Az öröm a négy közé kerülésnek szól

Bukovszki Mónika szerint büszkék lehetne rá, ami eddig mögöttük van, de még nincs vége a szezonnak.Az elmúlt két hétben sikert sikerre halmozott az élvonalbeli diósgyőri női kosárlabdacsapat. 14 napon belül öt fontos tétmérkőzésük közül négyet izgalmas végjáték közepette nyertek meg a piros-fehérek, csak a Magyar Kupa elődöntőjében kaptak ki, az idehaza ebben az évadban még veretlen soproni gárdától. De e mellett a hosszabbításban megnyerték a Pöstény elleni idegenbeli meccset (ez volt az első idegenbeli sikerük a magyar-szlovák középszakaszban), amivel a rájátszás előtti harmadik helyet megszerezték a magyar bajnokságban, majd egy héttel később a Pécsi EAC ellen, a Magyar Kupa bronzmeccsét fordították a maguk javára az utolsó percben. Ezt követően pedig a rájátszás negyeddöntőjében, a ZTE ellen szintén a hajrában hozták győzelemre a miskolci meccset, legutóbb pedig, húsvét nagyszombatján, Zalaegerszegen az utolsó két percben biztosították be sikerüket. Ez utóbbi találkozón, a Work Force-DVTK együttesének csapatkapitánya, a 34 éves Bukovszki Mónika az utolsó negyedben széttriplázta legutóbbi csapatát, és jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a piros-fehérek két meccs alatt letudták a két győzelemig tartó párharcot, három nap pihenőhöz juttatva ezzel magukat a Győr ellen szombaton kezdődő elődöntő előtt.

A négy közé jutásnak szól

A diósgyőri csékát, előbb arról kérdeztük, hogy mennyire volt nehéz rákészülnie mentálisan erre a számára különleges találkozóra, egykori csapata ellen, az ellen a közösség ellen, amelynek három éven át volt a tagja.

– Nem ez volt az első alkalom, hogy visszatértem, hiszen ebben a szezonban az alapszakaszban és a kupában is játszottunk már itt, de ahogy ezen alkalmakkor, így most is jó érzés volt ide jönni – mondta Bukovszki Mónika. – Úgy mentem el Zalaegerszegről, hogy semmi rossz nem történt velem ezen a helyen, jól éreztem ebben a városban magam, de haza kellett jönnöm, mert diósgyőri vagyok, és számítottak rám a szülővárosomban. Boldog vagyok, hogy sikerült itt nyernünk, mert győzni jöttünk ide, ugyanakkor sajnálom, hogy éppen a Zalaegerszeg ellen kellett sikeresnek lennünk. Lehet, hogy egy picit sánta lesz a hasonlat, de egy kicsit úgy vagyok ezzel, mint Cristiano Ronaldo, aki a Real Madrid játékosaként rúgott gólt korábbi csapatának, a Manchester Unitednek, de nem úgy ünnepelt, mint általában. Igazából az örömöm nem a ZTE legyőzésének szól, hanem annak, hogy a négy közé jutottunk a bajnokságban.

Ezzel a zalai sikerrel lerövidítették a negyeddöntős párharcot, vagyis nem lesz harmadik meccs Miskolcon, így edzeni sem kell húsvét alatt, az egerszegi győzelem jutalmaként három nap pihenőt kaptak a rájátszásban, ami ebben a sűrű programban egy extra bónusszal ér fel. És, hogy mennyire volt motiváló tényező a diósgyőri játékosok számára ennek a három pihenőnapnak az elnyerése?

– Ilyen lehetőség csak ritkán van a play-offban, hogy három egymást követő napra pihenőt lehessen szerezni, ez a csapatunkból mindenkinek mozgatta a fantáziáját, természetesen az enyémet is – mondta Bukovszki Mónika. – Az én programtervem győzelem esetére az volt, hogy maradok Egerszegen, a barátaimnál, és csak hétfőn megyek haza Miskolcra. Így is lett, most jutott egy kis idő arra, hogy együtt lehessek, találkozhassak Zalaegerszegen játszó színész barátaimmal, köztük a miskolci gyökerű Lőrincz Nikollal, akivel itt Zalaegerszegen barátkoztunk össze.

A munka része

Ezt a jutalom játékot, az egerszegi pihenős órákat azonban nem adták ingyen, ezért meg kellett dolgozni, szombaton a pályán.

– Ilyen éles meccsre számítottunk, tudtam, hogy a ZTE nem fogja feladni, tudtam, hogy nagyon kemény összecsapás lesz – mondta Bukovszki Mónika. – Sajnos, a mérkőzés elején a bokám elszállt, vasárnap egész nap jegelnem kellett, és ez a három nap pihenés nekem arra jó, hogy talán elmúlik az a fájdalom, amit a meccs közben nagyon éreztem. Na, nem akkor, amikor játszottam, mert akkor nem erre figyeltem, illetve ez sem így van teljesen, mert amikor futottam, akkor nem észleltem, amikor viszont védekezni kellett, akkor éreztem a szúrást. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a derekam is fájt a meccs előtt... De inkább hagyjuk ezt, ez mind nem érdekes, a lényeg, hogy elmondhatjuk, hogy a négy között vagyunk a bajnokságban is.

Az is indokolt, mert három sorozatban állt rajthoz a WF-DVTK ebben az évadban, és a Közép-Európa Liga, és a Magyar Kupa után az NB I-ben is a legjobb négy közé jutott.

– Ha valaki a szezon előtt ezt megígéri nekem, előre látatlanba aláírtam, elfogadtam volna – jelentette ki az irányító. – De így, hogy megdolgoztunk érte, és sikerült elérni ezt, rendkívül értékesnek tartom. Mert munkával értük el ezeket az eredményeket. Szóval büszkék lehetünk arra, amit eddig mögöttünk van, de még nincs vége a szezonnak, következik a Győr elleni elődöntő, aztán meg a végső helyezésekről döntő párharc.

És, hogy mit vár az elődöntős párharctól Bukovszki Mónika?

– Felszabadult örömjátékot – válaszolta a csapatkapitány. – Így a szezon vége felé már mindenkinek fáj itt, ott, amott, de ha mindenkire tudunk számítani az elődöntőben, mivel mi most feljövőben vagyunk, és megvan a csapategységünk, van esély arra, hogy meglepetést okozzunk.

A négy éles végjáték titka

Az elmúlt két hétben négy kiélezett meccset nyert meg a jobb végjátékával a DVTK. Arról, hogy ez minek köszönhető, Bukovszki Mónika a következőket mondta:

– Sikerül igazi csapatként működni az elmúlt hetekben. Mindenki tudott a másikért küzdeni, most a szezon végére jött ki mindenkiből, hogy igen, meg tudjuk csinálni, amit szeretnénk, mert együtt képesek vagyunk rá. Raven kiesése az amúgy is jó csapategységen tovább javított, mert tudtuk, hogy nem érkezhet kívülről ember, akivel az ő kiválását pótolni lehetne, hanem nekünk, a csapattársainak kell többet hozzá tennünk a játékhoz, hogy nélküle is legalább olyan jók legyünk. Szerintem ez az, ami jól sikerült, mindenki nagyon akart, az elmúlt hetekben, és ha nem ponterőben, akkor valami másban a hasznára tudott lenni a csapatnak. Ez a közösségi szellem eredményezte azt, hogy több éles meccset is meg tudtunk nyerni a végjátékban.