Fizetett hirdetés a legyőzöttektől

Vasárnap lesz három hete, hogy a
salakmotoros lengyel II. ligában bajnoki
címet szerzett a Speedway Miskolc
együttese. A klub elnökét,
Jacsó Tibort az azóta
eltelt időszakról, valamint a
jövőről kérdeztük.

ÉM: A bajnoki döntő
visszavágóján, a Lódzban
elért siker után, idehaza is
megünnepelték az elsőséget.
Milyen fogadtatása volt a sikernek?
Jacsó Tibor: Kiderült,
hogy saját hazájában senki nem
lehet próféta. Szerveztünk egy
ünnepet mi magunknak, nagyon sok
jóbarátunk, segítőnk,
támogatónk ott volt, de voltak olyanok
is, akik valami miatt nem tudtak eljönni.

ÉM: Kiket hiányol?
Jacsó Tibor:
Tulajdonképpen senkit. Megszoktuk már,
hogy mindent magunknak kell
felépítenünk. Igaz, hogy mi nem
Egyiptomban, csak itt a közelben,
Lengyelországban
örgebítettük a város a
hírnevét, és a salakmotor nem is
utánpótlás foci, talán
ezért nem kaptunk még egy
táviratot sem.

ÉM: Az Ön
értékelése szerint mit ér
ez a bajnoki cím?
Jacsó Tibor: Abban a
közegben, a lengyel ligában, ahol
a világ legjobb motorosai versenyeznek
hétről hétre, és
csupán két külföldi csapat, egy
lett és egy magyar szerepel,
nos ebben a közegben elismerésssel
szólnak a
teljesítményünkről. A
Speedway Miskolc ugyanis a liga legjobb 16
csapat közé emelte magát idei
produkciójával, ami a többi klub
szemében is jelent valamit. Hogy mást ne
mondjak: a legnagyobb lengyel salakmotoros
hetilapban a II. liga csapatai közösen
gratuláltak nekünk, a Speedway
Miskolcnak, a csapat edzőjének,
Janusz Slaczkának és
nekem. Mindezt egy fizetett hirdetésben
tették…

ÉM: Ez komoly?
Jacsó Tibor: Igen. Most
érzékeljük igazán, hogy a
figyelem ránk irányult. Talán
azért is, mert egy olyan szezon
végén lettünk bajnokok, amikor nem
voltunk a favoritok és versenytársunk
összehasonlíthatatlanul jobb
feltételek között
készülhetett ellenünk, a
jószándékú hobbisták
ellen.

ÉM: Jószándékú
hobbisták?
Jacsó Tibor: Azok vagyunk.
Megcsináltunk valamit. Nem profiként,
hanem többnyire baráti alapon
szerveződött háttérrel. De
tudom, hogy továbblépni ezekkel a
keretekkel nem lehet. Ott nincs esélyünk
így, ahol minden csapatnál Grand Prix
versenyzők ülnek motorra – gondolok itt
az első osztályra. Az biztos, hogy nagyon
nagy feladat elé állítottuk
magunkat a feljutás
kiharcolásával, a hat évvel a
miskolci salakmotorsport
újraélesztése után, a
lengyel ligában való
szereplésünk negyedik évének
végén.

ÉM: Ha jól gondolom: magasabb
osztályban még több pénzre
lenne szükségünk. Erről meg ez
ugrik be, hogy ebben az évben is hallottunk
Öntől nem egyszer, hogy anyagi gondjaik
voltak, vannak.
Jacsó Tibor: Még
most van némi tartozásunk, de van
esély arra, hogy az év végig
ezeket rendezzük. Aki ma
sportvállalkozás
menedzselésével foglalkozik annak fel
kell készülnie arra, hogy a
finanszírozás, a bevételi oldal
folyamatos változásban van, a
támogatói ígértek
pénzre váltása nem megy egyik
pillanatról a másikra.

ÉM: A bevételi oldalról
szólva: az, hogy a bajnoki címért
küzdöttek, nem lászott meg a
rendezvényeink
látogatottságán. Mit gondol, mi az
oka annak, hogy a lengyel liga csapatai közül
a Speedway Miskolc hazai meccsein voltak a
legkevesebben?
Jacsó Tibor: A válasz
Miskolcban keresendő. Egy biztos: ebben a
városban a diósgyőri foci
után a salakamotor a második
leglátogatottabb, ezért azt gondolom,
hogy nem magában a sportágban kell
keresni az okokat. Hogy a város lakói
miért nem járnak
sportrendezvényekre, azt nálam biztosan
sokkal jobban el tudná mondani mondjuk egy
szociológus. Sajnos, Miskolc egy bajban
lévő város, ahol nem az a
kérdés az itt élők
számára, hogy a hét
végén a szórakoztatóipar
melyik szegmensében költsék el a
pénzüket.

ÉM: És akkor az ostor, hogy a
végén csattanjon: a miskolci bajnoki
ünnepen azt mondta, hogy október
végéig ki kell derülnie, hogy
elindulnak az I. ligában. Elindulnak?
Jacsó Tibor: Még nem
tudjuk mi a háttér, nem tudjuk, hogy
mire, kire számíthatunk. A
népkerti pálya jelen
állapotában nem felel meg a
lengyel szövetség által
támaszott követelményeknek. Ha nem
akarunk lenni az I. liga pofozógépe,
akkor legkésőbb november
végéig szerződtetnünk kell
olyan versenyzőket, 2-3 főt
minddeképpen, akik az I. ligában
húzómeberek lehetnek. Ehhez
október végéig látnunk
kéne, hogy meddig ér a takarónk,
ráadásul a hónap végig
jelezni kell részvételi
szándékunkat a lengyel
szövetségnél. Van
néhány vonal, amiben bízunk,
hiszünk, ami a jövőképünket
adhatja, de a kompetens személyekkel még
beszélnünk kell az előttünk
álló hetekben. Már csak
azért is, mert ha már feljutottunk az I.
ligába, szereténk élni ezzel a
lehetőséggel, de olyan alapokon, ami
hosszú időn keresztül
biztosítja a tagságunkat ebben az
új osztályban.

– BCS -