2018.07.16. 13:01

Első a család és a gyerekek nevelése

Putnok - A gömöri „polihisztor” népszerű ember az észak-borsodi városban, ahol remekül érzi magát. Interjú: Koszta Péter testnevelőtanárral, labdarúgóedzővel és önkormányzati képviselővel, akit Putnokon szinte mindenki ismer.

Koszta Péter itt, ott, Koszta Péter mindenütt. Tanít a helyi általános iskolában és a gimnáziumban, évek óta sikeres edzője a Putnok FC labdarúgócsapatának, ráadásul pedig önkormányzati képviselőként módja és lehetősége van arra, hogy formálja a város életét. „Mellesleg” családfő, három fiú apukája, és már beszélgetésünk elején leszögezte: számára első a család és a gyereknevelés, minden más csak ezután jöhet.

Most ért véget a labdarúgó-világbajnokság, így kezdjük ezzel: milyen hasznosítható tapasztalatokat szerzett?

Azt láttam, hogy a védekezés hátrébb szorult, és már a csatárok is a saját térfelükön védekeztek. Első a biztonság, a labdaszerzés után pedig jöttek a gyors kontrák. Kevés gól született klasszikus értelemben vett akcióból, ezért fontossá váltak a pontrúgások. A csapatrészek között 25-30 méter a távolság, ezért nagyon nehezen találtak a kapuba.

Tombol a nyár. Volt-e lehetősége arra, hogy családjának tagjaival együtt nyaraljon?

Négyen voltunk üdülni, Gyulára velünk tartott a két kisebbik fiunk, a focista Márk viszont már nem tudott eljönni. Öt napot töltöttünk a fürdővárosban, plusz Kalocsán hármat. Aztán a kicsik három napra még elmentek Márkhoz, így a testvérek is együtt lehettek és ennek nagyon örültem.

Önnek van egyáltalán szabad ideje?

Csak akkor, ha „csinálok”, de ezeket az órákat is legszívesebben a családommal töltöm. Ha nincs meccsem, kirándulunk, olykor szórakozunk, strandolunk, de ilyen luxus ritkán adatik meg nekem és a famíliám tagjainak. Egyébként ha tudok, akkor még olvasgatok, vallom, hogy a könyv a tudás anyja.

A szorgalmi időszakban hogyan tudja összeegyeztetni a tanári munkáját az edzői beosztásával?

Hatkor kelek, 7-től órám van az általános iskolában és gimnáziumban, ahol délután 2-3 között végzek. Fél öttől edzünk, így a foci különösebb gondot nem okoz, de tagadhatatlan, hogy ez a tempó kifáraszt. Otthon a gyerekekkel is törődnöm kell: Vince 8 éves, másodikos lesz, Levente 13 esztendős, most megy nyolcadikba. A feleségemmel, aki óvónő és szintén itt dolgozik Putnokon, nagyjából mindent meg tudunk oldani. Megjegyzem, hogy mivel hosszadalmas napjaim vannak, ezért a pihenés is érdekel. Kirándulás is a hét végeken, ha nincs meccs, megyünk szórakozni, strandra például, egy-két napra tudok elmenni.

Családi logisztika, munkamegosztás?

Kis túlzással tudományos fokon. A feleségem elkészít a gyerekeknek mindent: táskák, élelmek, bevásárlás, főzés, ezekben ő jár az élen. Ha nincs ideje, mert reggelente 6-ra megy dolgozni, akkor én veszem át a feladatokat. Délután már besegít Levente, aki elmegy a kicsiért az iskolába. A legfontosabb napi célunk a két fiú ellátása.

A tanári állását soha nem adta fel. Szakmaszeretetből vagy biztonsági okokból teszi?

Mindkettőt mondhatom. A biztos jövedelmet a két főállásunk adja. Egyébként akkor is tanítottam, amikor még fociztam. 2000-ben jöttem haza Putnokra, azóta oktatok itt, és nem is akarok hátat fordítani ennek a csodálatos munkának.

