K*rvák a kelet-európai lányok?

Korábban és jelenleg is külföldön élő személyeket kérdeztünk arról, hogy mennyire egyszerű nyugaton az élet. Valóban jobban járunk, ha a határon túl keresünk magunknak munkahelyet?

A franciák nem szeretik a külföldi munkaerőt

Szilágyi Gabriella diplomás munkaerőként költözött Franciaországban, ahol már lassan fél éve él. Szeretne elhelyezkedni, szeretné felhasználni a diplomáját, de az itthon tanultak bizony kevésnek bizonyulnak az elhelyezkedéshez - és ez alatt nem a konkrét szellemi tudás értendő:

„Nem tudok elhelyezkedni itt a diplomámmal, sőt ami a legszörnyűbb, egyáltalán nem tudom felhasználni. Ha tanár szeretnék lenni, minimum két évet kellene még tanulnom, a szociálpedagógiával pedig, ha el szeretnék helyezkedni, újra kell kezdenem a tanulmányaimat.”

Állítása szerint nem könnyű az élet francia honban sem. Ha nem rendelkezik valaki francia nyelvtudással, de angollal igen, akkor fiatal lányként maximum gyerekekre lehet vigyázni, ahol a család általában nyelviskolába járatja a más országból érkezőt, így később, ha már elsajátítja a nyelvet, más munka után nézhet.

„Azok pedig akik végképp nem rendelkeznek idegen nyelv tudással, de szakképzett munkaerőnek számítanak, vállalhatnak fizikai munkát, mint például a férfiak elhelyezkedhetnek kőművesként vagy különböző gyárakban, a nők pedig takarítónőként házaknál vagy hotelekben. A franciák azonban elég „rasszisták”. Úgy gondolják, hogy az araboknak és a négereknek – de ha lehet általában a külföldieknek - a saját országukban kellene dolgozniuk és nem pedig náluk – állítja Szilágyi Gabriella, majd hozzáfűzi – a franciák többsége pedig meg van róla győződve, hogy a Kelet-Európából érkező fiatal lányok mind k*rvák, és csak a testükből akarnak megélni.”

Mint megtudtuk, az említett országban létezik egy kelet-európai lányok képeiből összeválogatott katalógus, ahol valóban megrendelhetik a jelentkező konzumhölgyeket, így valószínűleg innen ered az utóbbi általánosítás.

Bizalmatlan belgák

Kurai Krisztina főiskolás évei alatt Belgiumban tanult, ahol ez idő alatt intenzíven keresett munkalehetőséget is.

„Van álláslehetőség a magyarok számára, de főleg fizikai munkák terén. Ha valaki jobb esélyről álmodik, mint hogy felszolgáló vagy kőműves legyen, akkor minimum két idegen nyelvet kell beszélnie, amelyeket lehetőleg a francia, az angol és a holland közül válasszon.”

Belgiumban nehezebb az elhelyezkedés, mint a korábban említett Franciaországban, ugyanis itt alapvetően bizalmatlanok a munkaadók a külföldiekkel szemben, viszont ebben az országban nem érezhető az utálat, szépen élnek egymás mellett a különböző nemzetiségű emberek.

A piszkos anyagiak tekintetében azonban nincs nagy különbség a két ország között, hiszen a minimálbér mindenhol 1200 euró körül mozog, ami a magyar bérekhez képest vonzó a hazaiak számára. Főként ez a bérezés az oka annak, hogy több magyar is munkát keres külföldön. És a tapasztalat az, hogy az előítéletek ellenére is szívesen megyünk más országba dolgozni, hiszen ha jobban bele gondolunk hazánkban is utáljuk még a nem létező pirézeket is.

Kapcsolódó cikkek:

•  Az amerikai álom valóra válhat!
• November 17-től él az amerikai vízummentesség
• A testet öltött amerikai álom

-K.A.-