Szenzációs régészeti leletek Rásonysápberencsen

Akt.:
Szenzációs régészeti leletek Rásonysápberencsen
Szenzációs régészeti leletek Rásonysápberencsen - © Fotó: Buzafalvi Győző
Rásonysápberencs – A rásonysápberencsi vízügyi beruházást (záportározót létesít a Vasonca-patakon az ÉVÍZIG) megelőzően ez év április 3-a óta régészeti feltárást végez a Herman Ottó Múzeum a Szőlőalja elnevezésű régészeti lelőhelyen.

A Vasonca-patak két partján mintegy egy hektáros területen dolgozunk, eddig 800 régészeti jelenséget tártunk fel – mondta pénteken Csengeri Piroska régész. A jelenségek 8 különböző régészeti korszak, illetve kultúra településéről származnak, több esetben egymás bolygatva kerültek elő. Mindez azt bizonyítja, hogy a Vasonca-patak két oldalán elhelyezkedő dombvonulatok az őskor és a népvándorlás kor időszakában, sőt a középkoprban is igen kedvező megtelepedési feltételeket kínáltak az emberi közösségek számára.

A legidősebb település a kárpát-medencei újkőkor/neolitikum középső időszakából származik. A Krisztus előtt 5300-5200 közé keltezhető tiszadobi csoport ezen faluszerű településből felszíni házakra utaló oszlophelyeket, valamint a körülöttük elhelyezkedő igen nagy méretű, alaktalan agyagkitermelő gödröket, kisebb, szabályos tárológödröket és eddig 5 temetkezést tártunk fel – hangoztatta Csengeri Piroska. A jelenségek elhelyezkedése alapján megállapítható, hogy a település belső szerkezete jól illeszkedik a korszak általános településszerkezeti képéhez (ház – agyagkitermelő gödör – sírok alkotta települési egységek, melyek háztartásokat jelentenek). A tiszadobi csoporthoz kapcsolhatjuk azt a szűk, mély, kútszerű objektumot is, melyből egy malomkő, és egy unikálisnak számító, kétszájú agyagedény került elő. A leletegyüttes egykori áldozati szertartás nyoma lehet. Ugyancsak különleges, bár a korszakra jellemző egy sarlómotívumos arcos edény előkerülése, mely emberi alakot szimbolizál arcábrázolással.

Fotó: Buzafalvi Győző Fotó: Buzafalvi Győző ©

A középső neolitikumból egy másik településrészlet is napvilágot látott a feltárás során, mely feltehetően Krisztus előtt 5100-5000 közé keltezhető, és a tiszadobi csoport utódjának tartott bükki kultúra késői szakaszához köthető. A szabályos, kerek tárológödrökben 2-3 mm falvastagságú, finom, vékony vonalas díszítésű kerámia töredékeket találtunk – közölte szerkesztőségünkkel. A tiszadobi csoport és a késői bükki kultúra objektumaiból vett radiokarbon minták kormeghatározása remélhetőleg segít finomítani a korszak belső kronológiai képét, az üledékminták vizsgálata pedig az itt élt két neolitikus közösség gazdálkodási szokásainak megismerését, azok összehasonlítását segítheti elő.

A korai bronzkorhoz (Krisztus előtt 2500 körül) egy kutat kapcsolhatunk Rásonysápberencsről, melynek betöltéséből a kerámiatöredékek mellett kis méretű famaradvány is előkerült. A késői bronzkor (pilinyi kultúra) települése a Vasonca-patakból nyugatra eső részen található, ehhez az időszakhoz házakra utaló oszlophelyek és kisebb gödrök tartoznak (utóbbiak fekete, fényes felületű kerámiával).

Fotó: Buzafalvi Győző Fotó: Buzafalvi Győző ©

A lelőhely következő települése a 8-9. századból származik, mely időszakból főként temetőket ismerünk a Kárpát-medence területéről, így Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből is, A feltehetően a késői avarokhoz köthető falurészlet mintegy 15 félig a földbe ásott, négyszögletes, oszlophelyes, kemencés épület és néhány kiégett falú füstölő gödör képviseli, jellegzetes hullámvonaldíszes kerámiával, cserépbográcsok töredékeivel.

Az utolsó régészeti korszak, melynek jelenségeit megtaláltuk Rásonysápberencs-Szőlőalján, az Árpád-kor. A középkor ezen időszakához szintén földbe mélyített, négyszögletes, oszlophelyes, kemencés házakat sorolhatunk, melyekből többek között hornyolt díszítésű kerámiatöredékek származnak. Feltártunk egy újabb kutat fabéléssel, alján korsóval. A teljes felületű feltárást egyébként igen jelentősen hátráltatta az igen csapadékos tavaszi időjárás. Amellett, hogy ezáltal sok munkanap kiesett, a tartós esők és a hirtelen lezúduló csapadék többször tönkretették a megtisztított felszínt, és károkat okoztak a kibontott objektumokban is – fogalmazott Csengeri Piroska.

A pénteken befejeződött rásonysápberencsi helyszíni feltárást Horváth Antónia, Csengeri Piroska és Hajdú Melinda régészek irányították. A munkában a múzeum részéről régésztechnikusok vettek még részt, valamint Rásonysápberencsről és Novajidrányból tapasztalt ásatási munkások.

ÉM-BGy








hirdetés










hirdet�s