Szilágyi nem haragszik „levadászójára"

Súlyos sérülést szenvedett Szilágyi Levente, a Macik jégkorongozója. Szándékos, vagy véletlen baleset érte?A Miskolci Jegesmedvék – Dab.Docler múlt hét pénteki, Mol-ligás találkozó második harmadában fájdalmas arccal korcsolyázott le a jégről Szilágyi Levente, a hazaiak csatára, akit később kórházba szállítottak és szombaton megoperáltak.

Egy órás műtéttel

– A megyei kórház baleseti sebészetén operáltak meg – közölte a 23 éves, Levi becenévre hallgató játékos. – A jobb vállamban két szalag szakadt el a háromból, s az egy órás beavatkozással ezeket varrták össze. Fekvés közben nincs fájdalmam, ha felkelek, akkor viszont belenyilal, jobbal ajtót sem nagyon tudok nyitni, sőt még a villanykapcsoló érintése is gondot jelent nekem. „Drótok" vannak bennem, de csavarok szerencsére nincsenek. A vállam fel van kötve és ez a rögzítés három hétig lesz rajta, aztán jöhet az óvatos rehabilitációs kezelés, a torna, az erősítés, meg ilyenek...

A szakorvosok és a jégkorong sérülésekben járatos sportágbeliek szerint ez a műtét általában szűk három hónapos kihagyást eredményez, vagyis ha a Jegesmacik bejutnak a döntőbe, akkor Szilágyi Levente akár még jégre is léphet...

Nem lehet megúszni

– Ez sok mindentől függ – folytatta a betegszabadságon lévő jégkorongozó. – Van, akinél hamarabb gyógyulnak a sebek, a szövetek, az izmok, ezért gyorsabban épül fel, másoknál lassabb ez a folyamat. Olyan jóslatot is hallottam, mely szerint négy-öt hét múlva már pályán lehetek és óvatosan dolgozhatok, a játék azonban még odébb van. Most Miskolcon lábadozom, de nem a sebeimet nyalogatom, hiszen suliba járok, a Miskolci Egyetem harmadéves közgázhallgatója vagyok. Még két vizsgám van hátra, ebből az egyiket biztosan nem tudom letenni, mert írkálni kell, ez pedig most nem megy, így elhalasztom.

A csatár szerint a jégkorongban nem lehet megúszni a súlyosabb sérüléseket. Ezek bármikor előfordulhatnak és elő is fordulnak. Szilágyi Leventét eddig háromszor operálták sportsérülései miatt, egyszer pedig agyrázkódás miatt hetekre kidőlt a sorból.

– A hokiban minden benne van – mondta. – Az ütközések lehetnek kisebb és nagyobb erejűek, nem mindegy, hogy milyen testrészeket érintenek, vannak szerencsés véletlenek és szerencsétlen esetek, sőt szándékos és bizonyítható, de bizonyíthatatlan „levadászások" is. Ami az én esetemet illeti: Pavuk Attilával jóban vagyok, korábban egy sorban is szerepeltem vele, nem gondolok rosszra. Attila felhívott, közölte, hogy a történteket sajnálja, nem akart nekem sérülést okozni, a játék hevében így jött össze. Volt, aki megkérdezte tőle, hogy megnézem-e az esetről készült felvételt? Nos, nem fogom, ezt soha nem teszem, mert rajtam most nem segít a „tévézés" – gyógyulásomra, felépülésemre koncentrálok. Amíg nem térhetek vissza társaim közé, addig pedig szorítok értük.

ÉM-KT