Szellemidézés a hernádvécsei kastély történelmi falai között, álmokkal

Akt.:
Szántó István
Szántó István
Miskolc – A történetek miskolci, Miskolc környéki, borsodi emberek élményeit, tetteit örökítik meg. Interjú: Szántó István újságíró–főszerkesztő-helyettessel.

Folytatódik Az ecetfák városa, Szántó Istvánnak, az Észak-Magyarország főszerkesztő-helyettesének legújabb könyve, Kastélyos álom címmel a héten jelent meg. Gyűjteményes válogatás az elmúlt időszak úgynevezett retró visszaemlékezéseiből. Nemrégiben kiszámolta valaki, hogy hány máig velünk élő személy szerepel köteteiben, és legalább kétszer annyian vannak, akik már nincsenek köztünk. A történetek miskolci, Miskolc környéki, borsodi emberek élményeit, tetteit örökítik meg.

Hogyan készült a válogatás, melyek a legemlékezetesebbek ezekből a sztorikból?

Szántó István: A legbonyolultabb a szelektálás, amikor a szerkesztővel, az Ab Ovo vezetőjével, Pataki Judittal rendszerezzük az írásokat. Fejezetenként meg kell találni a gyűjtőszót. Ez általában helyszín, kor és szakmák szerint történik. És a kötethez kell egy megfelelő címet választani, amely megfogja a leendő olvasót.

Miért esett a választás a címadó darabra?

Szántó István: Most azért választottam a Kastélyos álmot, mert az kapcsolatba hozható a közelmúltban elhunyt drága édesanyámmal, Ő ugyanis hernádvécsei születésű volt, ezt az Isten szabadságra ment című könyvemben megírtam, és ahányszor megfordulok a hernádvécsei bárókastélyban, szellem­idézésszerűen gyűlik össze a családom, közülük sokan olyanok, akikkel soha az életben nem találkozhattam. A mostani könyv a korábbiaknál nagyobb merítésű, észrevehetően több történet rejtőzik benne.

Miképp születnek ezek az írások, hogyan kutatod fel az interjú­alanyokat?

Szántó István: Nyugodtan elárulhatom a műhelytitkot: spontán kerülnek elő a témák, nem egyszer egy-egy véletlen találkozás kapcsán jutnak eszembe olyan események, amelyekre élénkebben emlékszem, mint a tegnapi napra. Nagy segítségemre szolgál még a régi telefonkönyv-gyűjteményem. Amikor kihagyna az emlékezet, akkor elegendő fellapoznom a korabeli telefonnévsort. Itt jegyzem meg, hogy ezek a könyvek még lényegesen szakszerűbben készültek, mint a maiak, könnyű velük dolgozni. Egyébként az újságíróknak – lehet, hogy manapság is – a legfontosabb munkaeszközük volt a telefon és a telefonkönyv. Hála az akkori igyekezetemnek, minden cégnévhez odaírtam a vezető és az ott dolgozók nevét, és ennek most nagy hasznát veszem. A másik inspiráció, hogy minden egyes megjelenés után újabb és újabb emlékező tanúk jelentkeznek önként és próbálnak meg­győzni, hogy az ő életútjuk regénybe illő. Érdeklődésüket, buzgalmukat nem is győzöm megköszönni, meghálálni.

Olyan is van, hogy egymást ajánlják az interjúalanyok, felhívva a figyelmet egy másik szemtanúra, aki még jobban ismeri az adott történetet?

Szántó István: Valóban, ilyen is megesik. Van egy bizonyos kor, ami után az embernek mindenről eszébe jut valami, és sajnos, ha azonnal nem jegyzem föl, vagy ha feljegyzem és utána nem tudom kisilabizálni a saját írásomat, akkor bajba kerülök és kezdhetem a következő heti penzumomat valami más módon megtalálni. Jelenleg is nagyon sok olyan régi miskolci és megyénkbeli történet van a birtokomban, amelyet régóta szeretnék kibogozni.

Mi okoz nehézséget az írás, szerkesztés közben?

Szántó István: Azt tudni kell, hogy ezeknek az írásoknak az egyik legfőbb nehézsége a terjedelem, ugyanis először az Észak hasábjain jelennek meg, ahol eléggé kötöttek a terjedelmi szabályok és ennek megfelelően kell fogalmazni. Emiatt állandó baráti küzdelmet folytatok a szerkesztőkkel, akik az írásaim végére a pontot kiteszik.

