Százhatvanadik születésnapjára készül a Mezőkeresztesi Férfikórus

Akt.:
Százhatvanadik születésnapjára készül a Mezőkeresztesi Férfikórus
Százhatvanadik születésnapjára készül a Mezőkeresztesi Férfikórus
Mezőkeresztes – Ritkaságszámba megy az ország legrégebbi dalegylete, mégis kevesen ismerik őket.

Idén ünnepli fennállásának 160. évfordulóját a Mezőkeresztesi Férfikar. A Mezőkeresztesi éneklő társulatot a féltve őrzött eredeti Alapító Okiratot tartalmazó könyv szerint 1856 szeptemberében Tóth Jósef orgonista, s húsz helyi parasztember alakította meg. Az évtizedek folyamán voltak változások a fenntartóban és a névben is: voltak Református Dalegylet, Liszt Ferenc Református Ének és Dalkar. A második világháború idején és után számos krízist élt át a társaság, a végleges megoldást viszont a többeknek munkát adó Aranykalász TSZ jelentette, amely nevére vette, s támogatta a férfikart.

Nagyszerű a karnagyunk, szakértelemmel, szeretettel dirigál.” Tóth Béla

Az aranykort az 1970-es „Röpülj Páva” Felszabadulási Népdalversenyen elért eredmény hozta el (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Nagydíja és a Kristályserleg), az együttes ezután többször is szerepelt a televízióban, rádióban.

Kisebb támogatás

A rendszerváltás után csökkent a támogatás, a TSZ, az önkormányzat és a takarékszövetkezet közösen szponzorálta a dalosokat, ugyanakkor sok változás is történt, mind a karnagyok személyében, mind a taglétszámban, 2002-ben pedig egyesületbe tömörültek a kamarakórussal és a citerazenekarral. Manapság 18–19-en énekelnek a kórusban, amelyet 2011 óta Zoller János vezet. A tagok készülnek a 160. jubileumra és a városnapi ünnepségre.

Mi is meglátogattuk őket a nyári szünet előtti utolsó próbájukon. A kórus birodalma tágas helyiség: egy nagy terem áll rendelkezésükre az egykori TSZ központjában, a közepén egy közel száz éves zongorával, a falakat pedig mindenhol a fellépések alkalmával kapott oklevelek díszítik, s több fotó, tabló is őrzi a régi tagok emlékét. A szekrényekben kották sorakoznak, s megmutatták a krónikát is, azt a könyvet, amelybe 150 éven keresztül jegyezték fel a kórussal kapcsolatos történéseket.

Folyamatosan írják

Ennek alapján készült az a 42 oldalas kiadvány, amelyet a 150 éves évfordulóra állított össze Kertész Ernő, aki 86 évével ma a kórus egyik legidősebb tagja.

– Sopronból kerültem a szomszéd állami gazdaságba 1958-ban, a gödöllői agrár­egyetem elvégzése után. 1973-ban az Aranykalász TSZ akkori elnöke hívott át Mezőkeresztesre helyettes vezetőnek, s 25 éven keresztül mentek át a kezemen a kórussal kapcsolatos ügyek. A TSZ-törvény nem csak lehetőséget, hanem kötelezettséget is előírt a kultúra támogatására. Ez a TSZ sosem volt veszteséges, a gazdálkodás eredményeképpen, a törvényi előírások és az itteniek akarata alapján a 40 fős kórusnak tálcán kínálta a szövetkezet a lehetőséget, például külföldi fellépésre – idézte föl az elmúlt évtizedeket Kertész Ernő, aki hangsúlyozta, férfikórusból régen is kevés volt, manapság pedig igazán ritkaságszámba mennek. Hogy a keresztesi még mindig életben van, az a légkörnek köszönhető, most is azt érzik a tagok, mint 80–100 évvel ezelőtti elődeik. Ehhez mindig szükség volt egy emberre, a karnagyra.

