Bölcsőde és a GDP

Biztonságban, jó helyen telt az egész napja. A dajkák, a csupaszív lelkek is imádott babaként tartották ölben szinte egész idő alatt, olyan bűbájos csöppkislány volt, ám az apa szíve mégis összeszorult, amikor délután érte ment. Vállnál gombos, „kisvakond-zsebes” piros egyenruhájában szaladt hozzá, ölelte át a nyakát, és jele alól kihúzva a zsákját pici ujjaival sietve látott hozzá az átöltözéshez. Vágyott haza, az apa pedig mellé ülve elmerengett: igen, otthon lenne még a helye, ám nem ők az elsők, akik a munka, a pénzkeresés kényszere miatt megtörik a családi kötelék és a gyerek fölnevelésének évszázados hagyományait.

A gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a GDP-arányok számítása a felnőttek komoly világának része, de a mind nagyobb elvárások alatt nyögő munkaerő álarca mögött anyákat és apákat láthatunk. Az ő feladataik sorában pedig az első helyen kellene állnia a családnak, az ő mozdulataikat figyelő gyerekeknek, akik a jót épp úgy mintaként rögzítik nyíló értelmükben, mint az egyik-másik szülő hibájából fakadó rosszat.

Ott még kisebb a baj, ahol megmaradtak a jóságos nagymamák és a bölcs nagypapák, akik vigyáznak a kisunokákra, míg a szülők megkeresik a kenyérre valót – de egyre kevesebb az ilyen meghitt kötődés. A teljesítmény és a profit növelésének bűvöletében élünk – szerencsés, aki ez alól ki tudja vonni magát.

- Nyéki Zsolt -