A tanításon és a sporton kívül mi érdekli még?

A politika és a történelem mindig felkelti az érdeklődésemet. Követem a világ dolgait.

Putnokon nincs ember, aki önt ne ismerné. Milyen előnyei vannak ebből?

Azért biztos van, aki nem tudja, ki vagyok. 1975-től itt élek, csak egyetemista koromban laktam albérletben. Az ismertség hátrányt nem jelent, ez tény. A szüleim is elég népszerűek voltak, ők tanárként szolgálták a települést.

Miért kedveli ennyire Gömörország fővárosát?

Szép és hangulatos ez a kisváros. Meg itt vannak a barátaim, az ismerőseim, a szeretteim, szóval mindenki, aki nekem fontos.

Hívták-e már máshová?

Igen. NB II-es és NB III-as csapatokhoz is, de fel sem merült bennem, hogy elmenjek Putnokról. Egy új élethez fel kellene adnom mindent, ez pedig nem lenne kifizetődő. A biztos helyett ugyan ki az az őrült, aki bizonytalant választja? A kicsik is nőnek, ezért aztán valószínűleg nem fogok innen soha „lelépni”.

Milyen távlati tervei vannak?

Nagy dobásokon már nem gondolkodom. Bár az sem napi feladat, hogy a kisebb gyerekeket egyszer el kell indítani a nagybetűs életbe.

Tudja-e, hogy szigorú családfő hírében áll…

Szerintem is szigorú vagyok, bár a feleségem szerint engedékeny. Ha nekem valami nem tetszik…, nos ezt a gyerekek rögtön látják, megérzik és ilyenkor először megijednek, majd elgondolkoznak. Határozottságomnak köszönhetően itthon hamar megoldom a felmerült problémákat. Néha visszagondolok a saját fiatalságomra: bizony apám is szigorú volt velem, de ez nem ártott nekem.

A Putnoki FC szakmailag ön által irányított NB III-as labdarúgócsapata már napok óta készül az őszi szezonra. Nem unja még az edzősködést?

Dehogy unom! Ilyenkor egyébként is könnyebb a helyzetem, hiszen nyár van, most nem tanítok, ennek következtében délelőtti tréningeket is be tudok állítani a programba. Ezt a mostani időszakot egyenesen idillinek nevezhetem.

Tanítványait terelgeti-e a labdarúgás irányába?

Igen, elsősorban az alsósok esetében szoktam ilyen huncutságokat tenni. A felsősök és a gimnazisták, mire hozzám kerülnek, már általában eldöntötték, hogy megpróbálkoznak-e a focival. Tanárként azt vallom, hogy a mindennapos testnevelés és az egészséges életmód a legfontosabb – ezt szolgálják nálunk a sportosztályok –, és ebbe belefér a labdarúgás is.

Egy tanártól elvárható a személyes példamutatás. Ön sportol-e még valamit?

Amióta elkészült az uszoda, a gyerekekkel úszásórára is gyakran járok. Ha van kedvem és időm, szívesen futok a feleségemmel, de töredelmesen bevallom, hogy a húsz kilométerek nekem már nem mennek. Teniszezem – tavaly még a magyar harmadosztályban játszottam –, és asztaliteniszezni is szoktam.

Az egykori híres színész-humorista, Salamon Béla mondását szabadon idézve: ha ön egyszer kinyitja a száját…, akkor jön az eltiltás. Mondja meg őszintén, miért szidja állandóan a játékvezetőket? Nem tudja fegyelmezni önmagát?

Tényleg nem tudom, hogy ez miért van így. Egymeccses eltiltásokat szoktam kapni, mert rendre szóvá teszem a bíróknál azt, ami nem tetszik nekem, sértegetni azonban senkit nem szoktam. Aztán ki így, ki úgy reagál a szavaimra, én meg mehetek a lelátóra. A labdarúgó-vébén azt láttam, hogy a reklamálásokért nem kaptak sárgát a játékosok. Majd javítok a magatartásomon, és mire megöregszem, biztosan lehiggadok.

