Olvasói levél egy vonatos utazás kapcsán

Jómagam december 19-én szombaton este

szerettem volna hazajutni Budapestről

Kazincbarcikára. A Keleti pályaudvaron

emberek százai vártak tehetetlenül.

No nem a vonatuk indulására, mivel

arról már régen lemondtak, hanem

hogy egyáltalán valami

információt megtudjanak arról,

hogy mi is történik éppen. De

még információhoz sem lehetett

jutni.

A vasutasok nemigen zavartatták magukat.

Elvégre ők havi fix

fizetésért dolgoznak, és azt akkor

is megkapják, ha a vasúti

közlekedés összeomlik. Mint ahogy az

történt most is.

Ahhoz képest, hogy a MÁV a

honlapján már a vonatok GPS-es nyomon

követését reklámozza, bizony

eléggé meglepődtek azon, hogy

december második felében havazik,

és a váltók esetleg ilyenkor be is

fagyhatnak. A 21. század elején erre

pedig már fel lehetett volna

készülni.

A menetrend szerint 19 óra 3 perckor

induló vonatomnak, végül is

sikerült elindulnia 20 óra 37 perckor. Hogy

aztán röpke 3 óra alatt

leérjen Miskolcra. Csakhogy onnan akkor

már semmilyen csatlakozást nem

indítottak Kazincbarcika felé. Így

választhattam, hogy az éjszakát a

váróteremben töltöm el

néhány csöves

társaságában, vagy pedig taxival

megyek haza. A második lehetőség

mellett döntöttem. Így

néhány ezer forintos

taxiköltség kifizetése után

már otthon is lehettem. Holott a menetjegyemet

végig előre megváltottam. A dolognak

azért volt annyi előnye, hogy a taxiban

legalább volt fűtés. Ez sajnos a

vasúti kocsikról nem mondható el.

Budapestre menet, és onnan jövet is

fűtetlen vasúti kocsikban kellett az

utasoknak „utazni”.

Már csak arra vagyok kíváncsi,

hogy mire használja fel a MÁV

vezetősége a saját

prémiumának kifizetésén

kívül, a több

tízmilliárdos állami

támogatást.