Rudabánya város: Várakozás, irigység, közöny

Rudabánya – Nagy az örömünk: végre felébredhetünk több évszázados Csipkerózsika-álmunkból. Látszólag semmi külső jele annak, hogy a várossá nyilvánítás első napját élhették meg kedden a rudabányaiak.

Még a “Fő utca” is kihalt, szinte teljesen néptelen a kora délutáni órákban. Az udvarokban sem tűnik fel senki. A sárga buszokról is alig száll le valaki, utas se nagyon akad. Azon kezdtem tűnődni: hogy lesz ebből riport? Aztán szerencsére végre megérkezett az első “áldozat”.

Bármilyen meglepő is, ideális nyilatkozót találtam Folyami Zoltán személyében, aki a Magyar Aszfaltnál útépítő, valósággal áradt belőle a szó: – Nagy az örömünk természetesen, hiszen végre felébredhetünk a több évszázados Csipkerózsika-álmunkból. Sokat várunk a városi rang visszaadásától. Erényeinket nem sorolnám fel, ezt egyébként is belefogalmazták önkormányzatunk vezetői – Szobota Lajos polgármester, Sallai Árpád jegyző és Veres Lajos alpolgármester – a címkérő pályázatba. Arról azért szívesen beszélnék, ami még hiányzik a teljesebb életünkhöz. A szennyvízcsatornakiéptés megtörtént, de kevés az aszfaltozott utunk. A parkosítás, a virágosítás terén is van még tennivalónk bőven. Nincs elég játszóterünk sem, ami van az Ady úton , az se eurokonform. Sajnos az uszoda sem működik, a tornacsarnok modernizálása is megoldásra vár. Hét teniszpályánkból csak három üzemel, pedig valamikor az OB 3-ban szerepeltünk. Jó lenne, ha a másik négy sorsa is rendeződne. Focipályánk is salakos. A gyerekeknek szinte alig van sportolási lehetőségük, régen szabadtéri pingpongasztalok is a rendelkezésünkre álltak.

Hallgatnám még a monológját, ám szatyrokkal megrakodva közeledik felénk egy középkorú hölgy. Tőle is tudakolom mit vár a várossá levéstől, Elutasító és lakonikus a válasza: – Nem sok véleményem van, nekem tökmindegy és már halad is tovább. Névtelenségbe burkolódzva azért még azt hozzáteszi:- Nem érdekel a dolog, nem lesz jobb a sorsom általa.

A rendőrség előtt két fiatalasszony diskurál, odalépek hozzájuk, először ők sem barátságosabbak “elődjüknél”. Egyikük így töri meg a csendet: – Én nem mondok semmit. A másik megsajnál: – Eddig is sokba került az élelmiszer, lehet még drágább is. Több lehet az adó is, de majd kiderül. Mint ahogy az ujjaink sem egyformák, a lakosok sem. Vannak aranyos, összetartó emberek, de másmilyenek is. A fémlopások ugyan csökkentek, de még mindig elviszik az aknákról a tetőt. A 10 éves gyerek már tudja, hogy érték és el kell onnan vinni. A 15 esztendős fiú azzal dicsekszik, hogy apa leszek. Milyen világ ez? Félek erről beszélni, mert nem tudom kinek nem tetszik majd a nyilatkozatom.

A másik nő se bírja megállni, hogy ki ne bökje: – Imádtam itt lakni, de nagyon hiányzik a bánya. Kellene valami gyár vagy vállalkozás, helyben lehetne több munkahely. Még akkor is, ha sokan nem is akarnak dolgozni.

A buszmegállóban várakozik 21 hónapos csemetéjével, Nándikával V-né Beáta. Őt nem kell győzködni: – Most gyeden vagyok, Ormosbányán az idősek otthonában kerestem a kenyerem. A 12 éves Attila és a 7 éves Gergő Barcikáról jön a busszal az úszótanfolyamról. A tanmedencénk évek óta rossz. Ha megnyitnák, hozná a közönséget és a pénzt is. Idővel lehetne középiskolánk is. Az orvosi ellátás kiváló. Csak jó irányba haladjunk, ne visszafelé. Több üzlet nyílhatna és ezáltal új munkahelyek, mert a segély nem megoldás.
Egy idősebb pedagógusnő csomagokat cipelve iparkodik a járdán. Szinte hálás, hogy egy pillanatra kifújhatja magát: – Az egri főiskola álláshirdetőjén 1964-ben tanári állást ajánlottak Rudabánya városába. Megérkezve rájöttem a turpisságra, de már késő volt. Szerethető település ez. Nagy a várakozás, akadnak persze irigyeink és közönyösek is. Az ember márcsak olyan, hogy mindig reménykedik. Én abban bízom, hogy folytatódik a fejlődés.
Váradi Gézáné közhasznú munkás az önkormányzatnál: – Azt várom a várossá nyilvánítástól, hogy nem lesz annyi szegény Rudabányán! Sok a lemaradott nép, főleg a cigányság. Remélem a jövőben több új munkahelyet teremtenek, az iskolában és a művházban pedig több programot.

Fendrik Zsuzsa, a bányászattörténeti múzeum sajtórferense több látogatót és jobb anyagi helyzetet vár és civilizáltabb körülményeket. Szeretné, ha a múzeumba betérők nem hagynák el a várost és legalább egy-két napot itt töltenének el. Az önkormányzat szállásról tud gondoskodni.

Szél Miklós iskolaigazgató azt fejtegeti, hogy hamarosan ki kell alakítani egy saját kistérséget. A súlyponti kérdésnek azt tartja, hogy az oktatásban szakmai központtá váljanak. Jó úton haladnak, mivel az iskolatársulás 520 millió forintos pályázatot nyújtott be a rudabányai nagy és kis iskola felújítására, bővítésére, valamint a felsőtelekesi tagiskola korszerűsítésére. Az előzsűrizés már meg is történt.

A környéken élő felsőtelekesi Fecske Sándor nyugdíjasként is elégedettségét fejezte ki: – A mára és a holnapra ugyan nincs elegendő pénzünk, de hosszabb távra kell nézni. Hogy mi változhat rövid távon, az előre nem tudható. A jövő útja az önálló társulás.

Papp Keve, a Szuhogyon is tevékenykedő Hungaropec Zrt. vezérigazgatója optimista: – Nagyon fontos momentum Rudabánya városi rangra emelése, mert ez biztosíthatja a térség dinamikus fejlődését. Főleg azzal, ha ipari adottságait összehangoltan kezelik.

B. Gy.

Előzmény:

Rudabánya lett megyénk 26. városa
Budapest, Rudabánya – Az Önkormányzati Minisztériumban hétfőn köszöntötte a 8 új város, köztük Rudabánya polgármesterét dr. Gyenesei István önkormányzati miniszter. Bejelentette, hogy az idén 23 település kezdeményezte várossá nyilvánítását.








hirdet�s