Önkormányzati képviselőként mi a feladata?

A városfejlesztési és a pénzügyi bizottság tagja vagyok. Miután megkapom az előkészített anyagokat, természetesen gondosan tanulmányozom, máskülönben nem tudnék döntést hozni. A várospolitikai munka, a bizottsági, a frakció- és a testületi ülések egyébként fekszenek nekem.

Amikor annak eljön az ideje, lenne-e polgármester Putnokon?

Ez a kérdés jelenleg nem aktuális, hiszen a városnak van polgármestere, Tamás Barnabásnak hívják, így a rövid távú terveim között nem szerepel a polgármesterség. Tamás Barnabás egyébként sokszor mondja, hogy én leszek – vagy én lehetek – az utóda, de engem ez a „probléma” nem foglalkoztat.

Gondolt-e arra, hogy országgyűlésiképviselő-jelöltként megmérettesse magát?

Nem, fel sem merült bennem.

Kanyarodjunk vissza a labdarúgáshoz. Biztosan tudja, vagy inkább sejti, hogy miért nem képes lábra állni a magyar futball.

Ezt tőlem okosabb emberek sem nagyon tudják, véleménye persze mindenkinek van, így nekem is. Az infrastruktúrával már nincs probléma, ez a kormányzati szerepvállalás következtében megoldódott, erre nem panaszkodhatnak a gyerekek. Én annak idején még földes és salakos pályán is fociztam, persze hol van már ez az idő! Azt is megemlítem, hogy lurkóként magam éjjel-nappal fociztam, manapság egy fiatal már csak napi másfél vagy két órát gyakorol, ez pedig édeskevés. A fiatalok nagy többségét nem foglalkoztatja a legnépszerűbb műfaj. Ma már mindenhol főállású edzők vannak, de a szakmai munka milyenségéről nem tudok állást foglalni, hiszen kívülről senkinek nem szólhatok bele a dolgába. A legtehetségesebb gyerekeket most az akadémiákba csoportosítjuk, az sem biztos, hogy ezt jól tesszük, az utánpótlást meg versenyeztetjük, képzés helyett. A labdarúgásban, kiváltképpen manapság, nagyon sok az atletikus elem, a kiválasztásnál ezekre jobban kellene figyelnünk. Most hallom, hogy a focival kapcsolatos nemzeti öntudat máshol nagy pluszt ad – a horvátok sikeréből kiindulva ebben lehet igazság. Az is tény, hogy itthon, adott esetben, nagyon komoly pénzt lehet keresni ebben a sportágban, de ezzel azért nem foglalkozom, mert a beteg gyógyítása nem rám tartozik.

A fia meghatározó játékosa a Mezőkövesd Zsóry FC NB I-es labdarúgócsapatának, amelyet a góljaival és az ezekért járó pontokkal segített a bennmaradáshoz. Beleszól-e még az ügyeibe?

Maradjunk annyiban, hogy szoktam neki segíteni, ha kikéri a véleményemet. Sok mindent láttam és tapasztaltam már a honi futballban, ezért egyenesen jó, ha a szakmabeli családfő a szárnyai alatt tartja a „csemetéjét”. Nem képez titkot az, hogy a fiam a tárgyalásai és fajsúlyos döntései előtt felhív, persze már felnőtt ember, a dolgait maga intézi, és menedzsere is van.

Márkot feszélyezi-e, ha tudja, hogy az apja ott ül a lelátón?

Ezen sokat nem kell rágódnia, mert ritkán tudok megjelenni a mérkőzésein, elvégre szombaton játszik a Mezőkövesd és rendre szombaton szerepel a Putnok FC is. Ha nincs ütközés, akkor persze elmegyek Kövesdre, hiszen közel van, ellenkező esetben marad a telefon, mert ez köztünk soha nem maradhat el.

Kolodzey Tamás