Sorsközösség mint szervezőerő

Sorsközösség mint szervezőerő
Miskolc – Nem népbetegség, de nem tudni, kinél jelentkezik. Akkortól pedig elkél a segítség. Az egyik lehetőség: a sorstársak egyesülete. Témánk: a Parkinson…

Nem véletlenül tartott Miskolcon rendezvényt a Delta Parkinson Egyesület. A Parkinson Betegek Világnapja alkalmából arra szerették volna felhívni a figyelmet, immár 5. alkalommal: a sorközösség támaszt jelenthet mind a betegek, mind hozzátartozóik számára. Jelenleg 3 helyen működik ilyen egyesület, szeretnék, ha Miskolcon is lenne egy, az Észak-magyarországi betegek számára, mesélte a szervezésre felkért főorvos, dr. Valikovics Attila.


Komplex kezelés

– Megyénkben másfélezer embert érinti ez az összetett tünetekkel járó, elsősorban az idősebb embereket érintő betegség. A Parkinson-kór genetikai eredetű (ez fiatalabb korban is előfordul), a Parkison – tünetegyüttes hátterében egyéb okok, így az agyi érelmeszesedés állhat. Nem gyógyítható, átlagosan 15-20 év lefolyású, a beteg haláláig tart. Komplex kezeléssel a tünetek enyhíthetők. A gyógyszeres kezelés a beteg agyából hiányzó, vagy hiányosan termelődő dopamin előanyagának pótlásából áll. Az újabb gyógyszerek már 24 órás, egyenletes vérszintet produkálnak. A betegek életét szakorvos által felírt különféle segédeszközökkel könnyíthetjük, ajánlott a lakás akadálymentesítése, a fizikoterápia és a sok mozgás. Minderről az említett betegtalálkozón is szó volt. Sőt, a gyógytornászaink még egy kis közös tornát is tartottak – számolt be a megyei kórház osztályvezető főorvosa.


Korlátozott lehetőség

Kollégáját, dr. Varannai Lajos főorvost, aki a Parkinson-betegek gondozását végzi (2 gondozó van a megyében, az egyik a megyei kórház ideggyógyászati osztályán, a másik a miskolci kórház diósgyőri telephelyén) az újabban Magyarországon is elérhető műtéti lehetőségről kérdeztük. Megtudtuk: ez a lehetőség csak azok számára elérhető, akiknél a gyógyszeres kezelés hatástalan, az adag tovább nem növelhető. Gondozottjai közül mindössze néhány esett át ilyen beavatkozáson, amelynek eredményeképp legjobb esetben elhagyható, de inkább csak csökkenthető a gyógyszeradag.
A két főorvos vállalta, hogy segíti az egyesület helyi szervezetének létrehozását, vagyis ha akad olyan beteg, illetve hozzátartozó, aki felvállalja az aktív szervezőmunkát, őket keresheti ez ügyben.


Erzsébet esete

–Az első tüneteim egy nőgyógyászati műtét után fél évre jelentkeztek, 1995-ben, s akkor azt gyanítottuk, hogy azzal van összefüggésben. Húztam a lábam, s a fejem bódult volt. Felmerült az agyvérzés gyanúja is, továbbá a depresszió, de ezek egyike sem igazolódott. Három évbe telt, mire sikerült diagnosztizálni nálam a Parkinson-kórt. Ekkor csak 45 éves voltam, vagyis viszonylag fiatal ahhoz, hogy erre gyanakodjanak. Pedig már nagyon kellemetlen volt kifelé is, az utcán többen azt hitték, hogy részeg vagyok – meséli kissé akadozva egy miskolci beteg, Erzsébet. Mint mondja, gyökeresen megváltozott az élete. Raktárosi munkáját nem tudta folytatni, leszázalékolták. Szerencsésnek tartja magát, mert a férjétől, a gyermekeitől és a testvérétől is minden segítséget megkap.

– Végül is itthon mindent meg tudok csinálni, de gyógyszer nélkül semmire sem volnék képes. Nem egyenletes a hatása, de már kiismertem. Tudom, hogy mikor vagyok tőle jobb állapotban, arra az időre ütemezem a boltba vagy a rendelőbe menést. Jónak gondolom a helyi egyesület létrehozását. Amikor szembesültem a betegségemmel. 1998-ban is részt vettem a pesti rendezvényen. Mondják, van, akit visszariaszthat, ha szembesül a nála előrehaladottabb betegtársak állapotával. Velem inkább segített elfogadtatni a betegséget, ezen felül sok hasznos információval is gazdagodtam.


A Parkinson tünetei

Mozgásszegénység, lelassult mozgás; apró, csoszogó léptek; görnyedt testtartás; bizonytalan járás; merev arc; fokozott izomtónus; kéz- és fejremegés.
Kezdetben bizonytalan fájdalmak, fáradtság, a mindennapi aktivitás csökkenése jelentkezhet, ami könnyen összetéveszthető „reumával” vagy depresszióval.

ÉM-SzK

 








hirdet�s