Szokványostól eltérő falusi pálya tűnik elő, miután a hídról lehajtva beér az ember a nyugodtságot árasztó Bodrogközbe, és balra tekint, miközben enyhén leveszi lábát a gázpedálról. A meleg, kánikulai időszakok nem okoztak kárt a gyepben, úgy zöldellik a körbekerített sporttelep, mintha kertészek kezelnék napról napra, pedig csak az automatikus locsolóberendezést használták – derül ki később. A műfüves pihenő refl ektorai lesik a körülötte, mellette gyűlő fociszeretőket, rendőrök az elágazásnál, rendőrök kétszáz méterrel odébb, végigmérik az érkezőt, fokozott ellenőrzés alatt a község. A két öregfiúk csapat gyúrja egymást a melegben, sűrű a csere, gól itt, gól ott, az egyik korosabb néző Tatár Györgyöt véli felfedezni a palánknak támaszkodó miskolciak között, ám kiderül, hogy az Salamon József, semmi gond, régen láthatta a DVTK korábbi kiválóságait. A főmeccsre készülő piros-fehér futballisták némelyike kihasználja a helyzetet, hogy most edzőin is kacaghat, mosolyoghat, amennyiben azok nem éppen a legjobb megoldással vétetik észre magukat.

Lesik a kívánságukat

– Szerintem óriási motivációt jelent az itteni fi ataloknak, hogy láthatják a megye legpatinánsabb klubját – állítja Dobos Attila, a DVTK középpályása. – Emlékszem, nekem milyen nagy dolog volt, amikor 17 évesen ott lehettem Tiszaújvárosban a magyar olimpiai válogatott barátságos találkozóján. Abban a csapatban Sándor Tamás, és Zavadszky Gabi játszott… Én Tiszakesziből indultam, és ez egyfajta példa arra, hogy alacsonyabb szintről is el lehet jutni az NB I-be. Vidékre, ilyen hírverő meccsekre szívesen jövünk, a helyiek minden kívánságunkat lesik, s ezt valamennyi alkalommal megköszönjük.

Vonul a nemrég épült gyönyörű öltözőből a hazai gárda, egymás után kocognak ki a legények, ki fiatalabb, ki már kopaszodik kissé. A hétvégén éppen nem kellett a megyei III-ban mérkőzniük, elkezdeni az új bajnokságot, merthogy páratlan csapat van a csoportjukban és ők nyitnak szabadnappal.

Seydi és Luque

A piros-fekete szerelésben lévő vendéglátók kapusa oszt még ki pár tanácsot, olyanokat mint ,,Nyugi!”, ,,Ne félj tőle!” vagy ,,Vegyük fel az embert!”. Mondani könnyű, dehát csak ott van az öt osztálynyi különbség… A DVTK beindul, és bár a tizedik, illetve a huszonkettedik perc között akad szusszanásnyi nyugta a Bereckinek, nem kap gólt, ez csak átmeneti. ,,Miért nem futtatjátok a kicsit?” – harsog kívülről egy hazai drukker, és valóban, a kettes számmal játszó apró termetű csatár, Karcsi, ígéretesen mozog, viszont pechére a két ,,torony”, Gal meg Budovinszky veszi közre. Öt gyerkőc nyújtózik a fűben, a házak felé eső kapu mögött a hatodikos Hornyák Péter mutatja alkarjait, melyeket összesen tizenhét aláírás díszít. Társai táskára, focicsukára kértek autogrammot, Seydi, valamint Luque nyer, mint kedvencek, és ugyan nekik nincs közel, szinte mindannyiuk járt már Diósgyőr- meccsen.

Méltó körülmények

A hetvenedik perc környékén több eredmény is röpköd a levegőben, ha nem is olyan elánnal, mint a Siófok ellen, de hajtanak Carrenóék. ,,Szerintem ő a legjobb kapus a környéken” – mondja klubtársára, Benke Szabolcsra az egyik labdázó kissrác, amikor leszed egy beadást. Fütty, vége a hírverésnek, ennyi kapott gólra talán nem számítottak a hazaiak, a közös kép mindenesetre szép emlék lesz.

– Kellett egy ilyen ember a faluba, aki szponzorálja a csapatot, és ennek fejében működteti a pályát – céloz a főszervező Mende Zoltánra  Zuti Lajos polgármester, aki azért is keresztelte el a sporttelepet Tichy Lajosról, egykori gyermekkori kedvencéről, hogy annak neve ne kopjon ki a köztudatból. – Úgy érzem, méltó körülmények között fogadhattuk a Diósgyőrt, amelynek sok sikert kívánunk a továbbiakban.

ÉM-MI

DVTK: 26 gól Alsóbereckiben

Hírverő mérkőzésen lépett pályára a Diósgyőri VTK Alsóbereckiben szombaton délután.

<< vissza a BOON főoldalára