Szegregáció helyett inkább a szülőket is tanítják

Akt.:
gyütt dolgozó diákok a romániai Frumusani faluban lévő Scoala Frumusani iskolában 2013 májusában a világbank elnökének látogatása előtt
gyütt dolgozó diákok a romániai Frumusani faluban lévő Scoala Frumusani iskolában 2013 májusában a világbank elnökének látogatása előtt - © Forrás: Világbank/Dominic Chavez CC BY-NC-ND https://www.flickr.com/photos/worldbank/8720779572
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – A magyar közoktatási rendszerben a gyerekeknek esélyük sincs, hogy behozzák az otthonról hozott hátrányaikat. A nehezebb helyzetből induló diákok csak nagyon ritkán tudják ledolgozni lemaradásukat, a szegregáció pedig erre csak ráerősít. Más európai országokban a problémás hátterű tanulókat extra figyelemmel, a szülők bevonásával, vagy mentorok alkalmazásával próbálják felzárkóztatni. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

Magyarországon a közoktatási rendszer egyáltalán nem tudja vagy alig tudja mérsékelni az otthonról hozott lemaradásokat – derül ki a legújabb PISA-jelentésből. A témában megjelent tanulmányok (például ez) több utat is leírnak, ahogy küzdeni lehetne a lemaradásokkal küzdő gyerekekért. Az egyik ilyen lenne az óvodai ellátás idejének megnyújtása, illetve célzott kisgyermekkori iskola előkészítő programok bevezetése.

A másik, hogy az alacsony iskolázottságú családokban az apákat és anyákat vissza kéne vezetni a munkaerőpiacra, ahol rendszeres és tartós munkát kaphatnának. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen jól megtervezett beavatkozások stabilizálják a családokat, amik a gyerekek iskolai előmenetelének a javulását hozzák magukkal.

A Tárki egyik jelentése szerint az alacsony szocio-ökonómiai státuszú tanulók többsége a világ minden részén az átlagosnál gyengébben teljesít az iskolában. Ugyanakkor a jól működő iskolarendszerek méltányosak, azaz segítik az otthonról hozott hátrányok leküzdését, míg az alacsony méltányossággal működő rendszerekben a hátrányos helyzetű tanulók lemaradása megmarad, sőt, az évek alatt növekszik. Nem véletlenül szerepelt az EU 2010-es céljai között a gyengén teljesítők, a 2020-as célok között pedig a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése.

A legjobb közoktatási rendszerekben a diákok tanulmányi eredménye és családi körülményei között már csak gyenge kapcsolat mutatható ki, mert az oktatási rendszer ellensúlyozza az otthonról hozott hátrányokat. Ezekben az országokban célzottan foglalkoznak a hátrányok felszámolásával. A sokat emlegetett finn közoktatási rendszerben például nagy hangsúlyt fektetnek a tanárok kiválasztására, alkalmasnak kell lenniük rá, hogy egyéni fejlesztésekkel, külön órákon segítsék a lemaradó tanulókat. Alaposan és rendszeresen szűrik a tanulókat, ha szükség van rá, felzárkóztató programokat biztosítanak.

Lengyelországban 15 éve indult egy oktatási program, aminek célja a jelentős hátrányokkal induló roma gyerek iskolai felzárkóztatása volt. Felismerték, hogy a romák helyzetének javításához az első lépés, hogy megfelelő oktatást kapjanak. A lengyeleknél ezért a következőket teszik:

  • roma tanársegédek dolgoznak az iskolákban, akik egyrészt a szülőkkel is hamarabb megtalálják a közös hangot, másrészt a gyerekekre is jó hatással van a jelenlétük. A 2001-ben indított program egyik fő eredménye volt, hogy azok a roma gyerekek, akik közvetlen kapcsolatban álltak egy roma tanársegéddel, sokkal szívesebben mentek iskolába
  • az integrált oktatást erőltetik a szegregált helyett
  • felzárkóztató osztályokban segítik azokat a gyerekeket, akik rosszabb képességekkel kezdik meg az iskolát. Ezekben az osztályokban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a lengyel, mint anyanyelv tanítására
  • anyagilag is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek iskolába tudjanak járni: hozzájárulnak az iskolába és a hazajutás költségeihez, nyáron és télen táborokba viszik a gyerekeket, de aki nem tudja kifizetni, ingyen kapja a tankönyveket és a tanszereket
  • száz órás írás, olvasás, matek és természettudományos képzést tartanak a roma gyerekek szüleinek, ezzel segítenek nekik, hogy mihamarabb találjanak újra munkát.

Neumann Eszter oktatásszociológus jelenleg Londonban dolgozik a doktori kutatásán. Ő két olyan iskolában is ott volt megfigyelőként, amiben nagyon magas volt a bevándorló gyerekek, köztük kelet-európaiak és a romák aránya. Ő azt látta, hogy a felzárkóztatás egyik legfontosabb része, hogy rengeteg energiát fektetnek az olvasás és szövegértés tanításába. “Amikor ezek a gyerekek 12 évesen beléptek ebbe az iskolába, sokféle tesztet megírattak velük, de a legfontosabb mind közül az volt, ami az olvasási életkort mérte fel. Tehát az, ahogy te olvasol, az megfelel-e az életkorodnak” – mesélte.

