"A nevem Susemihl, Harry Susemihl"

Harry azóta több
alkalommal is járt Magyarországon,
és lassan immár egy hete ismét
Miskolc vendége. A múlt heti
lengyel ligás salakmeccs után
szombaton a junior egyéni
világbajnokságon találkozhatunk
vele.

“Édesapám vitt ki 1972-ben
Rostockban egy salakmotorversenyre.
Amikor megláttam a miliőt, akkor
éreztem, hogy ez csodálatos, ez kell
nekem!” – mondja csillogó szemekkel a
világ leghíresebb salakmotoros
programfüzet gyűjtőjének tartott
német fanatikus. “Először csak
apró szuveníreket gyűjtöttem,
majd a programokat. Szép lassan probléma
is lett, hogy kicsi a szobám.”

1956-os, jugoszláv

Harrynak 40-50
levelezőtársa van világszerte,
szinte minden kontinensen. Az évek során
rájött, hogy képtelenség
minden programfüzetet megszerezni, így
ráállt az Európa- és a
világbajnokságokra.”

A legbüszkébb egy 1956-os
jugoszláv füzetre vagyok, ugyanis
csak két darab létezik belőle a
világon. Az egyik azé, aki nyomtatta, a
másik pedig a fiáé volt,
akitől megvettem. Külön
érdekesség, hogy annak a versenynek
már egyik résztvevője sem
él” – árulja el.

Évente tizenegy

Miközben Viktor barátom
fordít, egyik ámulatból a
másikba esünk. Kiderül: a
német salak fan eddig 33
országban, több, mint 1000 versenyen vett
részt. Járt többek között
Új-Zélandon, Argentínában
és Dél-Afrikában. De megadatott
neki az, hogy a portugál speedway
történetének három versenye
közül láthatta az egyiket.

“Hogy melyik versenyre emlékszem a
legszívesebben?” – kérdez vissza. “Az
1984-es pardubicei páros világbajnoki
középdöntőre!” – vágja
rá. “Minden passzolt: jó idő,
jó közönség, minden futamban
elképesztő előzések és
amit még eltudsz képzelni.”

Nem hallgatja el azt sem, hogy egy verseny miatt
kiutazott Kaliforniába, ahol
közölték vele, hogy a meccs a
múlt héten volt… A Grand Prix
egyébként szerinte kommersz és sok
pénzbe kerül.

“Régen egy vb döntő volt, most van
tizenegy. Olyan mintha évente tizenegy olimpia
lenne, érted?”