„Szabadabb iskolát szeretnék, ahová gyerekek és tanárok örömmel járnak”

Akt.:
Farkas Márta
Farkas Márta
Detek, Debrecen – Orvos lesz vagy iskola­vezető? Ez még a jövő titka, de mindkettő egyformán érdekli.

Farkas Mártának két nagy álma van. Az egyik, hogy háziorvos legyen Szikszó környékén, a másik, hogy legyen egy iskolája, ahol minden gyerek és minden pedagógus jól érzi magát. Márta mindkét célja felé jól halad. Harmadéves orvostanhallgató a Debreceni Egyetemen, és bekerült a fiatal tehetségek országos programjába, a Templeton programba, ahol sok-sok segítséget kap az alternatív tanítási módszerek megismeréséhez.

Fontosnak tartom, hogy az oktatás személyre szabott legyen.” Farkas Márta

Márta Deteken lakik szüleivel és öt testvérével. Nem ő lesz az egyedüli orvos a családban, két nővére is ezt a pályát választotta. Az idősebbik szakvizsga előtt áll, a fiatalabbik pedig hatodéves orvostanhallgató. Elárulja, szülei nem orvosok, édesapja építőmérnök, édesanyja pedig otthon van a kisebb testvéreivel, és bár idősebb testvéreivel ugyanazt a pályát választották, ennek ellenére nagyon különböznek egymástól.

Családias lenne

– Szikszóra jártam hatosztályos gimnáziumba. Nagyon szerettem. Sokat adott nekem a fantasztikus közösség, a pedagógusok, az iskola szellemisége, ezért szeretnék majd orvosként itt dolgozni. És valószínűleg ezért is szeretnék gyerekekkel foglalkozni. Mindig is érdekelt a pedagógia, a tanítás. Az iskolám kicsit olyan lenne, mint az én volt gimnáziumom. Családias lenne, a gyerekeket egyenként ismerném, személyes kapcsolatban lennének a tanárok és a diákok. Nagyon fontos, hogy a diákok és a pedagógusok is azért járjanak abba az iskolába, mert szeretik a munkájukat, szeretik azt, amit tanulnak. És ehhez valamilyen alternatív tanítási módszert alkalmaznék. Épp ezeket ismerem most meg a Templeton program segítségével. Más időbeosztást, más tantárgybeosztást alkalmaznék. Fontosnak tartom, hogy a tanítási módszerek és az oktatási rendszer minden gyerekre személyre szabott legyen. Az is fejlődjön, aki tehetséges valamiben, az is, aki gyengébb, de az is, aki mindenből egyenletes teljesítményt nyújt. Még nem tudom, melyik módszer lesz a legjobb, hisz a program csak egy hónapja kezdődött. Azt sem tudom még, pontosan mi minden kell ahhoz, hogy az ember a „semmiből” magán­emberként iskolát alapítson, de látok példákat arra, hogy ez lehetséges. Most még honlapokat, dokumentumokat tanulmányozok, majd most fogjuk látogatni az iskolákat, beszélgetni a vezetőkkel, tanárokkal, diákokkal. Majd kiderül, melyik felel meg leginkább az én elképzeléseimnek – vázolja terveit Márta. Úgy folytatja: kicsit több szabadságot adna a pedagógusoknak, mert úgy tapasztalja, hogy a mostani rendszer túl szigorú, ami megköti az oktatók kezét. Ezért szerepel tervei között egy magán- vagy egy alapítványi iskola, ahol szabadon dolgozhatna a nevelőtestület. Kidolgoznák, hogy ott, azon a helyen mi lenne jó azoknak a gyerekeknek, akik épp odajárnak.

Egyénre szabottan

– Én magam szerettem a hagyományos oktatási formát, mert sok tantárgy érdekelt, de véleményem szerint nincs arra szükség, hogy minden gyerek mindenből egyformán magas szinten teljesítsen. Hanem inkább meg kellene találni, hogy mi az, amiben a diák tehetséges, és segíteni kell, hogy ebben kibontakozhasson; ez pedig motiválhatja őt arra is, hogy a többi tárgyból egy szükséges szintet elsajátítson – teszi hozzá Márta.

Az orvosiról pedig annyit:

– Bár nagyon nehéz, de ez a harmadik év a legérdekesebb. Azt mondják, ha ezen túl leszek, akkor már nem fenyeget a csúszás veszélye. Hogy aztán végül orvos leszek-e vagy iskolavezető, még nem tudom. Majd ahogy az élet hozza.

Hegyi Erika








hirdetés