Szárazon és vízen

Elképzelni nehéz, milyen méretekkel bír az energiatározó ha egyszer tényleg elkészül, még csak sejtelem sincs arra vonatkozóan, mekkora tárolókapacitással rendelkeznek majd a medencék…
Serfőző László jegyzete.

Az eddig ismert dokumentumok szerint a felső tározót a Hernádból töltenék fel, és jut eszembe így a víz világnapján, ha eddig csak a folyó alsó szakaszán szitkozódtak a környékbeliek a kiapadás miatt, merthogy ott is egy erőmű viszi el a vízmennyiséget, ezt teszik majd jóformán a teljes magyarországi szakaszon. Még van folyó, azután nem lesz. Sovány vigasznak látszik, hogy csak egyszer kell a tározót feltölteni, azután az elcirkulálgat magának különböző szivattyúk beiktatása mellett. Mert kizárt, hogy ne lenne egy bizonyos szintű veszteség, gondolok itt elpárolgásra, szivárgásra, egyáltalán. Energia. Ami nem vész el, csak átalakul. Meg a táj is. Lankáival, hegyeivel, madaraival, növényeivel, egyszóval értékeivel egy olyan helyen, ami – nem csak úgy mellesleg – a világörökség részét képezi, pontosan a felsoroltak miatt. Megújuló energia. Meg unió, meg építkezés, meg satöbbi. Ha így tálaljuk, teljesen másképp hat, mintha azt mondanánk, környezetrombolás. Olyan ez, mint az állástalanság. Ma már nincsenek munkanélküliek, álláskeresők vannak. Persze lehet, hogy tényleg kell egy ilyen tározó. De pont a világörökségi területre?








hirdet�s