A whiskys rabló már akkor alapot adott a rendőrségen való kuncogásra, amikor első bűncselekményeit követte el, hiszen nyilvánvaló volt a nyomozók igyekezete, de nem jutottak ötről a hatra. Mint Varju Lajos, az Ambrust egykor sokáig üldöző nyomozó a Blikknek elmondta, nehezítette a dolgukat, hogy a whiskys a semmiből bukkant elő, nem volt nyoma a nyilvántartásokban annak, hogy korábban is követett volna el bűncselekményt, és nem voltak alvilági kapcsolatai sem, akik némi „nem hivatalos vádalku” keretében információkat adtak volna át a rendőröknek róla, hogy azok a saját, kisebb stiklijükkel szemben elnézőek legyenek.

A rendőrök tehát évekig a sötétben tapogatóztak, a whiskys pedig egyre vakmerőbb rablásokat követett el. Jellemző volt rá, hogy alaposan felkészült a kiszemelt célpontból, többször is terepszemlét tartott, és még azt is felmérte, a riasztás után mennyi idő alatt érhetnek ki a rendőrök. A sorrendben 27. rablása azonban balul sült el, egy szemtanú ugyanis nem a kissé tunyán reagáló 107-es segélyhívót, hanem közvetlenül rendőr ismerősét hívta mobilon, hogy tanúja volt egy pénzintézeti rablásnak, így a rendőrök a becsült időnél korábban a helyszínre értek.

Már elfogása előtt is sokan drukkoltak a hatóságokat kijátszó egyszeri szegénylegény imázsát magára húzó rablónak, de kultfigurává fél évvel későbbi szökése után vált, amikor pólókat nyomtattak Whiskeys – Rendőrség 27:1, vagy Free whiskys felirattal, MC Orelmüller német nyelvű balladában dolgozta a whiskys történetét, egy amerikai újságíró dokumentumregényt írt róla, Ganxsta Zolee pedig rapszámban emlékezett a Csiki Párduc kalandjairól.

ÉM

Szabadult a whiskys – Mi lesz az okozott kárral?

<< vissza a BOON főoldalára