Érdekes mérkőzés, érdekes előzmények

Fürtös Kata szerint a WF-DVTK igazi csapatteljesítménnyel nyert Pöstényben. Vasárnap befejeződött a női kosárlabda magyar- szlovák középszakasz, amelynek zárónapján a Work Force-DVTK megszerezte első idegenbeli győzelmét.

A piros-fehérek Pöstényben, a Pieštanské Cajky csapatát győzték le, egy fordulatos, izgalmakban bővelkedő hosszabbításos meccsen. És mint kiderült, ez a siker sokat ér, mert ennek köszönhetően a középszakasz utolsó fordulójában elkerültek az utolsó helyről, és nem csak vasárnapi ellenfelüket, hanem hazai riválisukat, a Somorján vereséget szenvedő PEAC-Pécset is megelőzték. Ez pedig azt jelenti, hogy az immár színtiszta magyar csapatokkal kezdődő rájátszást a harmadik helyről kezdik a diósgyőriek.

A vasárnapi pöstényi mérkőzésen több jó egyéni teljesítmény is akadt a DVTK csapatában, lapunk a meccset a kispadon kezdő, a végére 17 pontig jutó Fürtös Katát szólaltatta meg.

– Érdekes mérkőzés volt, és nem csak a pályán, hanem már az előzmények is azok voltak – kezdte a beszélgetést Fürtös Kata. – Tulajdonképpen kétszer indultunk el, mert ugye úgy volt, hogy szombaton lesz a meccs, és ennek szellemében mentünk ki a buszhoz reggel, ahol aztán kiderült, hogy mégsem megyünk. Akkor, amikor hazajöttünk onnan, azt sem tudtuk, hogy mikor lehet ebből mérkőzés, szó esett vasárnapról, és hétfőről is. Néhány óra bizonytalanság után kaptunk értesítést arról, hogy vasárnap mennénk... Úgy, hogy szombaton edzés sem volt, és tudván azt, hogy a csapat legponterősebb játékosa, Raven nem tarthat velünk, és hogy mások is sérüléssel bajlódnak. Reiner Dórinak a nyaka fájt, nekem meg a derekam, vagyis az előjelek nem voltak a legjobbak. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy 8 órát buszoztunk vasárnap, míg odaértünk a meccs helyszínére, akkor még színesebb a kép... De nem csak az előzmények, maga a mérkőzés is érdekes volt.

Összekapták magukat

Arra a kérdésre, hogy mit kell érteni ez alatt, a WF-DVTK játékosa a következőket válaszolta: – Az biztos, hogy mindenki nagyon odatette magát, csapatként játszottunk ezen a napon, mindenkinek van része a sikerben, ez tényleg igazi csapatmunka volt. Az első két negyedben viszonylag kiegyensúlyozottan játszottunk, aztán a harmadik negyed első felében volt egy nagyon jó periódusunk, ami után következett egy dekoncentráltabb időszak. De ahhoz, hogy ellenfelünk ránk tudjon jönni, külső segítséget is kapott. Ennek ellenére sikerült összekapnunk magunkat, átvészeltük a legnehezebbnek tűnő perceket, nem csak a rendes játékidő hajrájában, hanem hosszabbításban is, amikor azért őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy mi lesz ennek a vége, ha a játékvezetők így fognak fújni... De a lényeg, hogy ezen is túl tudtuk tenni magunkat, és végül csak sikerült megnyerni a meccset. Borzasztóan örültünk a sikernek, hát még amikor megtudtuk, hogy ez a PEAC veresége miatt milyen sokat is ér.

Arra a felvetésünkre, hogy a középszakasz harmadik helyének megszerzésével egy kis súlyt, az esélyesség terhét is magukra pakoltak a rájátszás előtt, az irányító-hátvéd a következőket mondta:

– A kitűzött célokat már hetekkel ezelőtt elértük, ezért felszabadultan játszhatunk az idény hajrájában. Persze az elmúlt időszak eredményeivel egyfajta presztízst is teremtettünk saját magunk, pontosabban a csapat számára, és jó lenne ezt megőrizni. Szerintem eddig nagy utat járt be a csapat, hiszen az már biztos, hogy a tavalyi 10. helyet felülmúló eredményt fogunk elérni. Az már nem kérdés, hogy az első hatban fogunk végezni az idei bajnokságban, és bár a hatodik hely sem lenne kudarc, de halkan elárulom, azért ettől jóval többre vágyunk. Ami engem illet, én elérhetőnek látom a dobogót, képesnek tartom éremszerzésre a csapatot.

ÉM-BCS

Saját magáról

Fürtös Katát a saját egyéni teljesítményéről is kérdeztük. Arról, hogy a szezon elején látott ponterős kosaras miért tűnt el, és hogy minek köszönhetően tért most vissza. Emellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi van a derekával.

– Nagyon örülök, hogy sok pontot szereztem vasárnap – mondta a kosaras. – Ez részben annak köszönhető, hogy ezúttal több lehetőséget kaptam, hiszen Raven nem tudott játszani ezen a meccsen. Peches dolog, hogy csapatunk egyik legjobbja éppen azon a poszton képes a legjobb teljesítményre, ahol elvileg én is szóba jöhetek, így emiatt az elmúlt időszakban többnyire védőfeladatokat kaptam. Most viszont nagyobb szerep jutott nekem, és örülök, hogy sikerült bebizonyítanom, hogy hozzá tudok tenni a csapat teljesítményéhez. És, hogy mi van a derekammal? A múlt hét elején úgy beállt, hogy mozogni is alig tudtam, de a meccsen – bizonyára az adrenalintól – nem éreztem a fájdalmat. Most viszont igen. Egy kis pihenés, pár nap biztosan jót tenne neki, de most erre nem lesz idő, mert megkezdődik a rájátszás tempós menete, úgyhogy marad a fájdalomcsillapító és az izomlazító, meg a remény, hogy hátha jobb lesz.