2012.10.06. 12:56
A Diósgyőr – MTK margójára - Az ajándék
<em>Az ajándék, amit péntek este kaptunk a csapatunktól felért az ember Holdra szállásával, a berlini fal leomlásával, sőt a világbékével, legalábbis a mi kis világunk békéjével. Óriáslavinák gördültek le több ezer diósgyőri szívről, amikor az óráknak tűnő négy perces hosszabbítás után belehasított az estébe a meccs végét jelző hármas sípszó. Győztünk!</em> <strong>Fekete Zsuzsa írása</strong>.
Az ajándék, amit péntek este kaptunk a csapatunktól felért az ember Holdra szállásával, a berlini fal leomlásával, sőt a világbékével, legalábbis a mi kis világunk békéjével. Óriáslavinák gördültek le több ezer diósgyőri szívről, amikor az óráknak tűnő négy perces hosszabbítás után belehasított az estébe a meccs végét jelző hármas sípszó. Győztünk! Fekete Zsuzsa írása.
A bugyi
Belátom, az önismeretemen akad még fejleszteni való, mert hiába gondoltam, hogy távol áll tőlem minden babona, nem így van. Reggel, a fehérneműk között válogatva, tétován visszatettem a Diósgyőr- címerest, mert a Fradi meccsen azt viseltem, és nem hozott szerencsét. Micsoda badarság – gondoltam, a három pont nem ezen fog múlni. Tényleg nem ezen múlt.
Erősebb az oroszlánnál
Ha ma nem izzadok meg, holnap a könnyeim áztatnak majd – talán ennek a mondásnak az igazsága hatolt a diósgyőri focisták szívébe a Ferencvárosban mutatott szerényebb produkció után. Az MTK elleni kilencvensok perc annulálta, negligálta, megsemmisítette, kitörölte emlékezetünkből a zöldek elleni vergődés foszlányokban feltörő, rémisztő képeit. Az Üllői úton ugyanis hiába mutattuk meg a lelátón, hogy erősebbek vagyunk az oroszlánnál is, a DVTK képtelen volt maszkulin vonásait előcsalni, és felnőni a lélekszakadtáig szurkoló másfélezres táborához. A legletaglózóbb árulás azonban mégis az a busz volt, amely – még a szóösszetételt sem tudom értelmezni – borsodi fradistákat fuvarozott Budapestre. A diósgyőriek szerint ez kimeríti a hazaárulás fogalmát, ennek ellenére azt mondom, adjunk az ellenfelünknek toleranciát, a csapatunknak pedig a szívünket, mert ők is ezt adták nekünk tegnap.
A hangrobbanás
Az egy héttel ezelőtti történések az archeozoikumba tűntek. Akik múlt vasárnap a zöldek prédája voltak, tegnap gladiátorként küzdöttek a pályán. Emberhátrányban, utolsó leheletig, nem törődve idővel, fájdalommal, fizikai törvényszerűségekkel. Tisza Tibi már a meccs előtt megmondta, hogy a diósgyőri katlanban mindenkire veszélyesek, és C.Ronaldót idéző szabadrúgás góljával be is bizonyította, hogy szavai nem üres lufik. A gól utáni hangrobbanás még a századok óta szilárdan álló diósgyőri vár falait is megrázta, a húszfős vendégtábor pedig igencsak csodálkozott, mert még akkor sem hall hasonlót, amikor augusztus huszadikán a kötelékben repülő Gripenek áthúznak az üresen szomorkodó Hidegkuti Stadion felett.
Férfimunka
Mi csak a magunk játékával törődünk – hallani sokszor a sablonkönyvből ismételgetett edzői nyilatkozatokat, a továbbiakban bármily közhelyes, mégis ehhez a mondathoz tartom magam. Olyan szépséget láttunk ugyanis a Diósgyőri Stadionban, amire mindig emlékezni fogunk és nemcsak Tisza Tibi zseniális szabadrúgásgólja, valamint Elek Ákos győztes találata miatt. Megjártunk ám poklot és mennyet valamennyien, akik az északi szélesség 48,5 , keleti hosszúság 20,46 fokán születtünk, sőt azok is, akik ettől sokkal távolabb. I’Imam Seydi afromagic szenegáli táncot járt, gólpasszt adott, feltartóztathatatlanul rohant, amíg bírt, majd a meccs végéhez közeledve a lába másodszor is görcsbe rándult és összeesett. Hogy nem emberi erő állította talpra az utolsó percekre, abban biztos vagyok, de a csatár felállt, ment és tovább futott. Mint ahogy mentek a többiek is, önfeláldozóan, nem ismerve lehetetlent. Ribánszki Laci a sárga lapot is bevállalta, hogy szusszanásnyi szünetet ajándékozzon a társainak, a szurkolók pedig extázisban üvöltötték, hogy harcoljatok! És harcoltak. Huszonegy éve nem győztünk az MTK ellen itthon. Most sikerült. Férfimunka volt!
Diósgyőr mindörökké!
A Diósgyőr mérkőzések margójára
A Diósgyőr mérkőzések margójára címmel készült írásaim a saját véleményemet, érzéseimet, gondolataimat tartalmazzák és nem tényeken nyugvó, megingathatatlan megállapítások. Jegyzeteim tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával. Nyolc éves koromtól járok rendszeresen Diósgyőr meccsre, írásaimat azoknak szánom, akik szeretnének valamit kapni a diósgyőri futballérzésből, a hivatalos tudósításokon túl.
