Szegregáció, integráció, melyiket válasszam?

Egy külföldi ismerősöm mondta egyszer: „Ti magyarok furcsa népek vagytok, nektek valakit mindig gyűlölnötök kell”. Kemény megállapítás, de van benne valami. Történelmileg ez valamennyire érthető is, hiszen kevés olyan nép van, amelyet ennyi balsors ért. Már az államalapítás korában vallási gyűlölködés szakította szét népünket, később a tatár, török, német/labanc elleni gyűlölet „éltette” a magyarság harcát. […]

Egy külföldi ismerősöm mondta egyszer: „Ti magyarok furcsa népek vagytok, nektek valakit mindig gyűlölnötök kell”. Kemény megállapítás, de van benne valami. Történelmileg ez valamennyire érthető is, hiszen kevés olyan nép van, amelyet ennyi balsors ért. Már az államalapítás korában vallási gyűlölködés szakította szét népünket, később a tatár, török, német/labanc elleni gyűlölet „éltette” a magyarság harcát. Aztán jött Trianon, a nagy tragédia, a máig ható átok, amely a hatalmi politikai nagyravágyás, és felsőbbrendűségi tudat következménye volt, és amely elindított egy gyűlölet láncot a környező népek és magyarság között. Ennek „áldásos” hatásaival sajnos manapság újra ismerkednünk kell.
A szélsőjobboldali hatalmi elitnek azonban nem volt elég Trianon, kellett egy ellenség, amellyel manipulálni lehet a köznépet, amelyre mindent problémát rá lehet kenni. Ők voltak a zsidók, akiket az arisztokratikus elit gyűlölt, mivel népesség arányukat meghaladóan voltak tanultak, gazdagok és rendkívül alkalmazkodóak. Tudjuk mi lett ennek a gyűlöletnek a vége: az ország jelentős része asszisztált, de ami rosszabb, segített hatszázezer ártatlan zsidó-magyar civil elpusztításában.
A kommunista diktatúra kezdetben szintén a gyűlöletre épült, később a ”legvidámabb barakkban” csökkent a gyűlölet, és ha nem is lehetett eltakarni a diktatúra elsődleges jeleit, azért mindenki élte a maga kis nyugodt életét. Aztán a rendszerváltás ezt is elsöpörte, és hamarosan kiderült, hogy a megtizedelt zsidóság mellett van egy olyan népcsoport, akik az újabb gyűlölethullám célpontjai lehetnek. Igen a cigányok, akiket korábban évszázadokig megtűrt a magyar társadalom, de akiket még annyira sem vettek emberszámba, mint a zsidókat. A Kádár-rendszer alatt is kiszolgáltatott és másodrendű állampolgárok voltak, ekkor alakultak ki a nagyvárosi cigánygettók(köztük a Guszev), ekkor kezdték a más kultúrájú cigány gyerekeket tömegesen elkülöníteni ( emlékezzünk a kisegítő iskolai rendszerre), szegregálni. A munkájukat vesztett, tömegesen mélyszegénységbe süllyedt cigányság sorsa megpecsételődött. Az elképesztő alacsony életszínvonal kitermelte azokat a negatív problémákat – megélhetési bűnözés – amelyek miatt egyre többen kezdték őket gyűlölni.
A hatalom nem tudott velük mit kezdeni. Munkát nem tudott nekik adni az igen alacsony iskolázottságuk miatt, az eltérő kultúrájuk gyakran a kommunikációt is akadályozta a hatalom és a cigányság között. A látszólag hatalmas összeg, amelyet az állam adott a felzárkóztatásukhoz, igen alacsonyan hasznosult, így sajnos a közvéleményben kialakult az a hamis kép, hogy a számukra biztosított segélyeket elverik. Egyre többen őket kezdték hibáztatni az ország gazdasági bajaiért, a közbiztonság romlásáért. Megjelentek a cigányságot mindenért hibáztató politikai erők, nem csekély támogatottsággal. Hiába volt már alapvető eszköz a politikusok kezében, amely első lépésként segített volna a felzárkóztatásukhoz, az iskolai integráció, nagyon lassan terjedt és ez a terjedés sajnos megrekedni látszik.
Hiába hirdeti meg a jelenlegi hatalom, az Uniós roma stratégiát, ha helyi szinten semmilyen változás, gyakran romlás következik be. Ahogy történik itt Nyíregyházán is, amikor egy már – igen helyesen – bezárt szegregált iskolát akar az új önkormányzat újranyittatni, és ezzel elvenni az egyetlen esélyt ezektől a gyerekektől, akik jelentős része igen is jól beilleszkedett az új környezetébe. Igen, voltak nagyon komoly problémák is, de az alsós gyerekekkel komoly gondok nem adódtak. 2007-óta a felsősök elhagyták az iskolarendszert, így még kevesebb probléma adódott volna a jövőben. Cinikus politikai magatartás az, amely a roma szülők igényével magyarázza az iskola újra nyitását, és saját népe ellen követ el bűnt az a roma szervezet, amely ezt támogatja. De a legelkeserítőbb az volt, amikor a közgyűlésen minden politikai párt egyöntetűen támogatta a szegregált iskola újranyitását. Hiába minden szakértői, pedagógusi, szociológiai érv, hogy a legkiválóbb szegregált iskolánál is jobb egy integrált iskola, ezek süket fülekre találtak. Nyíregyháza lemondott ezekről a gyerekekről, vajon mi lesz a következő lépés?

Címkék:







hirdet�s