Sast röptettek a solymászat őshazájában

Sast röptettek a solymászat őshazájában
Nyíregyháza, Kemecse – A közös történelmi gyökerek miatt tisztelték és megbecsülték a magyar versenyzőket.


Kazahsztán a solymászat őshazája, így aztán amíg a filmrajongók Hollywood után vágyakoznak, addig a sólymok és sasok nevelésével foglalkozók nagy álma, hogy eljuthassanak ebbe a közép-ázsiai országba. Az álom immár másodszor vált valóra a nyíregyházi Olajos Csaba számára, aki magával vitte tanítványát, a Kemecsén élő Szentpéteri Leventét is, így a napokban együtt vettek részt Kazahsztánban egy nemzetközi solymászversenyen.

Hátrányból indultak

– A meghívásos versenyt Almati városában rendezték meg november 30. és december 2. között, Magyarországot ketten képviseltük. Sajnos a meghívás későn érkezett, így nem volt elég idő arra, hogy a saját szirti sasok kiutaztatásához megszerezhessük a hivatalos engedélyeket, ezért a madaraink nélkül utaztunk el Isztambul érintésével Almatiba. A szervezők a verseny idejére gondoskodtak nekünk szirti sasokról – elevenítette fel az előzményeket Szentpéteri Levente. – Több európai versenyző hozzánk hasonlóan a madara nélkül utazott el Kazahsztánba, vagyis eleve hátrányból indultunk azokkal a kirgiz, mongol és kazah résztvevőkkel szemben, akik a saját szirti sasukkal versenyeztek. A verseny előtt egy nappal megismerkedhettem az ott kapott madarammal, ami jó kondícióban volt, vagyis egyrészt éhes volt, másrészt volt ereje is, csakhogy nem mindig engedelmeskedett az idegennek. Az egyik feladatnál ezért pontokat vesztettem, nem kerültem be az elődöntőbe.

A nemzetközi verseny után az Almatihoz 50-60 kilométerre található másik település, Uzynagash is otthont adott egy versenynek december 4. és 6. között. Ezen a megmérettetésen egyedüli európai versenyzőként indult Szentpéteri Levente, s bejutott az elődöntőbe.

– A legnagyobb álmom teljesült azzal, hogy Kazahsztánban solymászkodhattam. Sokat tanultam az ottani emberektől, akik nagyon kedvesek, segítőkészek. Nem a versenyzőt látták bennem, hanem a társat, nagyon hálás vagyok nekik. Bármikor visszamennék hozzájuk. Sok kazah számára a megélhetést jelenti a solymászat, hiszen eladják a sas által megfogott róka és farkas prémjét. Mivel az ottani sasok jóval többet vadásznak, mint a mi madaraink, a kazah sasok erősek és kisportoltak. A versenyre eljöttek városban élő kazah férfiak is, de olyanok is, akik a pusztában élnek, jurtában laknak. Szívesen visszahívnánk őket, de nálunk nincs lehetőség ilyen versenyre. Mivel a kazah emberek muzulmánok, sertést nem esznek, náluk a birka az alapétel. Mindennap kaptunk étkezéskor birkahúst, a végén már nem kívántuk, csak a köretet ettük meg. A faggyús részt is rajta hagyják a húson, s volt, aki úgy akart kedveskedni, hogy önzetlenül és tiszta szívből felajánlotta nekünk a saját faggyús részét a megbecsülés és a tisztelet jeleként…

Többször is hívták

A több évtizede szirti sasokkal foglalkozó Olajos Csaba solymász második alkalommal vett részt a nemzetközi versenyen Kazahsztánban.

– A közösségi oldalnak köszönhetően tudják a szervezők, hogy ennek az ősi vadászati módnak vagyok a lelkes és elhivatott képviselője Magyarországon. Először 2013-ban sikerült elutaznom Kazahsztánba, bár azóta többször is hívtak már, de különböző okok miatt nem tudtam részt venni a rendezvényen. Most összejött minden, s elhívtam Leventét is. Gyermekkorom óta rajongok a sasokért, tisztelem a sasokkal foglakozó kazah, kirgiz, mongol vadászokat. Külön szavuk van erre, a sassal foglalkozó vadász kazah nyelven a ,,berkutchi” – mesélte érdeklődésünkre Olajos Csaba. – Már az első utazásom is egyenlő volt a megvalósult álommal, s most is nagyon jó érzés volt találkozni olyanokkal, akik szintén annyira fanatikus sasrajongók, mint én. Ráadásul a közös ősi múlt, a történelmi gyökerek miatt jobban tiszteltek és megbecsültek bennünket, mint a nyugat-európai solymászokat. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, megismerhettük szokásaikat és ételeiket. A megtiszteltetés és a megbecsülés jele volt az is, hogy a birkakoponyáról elsőként mi magyarok eszegethettük le a húst, normális körülmények között ez a család legidősebb tagjának a kiváltsága. Nagyon jól éreztem magam Kazahsztánban, csak hazautazáskor a repülőtéren volt egy kis gond: arra hivatkozva, hogy a gépen pánikot okozhatok, elkobozták azt a zenélő pisztolyt, amit a három esztendős kisfiamnak vettem karácsonyra…

M. Magyar László