Említetted, hogy vannak történeteid, most mi az, amin dolgozol, mi lesz a következő mű?

Szántó István: Jelenleg megjött a munkakedvem, amire nem számítottam. Mióta nem vagyok úgynevezett napi penzumra íráskötelezett, több idő jut a témák felkutatására és az írások csiszolására. Több nem lokális művem van félkész állapotban, a Kádártól Castróig című kötet is folytatódik. Nemrégiben Kerényi László dokumentumfilmes kollégámmal körbejártuk azt a kormányvonatot, amelyet még az első Orbán-kormány is használt és Torgyán József is utazott rajta. Ezen még volt néhány kihelyezett vidéki kormány­ülés. Volt szerencsém a vonat személyzetét és utasai közül néhányat megkeresni, akik hűen, részletesen beszámoltak az élményeikről. Az Isten szabadságra ment című családtörténeti könyvem második része is elkészült, lassan nyomdakész állapotba kerül.

A megjelent könyvek közül melyik a legnagyobb siker, amelyet legjobban keresnek az olvasók?

Szántó István: Kirobbanó sikernek tartom Az ecetfák városát, utána következik Az Isten szabadságra ment és a Kádártól Castróig. A Vasgyári medvetánc és a Torony–­magasan a megszokott formáját hozta. Igazi nagy öröm számomra, hogy több százan már gyűjtik a könyveimet. Megjelenés után megkeresnek, sok esetben utólagos dedikálást is kérnek, ennél nagyobb megtiszteltetés aligha érhet egy újságírót.

Szándékosan vagy véletlenül feledkezel el a legnagyobb példányszámú könyvedről?

Szántó István: Valóban, a Gyurcsány szabadon sikerszéria volt. A miniszterelnök tudtomon, hozzájárulásomon kívül is több ezer példányt rendelt utánnyomásra. Nem magyarázkodásként elárulom ennek a műnek az előéletét. Régóta őrzöm a szakmai, politikai függetlenségemet, viszont érdekel a politikusok emberi mivolta, sorsuk kulisszatitkai. Gyurcsány Ferenc egy ízben meglátogatta szerkesztőségünket, és ezt követően három napon át faggathattam olyan kérdésekről, ügyekről, amelyeket kollégáim soha nem mertek feltenni. Csak ízelítőül: kíváncsi voltam, lett volna-e mersze lemenni a dolgozószobájából a Kossuth téren tüntetők közé egy szál maga, hogyan reagált volna, ha a kötcsei polgári piknikre áthívják egy lecsós ebédre? Szerintem az ehhez hasonló kérdésekkel sikerült a homlokát megredőznöm, a szokásos szuper sóhajtozások után vízfolyásként vallott. A Vörösmarty téri könyv­bemutatón begörcsölt az ujjam dedikálás közben.

Sikeres portált is szerkesztesz, ennek mi a funkciója az írásokat illetően?

Szántó István: Kevesen tudják, hogy a szantograf.hu egy politikától független, információs, szórakoztató portál – egy egyszemélyes show. Valójában a könyveim népszerűsítésére ötlöttem ki, és most már a harmadik év után azt veszem észre, hogy az áttételeken, egyéb közösségi oldalakon keresztül összesítetten a heti klikkelésszám elérte a 30 ezret. Időnként visszahallom, hogy sokan azzal kezdik a napjukat, hogy ránéznek, mi van a szantograf.hu-n, ami szinkronban üzemel az Északkal. Igyekszem az írásaimat ezen a felületen beharangozni, és ami élmény, történet, öröm, bosszúság megesik velem, azt megosztom az olvasóimmal. Ez már kezd mániámmá válni, a családom szerint visszavehetnék belőle. Naponta legalább háromszor is frissítem, mostanában szívesen látom barátaimat és az önként jelentkezőket vendégszerzőként, akik korábban csak egyszerű olvasói voltak az oldalnak.

Pap Gyula


Névjegy

Szántó István

Születési hely: Miskolc

Születési idő: 1949

Végzettség: főiskola

Munkahelyek: Észak-magyarországi Lapkiadó Vállalat, Déli Hírlap Kft., Russmedia Kft.

Megjelent művek: Locsogunk, Az ecetfák városa, Kádártól Castróig, Vasgyári medvetánc, Isten szabadságra ment, Torony–magasan, Kastélyos álom, Gyurcsány szabadon








hirdetés