– Engi Pista bácsiig nem sok vezető fordult meg a keresztesi férfikórusnál. Az alapító 1856-tól 1892-ig vezette a kórust, utána egy másik az első világháború végéig. Pista bácsi 1959-ben vette át a társaságot. Csodálatos pedagógus volt, s értett az egyszerű emberek nyelvén. Lánya, Homródiné Engi Zsuzsa több mint egy évtizedig irányított bennünket, ő a magas végzettségével szakmailag a csúcsot hozta el. Az utóbbi évtizedben a tiszaújvárosi Birtalan József négy évig vezette a kórust, ötödik éve pedig Zoller János személyében olyan karnagyunk van, akinek óriási pedagógiai érzéke van a falusi emberekhez, emellett pedig zeneszerző is. 1970-ben négy kórustag saját maga által készített citerával kísért bennünket, a citerazenekar ma is létezik – említette a legismertebb vezetőket Kertész Ernő.

keresztes2

Az aranykorban csatlakozott

Okos János, a Mezőkeresztesi Férfikar elnöke 1970-ben lépett be 8–10 társával a kórusba a Vass Lajos által szervezett országos Röpülj Páva versenyen felbuzdulva. A többiek is hűek maradtak a társulathoz, igaz, többen közülük sajnos már nem érték meg a jubileumot. Sírhelyüknél járva azonban mindig megemlékeznek róluk egy koszorúval és egy dallal.

– Hogy mi volt vonzó az énekkarban? Engi István miskolci karnagy lelkes, agilis, rendkívüli tehetség volt, beszuggerálta a műsort. A Röpülj Páva mozgalommal országos hírűvé váltunk, s Mezőnagymihályon, Mezőnyárádon, Gelejen, Csincsén is alakult énekkar. Most talán két férfikar van a megyében, Szerencsen és Mezőkeresztesen. Sokat fejlődtünk, nagyszerű szerepéseink voltak Franciaországtól Lengyelországig, itthon véglegesen elnyertük a Kiváló Együttes címet. A rendszerváltás átalakulást, új gondokat hozott. Az Aranykalász TSZ mindenre kiterjedő támogatása megszűnt, egyre többször, egyre többet kellett áldoznunk saját pénzünkből a kórus fenntartására. A működéshez az önkormányzattól is kapunk pénzt, amely a karnagy tiszteletdíját fedezi. Ezen kívül a tagdíjból gazdálkodunk, saját zsebből pótoljuk a kiadásokat – beszélt a változásokról az elnök, aki szerint ma a kórusmuzsikára már nem úgy tekintenek, mint azt eredeti értéke és jövője indokolná.

Örül, ha telt házat lát a próbán, az idősebbek ebben éltek, ebben is fognak eltávozni. Most 18–19 körül alakul a létszám, helyiek, mezőkövesdiek, mezőnagymihályiak, s négy miskolci fiatalember alkotja az együttest. Az volna az igazi, ha volna helyi utánpótlás.

Kórust a szomszédban

Tóth Béla a mezőnagymihályi általános iskolában tanított 36 éven keresztül, de vezette a művelődési házat és megalakította a helyi népdalkört is, amely nemrég ünnepelte harmincadik születésnapját.

– A kórusmozgalommal a sárospataki tanítóképzőben ismerkedtem meg, 1968-ban hazakerültem, s ott is bekapcsolódtam a közéletbe. Több ismerősöm, barátom énekelt Mezőkeresztesen, s mindig hívtak, jöjjek közéjük. 1981-ben úgy döntöttem, én is tagja leszek a híres kórusnak. Nagyszerű közösségbe csöppentem, ahol a mai napig jól érzem magam, s sok nagyszerű élményben van részem. Egy barátommal járunk át Mezőnagymihályról. Mindketten presbiterek voltunk, hallottam, hogy jól énekel, hívtam, hogy jöjjön el, itt ragadt. Ide jár szívvel, lélekkel, s szeretettel énekel – magyarázta a kórust összetartó erőt Tóth Béla.

Megemlíti, hogy nem csupán helyi rendezvényeken lépnek föl, de Abasáron, Egerben is szerepeltek, ahogyan a Dalárünnepen is, a tagok számára óriási dolog volt az Erkel Színház színpadán énekelni. Sepsiszentgyörgyi testvérkórusukkal, a Cantus Firmussal rendszeresen meglátogatják egymást.

– Nagyszerű a karnagyunk, szakértelemmel, szeretettel dirigál, jó barátságban van velünk. Kodály szerint a zene mindenkié, ezért is járok ide, egy nagyszerű közösség tagja lehetek. A Mezőkeresztesi Férfikar jó hely, ezért kérek mindenkit, jöjjön közénk – zárta szavait Tóth Béla.

kereszte3

Kevesen ismerik ezt a kincset

Zoller János karnagy augusztusban lesz öt éve, hogy Keresztesen is tevékenykedik. Nehéz helyzetben vette át a kart, a 14 idősebb tag közül már csak 8–9-en jártak próbálni, s karnagy nélkül maradtak.