  • az angol rendszer úgy gondolja, hogy a tantárgyakban elérhető eredmények alapja, hogyan boldogul a diák a szövegértéssel. Ezt a készséget folyamatosan mérik is, hogy lássák, mennyire fejlődik a gyerek. Minden második héten minden nap első fél órája csendes olvasással telik. A gyerekek vagy saját könyvet hoznak, vagy a teremben levőkből választanak egyet. A lényeg, hogy kialakuljon az olvasás szokása
  • az autista, magatartás, vagy viselkedészavaros gyerekeket ugyan külön oktatják, de ez legfeljebb két évig tart, a végső cél, hogy visszakerüljenek az integrált osztályokba. “Kevesebb tanítóval, sokkal több beszélgetéssel működnek ezek a csoportok. A tanárok folyamatosan figyelik, hogy egy-egy gyerek mikor integrálható” – mesélte a kutató. Hasonló elven működik azoknak a gyerekeknek a felzárkóztatása is, akik úgy kerülnek be az iskolába, hogy egy szót sem beszélnek angolul. Nekik több hétig csak angolt tanítanak, és a cél náluk is az, hogy végül a többi gyerekkel egy osztályba járjanak
  • Neumann Eszter szerint az angol rendszer egyik legnagyobb különbsége a magyarhoz képest, hogy a tanár nagyon szorosan követi a gyerek fejlődését. Jegyek nincsenek, csak képességszintek. “Amikor például dolgozatot írnak, a gyerekek az eredményüket nem úgy értelmezik, hogy a másikhoz képest ez jó vagy rossz, hanem a saját lépcsőjén ez előre vagy hátralépés-e”
  • jóval kevesebb a frontális oktatás, helyette csoportmunka van
  • évfolyamokon és korosztályokon átívelően vannak az úgynevezett “buddyk”, azok a diákok, akik valamiben jobbak, mint társaik. A tanárok mellett ők is segítik azokat társaikat, akik valamiből lemaradnak
  • minden iskolában van szociális munkás, aki a családokkal tartja a kapcsolatot. Ennek egyik fontos része a gyerek hiányzásainak nyomon követése, de közösségszervezéssel is foglalkoznak. Tartanak például a szülőknek közös reggeliket, ami a kutató szerint sokszor nagy kihívás, egyrészt a kulturális sokszínűség miatt, másrészt mert sok szülő egyáltalán nem beszél angolul. Vannak olyan iskolák, ahol a szülői közösségépítés eszköze az, hogy angol nyelvtanfolyamot tartanak a szülőknek
  • működik a mentori program is, amikor idősebb, de hasonló hátterű diákok karolnak fel egy fiatalabbat. Ezek általában heti egyórás, négyszemközti találkozások, általában iskolában, de az sem ritka, hogy tanítás után vagy hétvégén foglalkoznak a mentoráltukkal
  • fontos pontja az angol felzárkóztatási rendszernek, hogy már az iskola megkezdése előtt nagy figyelmet fordítanak egyes készségek erősítésére. Ebbe gyakran bevonják a szülőket is. A krízisben levő családok tanácsadásra járhatnak, ahol a szülőket arra biztatják, hogy olvassanak a gyereknek, gyakorolják a számolást együtt.

Prókai Eszter | abcug.hu


Kockafejű alkalmazottakat csinálnak a gyerekekből

A magyar iskolákból kikerülő fiatalok inkább beosztottak lesznek, mint a saját maguk urai, és ennek csak egy része a pénzhiány. Hiába vált az elmúlt tíz évben az Európai Unió egyik legfontosabb oktatási célkitűzésévé a vállalkozói tudat erősítése, a magyar iskolákban ennek nyoma sincs. Miért sikeresebbek ebben is a norvég és dán iskolák, és mi kellene ahhoz, hogy egy cukrász végzettségű fiatal saját boltot merjen nyitni?

Akkor jó egy gimnázium, ha sikerrel mennek külföldre a diákjai

A sikeresség egyik mértékegysége lett a magas presztízsű magyar középiskoláknál, hogy hány diáknak sikerül kijutnia onnan valamelyik nyugat-európai, esetleg észak-amerikai egyetemre. Vannak osztályok, ahol a tanulók fele már jóelőre tudatosan készül a felvételire, és a középiskola mellett jár valamilyen fizetős magániskolába, ahol külföldön is versenyképes tudást és készségeket kap. A felszabadult légkör, a fiatal, külföldi egyetemeken végzett mentor- és tanárgárda joggal teszi vonzó helyekké ezeket az oktatási központokat, ugyanakkor az iskolán belül is egyenlőtlenségeket szülhet, a vidék-Budapest szakadékot pedig tovább erősítheti, ha a fővárosi elit menedékhelyei lesznek a privát oktatási intézmények.








hirdetés