Spanyolországban jártak a „spanyolos” Herman-diákok

Akt.:
Spanyolországban jártak a „spanyolos” Herman-diákok
Miskolc – Két hétig Spanyolországban jártak a spanyol színjátszókörös hermanos diákok.

Mire jó, ha egy iskola spanyol lektora spanyolországi „előéletében” bűvészprodukcióval járta az országot? Arra mindenképp, hogy korábbi kapcsolataira építve magyarországi, közelebbről miskolci tanítványai számára tartalmas, de nem túl drága utat szervezzen.

a-spanyolorszagban-jart-csapat-egy-resze

A Herman Ottó Gimnázium spanyol tanára, Germán Bernardo másodszor mutatta meg szülőhazáját a kéttanítási nyelvű tanítványai egy csoportjának. Október 21 és november 3. között 16-an (közülük néhányan két éve is) tartottak vele, továbbá Montvajszki Anita spanyol szakos tanárnővel és férjével.

– Sok munkám volt a szervezéssel, törekedtem arra is, hogy ne kerüljön sokba a két hét. Gyerekenként százhúsz ezer forintból jöttünk ki, úgy, hogy a legdrágább a repülőút volt Madridig és vissza. Ismertem olyan közösséget, ahol tudtam, hogy családoknál kapunk szállást és ellátást, helyeket, ahol felléphettünk, s ahol „kalapozhattunk” is, így bevételre is szert tettünk – mondja Germán spanyolul, s fordítja Farkas Dániel, 12. osztályos.

– Három színdarabbal léptünk fel, amelyeket a tanár úr írt, de azért valamelyest mi is beleszóltunk a próbák során. Előadtuk egy templomban, egy művelődési házban és egy középiskolában – sorolja Dani.

A kérdésre, mi volt a legkülönlegesebb élményük, a beszélgetésen jelen lévő diákok egyszerre vágják rá: a Camino.

A tanár úr ugyanis ezúttal a második hétre bevett a programba egy ötnapos zarándok utat, a Camino első szakaszát. Igaz, bérelt buszuk volt (ez jelentett még egy komolyabb tételt), amelyik követte őket, így legalább a súlyos csomagokat nem kellett cipelniük, csak az aznapi útravalót.

herman2

„Határpróba”

Érdeklődöm, volt-e a megpróbáltatásban valami felajánlás.

– Nincs tudomásunk róla, hogy bármelyikünket ilyen elszánás vezérelt volna, inkább csak a saját határaink megismerése dominált – állítja Kovács Bence, egy másik 12.-es. Az ő határát, mint nevetve beavat, a késői vacsorák, a túl olajos ételek és a tenger gyümölcsei jelentették, annak elképzelhető következményeivel, amin a többiek három napon belül túljutottak, neki egy kicsit tovább kellett küzdenie.

Szinte mindenkinél jelentkeztek a vízhólyagok is. A tanár úr laptopján pörgetett fotók között nem is egy van, amelyen éppen sebkötözés zajlik.

– Különösen a második olyan nap volt nehéz, amikor harminc kilométert gyalogoltunk, annak is az utolsó egy-másfél kilométere – állítja Fükő Fatima (11. osztályos)., az egyik kép „sebesültje”.

Közös élményként fogalmazzák meg, hogy a zarándoklaton, bár Spanyolországban voltak, megismerkedhettek koreaiakkal, új-zélandiakkal, németekkel, igaz, a velük való kommunikáció során nagyobb hasznát vették az angolnak, mint a spanyolnak. Az első héten a helyiekkel természetesen spanyolul beszélgettek, hiszen az előadások után a közönség kíváncsi volt rájuk: miért épp a spanyolt választották, milyen módszerrel tanulják a nyelvet… Két helyi újságban, egy internetes médiumban és egy rádióban is hírt adtak a magyar színjátszókról.

herman3

Anyukája főztje

Minthogy Germán Bernardót pár éve a főzőtudománya alapján mutattuk be az Észak-Magyarország olvasóinak, felteszem, hogy saját főztjével hazájában a tanítványait is elkápráztatta, nem csak minket anno. Nem tévedek, sőt! Kiderül, még a tanár úr édesanyja is vendégül látta őket szülőfalujában. Elkísérte a magyar csapatot a zarándoklatra is. Minthogy az állomáshelyeken szigorú napirend van, ők igyekeztek előre, hogy mire a többiek megérkeznek, már főtt étellel várják a fáradt vándorokat.

Tudakolom, melyikük ismételné meg az utat. Minden kéz a magasba lendül.

– Szalóczi Katalin –