– Kormány Attila barátom ajánlotta a kórust, aki 6 évig vezette őket, és ez idő alatt számos magas elismerést érdemelt ki itthon és külföldön egyaránt. Kijöttem, s megilletődtem, amikor megtudtam, hogy az ország legrégebbi férfikarát fogom vezetni. Fokozatosan megtanultam a repertoárt, ma már 2–3 szólamban is biztosan éneklünk. A kórus a fénykorában még Verdi-operarészleteket is előadott, sok nagyszerű karnagya volt – mesélt a kezdetekről Zoller János.

Utánpótlás nélkül

– A probléma, hogy nincs utánpótlás, tanítványaim, kamaratársaim jönnek, fellendítik a hangulatot, kiegészítik a kis létszámú szólamokat. A legfontosabb az volna, ha a környékről jönnének új, 16 évnél idősebb tagok. El lehet jönni próbára, akár csak megnézni is. A legtragikusabb, hogy alig tudnak a kórusról, pedig óriási kulturális kincs. A Megyei Értéktárba felvételt nyertek, de még nem kapták meg a Magyar Örökség Díjat. Nem egy hétköznapi parasztkórus, sok zeneszerző írt számukra műveket. Jó volna, ha valaki tényleg felkarolna minket. Rendszeresen pályázunk, s mindig vannak nemzetközi meghívásaink a környező országokból, de nem tudunk elutazni, nincs rá pénz – sorolta a kihívásokat Zoller János, megemlítve, hogy szeretné elérni, hogy többen tudjanak a kórusról.

A karnagy ígérte, marad, míg bírja, s míg el nem éri a célt.

Tóth Balázs


Hívták máshová, de neki itt a helye

A mezőkövesdi Pető István 2007 óta a kórus tagja. Akkor egy bornapon látta a keresztesi férfikórust, s 3–4 kövesdit is látott köztük. Egyiküknek szólt, hogy szívesen elmenne énekelni, mert talán megfelelne. El is jött a próbaéneklésre, és itt is maradt. Ezelőtt csak az iskolában énekelt kórusban, de mindig szeretett dalolni.

– A felvételin a kedvenc nótámat kellett elénekelni, s eleinte bariton voltam, majd Jóska bácsi átültetett a tenor kettőbe. Azzal a szólammal nincs baj, de a baritonban, basszusban kevesen vannak, még 2–2 ember kéne. Persze a miskolci fiúk sokat segítenek. Egy próba két óra hosszáig tart, s többségében népdalokat, népdalfeldolgozásokat éneklünk. A repertoárunkban megtalálhatóak Kodály Zoltán, Bartók Béla és más neves zeneszerzők művei is – mutatta be a kórus mindennapjait Pető István. – Jól érzem magam, rendkívül jó társaság. Ami pozitívum, hogy senki nem dohányzik: a karnagyunk, amikor idejött, cigarettázott. Látva, hogy senki nem dohányzik, ő is leszokott. Amikor 2007-ben idekerültem, még heten jártunk Kövesdről, mára csak hárman járunk. Többeket agitáltam már, hogy jöjjenek, hiszen vannak énekelni szerető barátaim, de sajnos nem jönnek. Engem is próbáltak máshová hívni, biztos ott is jó lenne. De nekem itt a helyem – fejtette ki Pető István.


Öregbíti a város hírnevét

Ez a kórus a régmúltban alakult, az alapítók saját kedvtelésére, de a mai napig fennmaradt, s most is tisztelik történelmi hagyományaikat, őrzik a népdalkincset, ezzel több célt is elérve, említette Majoros János, Mezőkeresztes polgármestere.

A kórus ugyanis viszi tovább a hagyományokat, s öregbíti a város hírnevét a határokon túl is, éppen ezért az önkormányzat támogatja őket. – A férfikórus jelentős szerepet játszik a település kulturális életében a citerazenekarral, a kamarakórussal és másokkal együtt.

Az elmúlt években tevékenységükkel növelték Mezőkeresztes imázsát. Hamarosan fellépnek a városnapon, valamint készülnek egy jubileumi kórustalálkozóra is, amelynek megrendezéséhez az önkormányzat többekkel együtt igyekszik segítséget nyújtani – hangsúlyozta Majoros János.









hirdetés