burt Lancaster és Alain Delon.

Sohasem tett kísérletet arra, hogy betörjön Hollywood világába, mivel nem szívesen hagyta el Európát hosszabb időre, de több hollywoodi filmben is szerepelt. Az első amerikai film, amelyben játszott, a Rózsaszín párduc volt.

Saját bevallása szerint sohasem ment férjhez, de gyanítják, hogy Franco Cristaldival összeházasodtak. 1975 óta Pasquale Squitierivel élt. Két gyermeke született.


CineFest – Claudia Cardinale: megható volt, hogy ennyi ember örült nekem

Miskolc, 2015. szeptember 12., szombat (MTI) – Megható volt maga az életműdíj és különösen az, hogy ennyi ember örült nekem – mondta Claudia Cardinale olasz filmsztár az MTI-nek szombaton abból az alkalomból, hogy a péntek esti megnyitó ünnepségen átvehette a miskolci CineFest filmfesztivál életműdíját. tovább »


CineFest – Világhírű színésznővel mozizhattak a miskolci nézők

Miskolc – A CineFest pénteki megnyitóján életműdíjat kapott Claudia Cardinale. tovább »


CineFest – Claudia Cardinale kapta az életműdíjat

Miskolc, 2015. szeptember 11., péntek (MTI) – Claudia Cardinale kapta a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját; az európai mozi egyik legnagyobb legendája szűnni nem akaró vastaps közepette vette át az elismerést péntek este Miskolcon. tovább »