Skoda Superb: a cseh arisztokrata

Skoda Superb: a cseh arisztokrata
Ugyanaz a motorteljesítmény, ami egy benzines autóban már-már mosolyra fakaszt, “dízel-csomagolásban” nagyon is elégedetté teheti a földi halandót.

Egyetlen mondatban talán így lehetne összefoglalni annak a tesztnek a tapasztalatait, melynek alanya a Skoda Superb 1.9 literes, 100 lóerős tubódízel változata volt.

Alaptalan félelem

Amikor a Krisztofer Autóház telephelyén átvettem a tesztautót, őszintén szólva majdnem biztos voltam abban, hogy a másfél tonnás Superb a “kisdízellel” alulmotorizált lesz. Gyanakvásomat csak erősítette az a közelmúltbeli tapasztalat, melynek során ugyanezt a modellt a 130 lóerős változatban volt módom kipróbálni, és az bizony nagyon tetszett.

Ezzel a dilemmával alighanem a márka konstruktőrei is szembesültek anno, hiszen nyilván nem véletlen az, hogy a Superb a 130 lóerős 1.9-es PD TDI, valamint a 155 lovas 2.5 literes TDI után csak a 2003-as modellévben kapta meg a 100 lóerős PD TDI technológiát.

Ha tanult cseh kollégáimnak utólag bármi kételyük lenne e döntésük helyességét illetően, hát megnyugtathatom őket; ne legyen. Örüljenek inkább annak, hogy ezzel a huszáros megoldással magasan a legkedvezőbb ár-érték arányt mutató limuzint állították elő.

Iroda az autóban

A 4,8 méter hosszú, kifejezetten arisztokratikus megjelenésű kocsi minden méretében impozáns értékeket mutat. A megnövelt lámpatestek, a krómozott hűtőmaszk és az ugyancsak króm ablakkeretek lenyűgöző belső teret ölelnek körbe. Amikor a konstruktőrök úgy döntöttek, hogy a cseh zászlóshajót a Volkswagen Passat tíz centivel megnyújtott padlólemezére teszik rá, a koncepció tekintetében egy sor lényegi dolog eldőlt.

Aki ilyen autót vásárol, az jól teszi, ha fogad hozzá egy sorfőrt is, hiszen a hátsó lábtérben olyan valószínűtlenül hatalmas a hely, hogy menet közben irodaként gond nélkül használható. Ebben a kategóriában természetes, hogy a felhasznált anyagok minősége és kidolgozása mintaszerű, az viszont egyáltalán nem gyakori, hogy egy ötszemélyes limuzinban öt személy tényleg kényelmesen utazhat. Na jó, a hátul középen ülőnek a magas kardánalagút miatt ebben sem “fullkomfort” a helyzete, de legalább fej- és lábtér is jut neki(k) elég.

“Izomból megy”

A 100 lóerős turbódízel ereje nem is annyira a teljesítményében, mint a kiegyensúlyozott nyomatékleadásában rejlik. Nyilván azért éreztük elégnek a másfél tonnás tesztautóban ezt a viszonylag kicsi motort, mert a maximiális forgatónyomatékát (ami 250Nm) már 1900-as fordulatnál elérte, azaz szinte álló helyből úgymond “izomból ment”.

Az ötsebességes manuális váltó rövid fokozatai megfelelően asszisztáltak a dízel-karakterisztikához, így azután az előzéseknél nem is igazán kellett a visszakapcsolással bíbelődnünk. A Superb csak ment és ment, ráadásul az élményért cserébe nem is kért sokat. Folyamatos klimatizálás mellett átlagosan még 6 liter gázolajat sem fogyasztott el 100 kilométeren.

P.A.