Profik ellen Gyöngyösön

Kovács Aliz, a DVTK-Vénusz futsalosa úgy érzi, rengeteget visszakap a válogatottsággal.Spanyolország ellen játszott két mérkőzést kedden és szerdán este a magyar női futsal-válogatott Gyöngyösön. A mieinknél pályára lépett Kovács Aliz, a DVTK-Vénusz játékosa is – a keretben lett volna még egy másik diósgyőri futballista, Bernáth Csilla, ő azonban sérülés miatt nem tudott Sito Rivera szövetségi edző rendelkezésére állni.

– Örülök, hogy ismét meghívott a kapitány, hogy végül benne maradtam a szűk keretben is – jelentette ki az Észak-Magyarországnak Kovács Aliz. – Számoltam-e ezzel? Reménykedtem benne, de sosem lehet biztos benne az ember, csak akkor, amikor a szakvezetők meghozzák a maguk döntését. Sok energiát, időt tettem bele eddig a futsalba, és ilyenkor úgy érzem, ezzel a lehetőséggel, a válogatottsággal rengeteget visszakapok. Úgy gondolom, azért az látszódik kívülről is, hogy a Vénusznál elkezdődött valami évekkel ezelőtt, ami töretlenül működik. Mindig ott vagyunk a legjobb négy csapat között, és nagyjából ezekből a klubokból szokott válogatni a kapitány. A javaslat joga megilleti az edzőket, aztán a végső szót már nem ők mondják ki. Sajnos, most Bernáth Csilla nem tudott velünk lenni, de volt már kerettag tőlünk Miliczki Noémi és Váradi Cintia is.

A brazilokkal vetélkednek

Sito Rivera az első külföldi mester a gárdánál, így munka tekintetében bizonyosan vannak különbségek az előzőekhez képest.

– Gyöngyösön elsősorban a zárt védekezést kérte tőlünk, hogy abban legyünk hatékonyak, merre mozogjunk, helyezkedjünk a különböző szituációk során. Gyakoroltuk még a labdakihozatalt, illetve az oldalberúgásokat, a szögletvariációkat – avatott be a részletekbe Kovács Aliz, akit arra is kértünk, hogy pár szóban ismertesse a legfontosabb tudnivalókat a spanyolokról. – Minden évben megrendezik a nem hivatalos világbajnokságot, amelyen a brazilokkal vetélkednek az első helyért. Tizenöt napja edzőtáboroznak, napi két edzést tartanak, profik, ebből élnek, nem úgy, mint például én, akinek van egy civil munkahelye. Bár a mi szakembereink állítják: nem attól lesz valaki profi, hogy a sportolásért lakást, kocsit kap, hanem attól, hogy miként áll ahhoz, amit csinál, mi a felfogása róla…

Egyre színvonalasabb

A diósgyőriek egyik erőssége nyolc esztendeje futsalozik, és ott volt a válogatott „megszületésénél” is.

– 2008. október 15-én játszottuk az első hivatalos mérkőzést, mégpedig éppen Borsodban, Ózdon, a csehek ellen – emlékeztetett Kovács Aliz. – 4-2-re győztünk, az első, történelmi gólban volt némi részem, hiszen belőttem a labdát a vendégek kapuja elé, amely Hylováról pattant be a hálóba… A második félidőben aztán volt egy teljesen saját találatom is, azzal alakult 3-2-re az állás.

Milyennek látja a hazai női futsal helyzetét? – kérdeztük a miskolci labdarúgótól.

– Ahogyan a Vénuszról, úgy magáról az egész sportágról elmondható, hogy évről évre tapasztalható a fejlődés – hangsúlyozta a piros-fehérek labdarúgója. – A bajnokság egyre színvonalasabb, ami hatással van a nemzeti együttesre is. A kezdetekkor szinte mindenki nagypályázott a futsal mellett, most azonban már érezhető a különválás, a különválasztás, nem ugyanazok alkotják a két válogatott keretet.

- Molnár István -

Mit hiányol?

Fejlődés van, de vajon mi kellene még a további előrelépéshez? – faggattuk Kovács Alizt, aki így válaszolt: „Az egyik, amit hiányolok, az a nemzetközi kupaszereplés lehetősége, ami egyelőre nincs. Ennek létrehozásában sokat tehetne az Európai Labdarúgó Szövetség, hiszen igény lenne rá. A másik, hogy nincs igazán reklámozva a női futsal. Ha csak ötpercnyi összefoglaló lenne bármelyik sportcsatornán, már az sokat számítana, ebben az esetben ugyanis könnyebb lenne a csapatoknak szponzort találni. Nagy szerencse, hogy a klubok többségénél akadnak lelkes helyi emberek, akik szeretik csinálni, akiknek szívügye a futsal.”