Szerencs: az édes élet ígérete?

Mit hoz a jövő? Sokan bíznak benne, lesz még Szerencsen cukorgyár
Mit hoz a jövő? Sokan bíznak benne, lesz még Szerencsen cukorgyár - © Fotó: Szaniszló Bálint
Szerencs, Budapest – A miniszter igért, a szakember óvatosságra intett, a szerencsiek remélnek.

A Szerencsi Cukorgyár 2008-as bezárása óta lényegében szkeptikusokra és reménykedőkre oszlik a város és környéke lakossága, illetve azok az egykori cukorrépatermelők, akik az évszázados hagyományokkal bíró szerencsi cukorgyártás beszállítói voltak egészen a már említett 2008-as esztendőig. Azóta ugyanis hiába is termesztenék a cukorrépát, nemcsak szerencsen, szerte Magyarországon nincs érdemi cukorgyár, amely megvásárolná azt.

Szerencsen a gyárból leszerelték és elszállították a berendezéseket és a máig is őrzött területen az enyészet uralkodik. A romokon kívül az a néhány négyzetmélteres emlékpark ad mementót a cukorgyártásnak, amelyet a leállás első évfordulóján avattak fel. Az egykori cukorgyár kerítésén még ott árválkodik egy óriásplakát, amely feliratával – “Egy hektár cukorrépa egy év alatt 15 milló liter oxigént ternel. Ez háromszor-négyszer akkora, mint amit ugyanilyen erdőterület nyújt, és ez 58 ember egész éves oxigénszükségletét fedezi” – kissé morbid, ismerve a jelen helyzetet.

A remény rabjai

A szerencsiek jó része azért remél. Ez derült ki ott jártunkkor. Az általunk kérdezettek több, mint fele nem tartja elvetélt ötletnek, hogy újra legyen cukorgyár Szerencsen. Prsze szkeptikusok is akadnak bőven. A remény magjait amúgy Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter vetette el az idei csokifesztiválon, amikor elmondta: “Most, amikor az uniós akadályok elhárultak, lehetőség nyílhat arra, hogy újra cukorgyárak épülhessenek Magyarországon. Szerencs az első körben lehet, ahol felépülhet, újjá épülhet a cukorgyár – mondta Fazekas Sándor. – A cél az, hogy a magyar piacot magyar cukorral lássuk el, ne kelljen importra szorulni. Az Európai Unió tervezi az országokra szabott cukorkvóta megszüntetését, ami lehetőséget adna Magyarországon a cukortermelés növelésére. Persze Machiavelli már a XV. században megmondta, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz…

Pénz, pénz és pénz

Egy cukorgyár megépítéséhez pedig nagyon sok pénz kell. A miniszteri bejelentés után egy magát megnevezni nem akaró szakértő azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy “cukorgyártás, mint az élelmiszeripar nehézipara rendkívül költség- és eszközigényes”. Mint elmondta, egy gazdaságosan működő cukorgyárnak évente legalább 100 ezer tonna cukrot kell előállítania. Egy ilyen gyár felépítése 80-100 milliárd forintba kerülne zöldmezős beruházásként. Márpedig Szerencsen egy cukorgyár felépítése zöldmezős beruházásnak számítana, hiszen a régi gyárnak nyoma sem maradt szinte. Ez olyan tény, amivel nehéz vitatkozni. Egy szerencsi úgy fogalmazott: “olyan, mintha a diósgyőri kohót szeretnék újra működésbe hozni. Annak sincs írmagja sem, mint a szerencsi cukorgyárnak…”

Hasonló a véleménye az MTI-nek nyilatkozó szakértőnek, aki szerint a bezárt petőházi, szolnoki és szerencsi cukorgyárakat már nem érdemes revitalizálni, újraindítani. “A kabai cukorgyár termelése esetleg újraindítható volna, mivel ott több, a cukorgyártáshoz kapcsolódó technológiai folyamathoz szükséges részelemek még megtalálhatók. Ezek csökkenthetnék egy esetleges beruházás költségeit…”

ÉM-SZB

Cukor tonnaszázezrek

Nehéz megállapítani, hogy ma mennyi cukrot használnak el Magyarországon. Ez a mennyiség kristálycukor egyenértéken számolva, a becslések szerint mintegy 250-280 ezer tonna lehet. Magyarország uniós cukorkvótája 105 ezer tonna. A kaposvári cukorgyár kapacitása pedig 120 ezer tonna körüli, emellett még némi finomítási lehetősége is van a gyárnak. Létezik még a szabadegyházi izoglükóz-gyár, amelynek magyarországi eladása évente mintegy 70-100 ezer tonna lehet az ipari felhasználók számára.