Rosetta – Szeptemberben ér véget az űrszonda küldetése

London – Szeptember 30-án hajt végre becsapódó landolást a Rosetta űrszonda a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszínén – közölte az Európai Űrügynökség (ESA).

A műhold várhatóan nem éli túl a manővert, amellyel egyszersmind véget ér a négy kilométer széles jeges égitest kétéves tanulmányozása – írta a BBC News.

A repülésirányítók tervei szerint az űrszonda kamerái rögzíteni és közvetíteni fogják a végső landolás pillanatait, a műhold nemesgázokat “kiszagoló” mérőműszere és minden más eszköze pedig le fog állni a becsapódás pillanatában.

A küldetés repülésdinamikai szakemberei ugyan még nem dolgozták ki az összes részletet, de annyi biztos, hogy a Rosetta szűk ellipszis alakú pályára fog állni az üstökös körül, majd azt kapja parancsba, hogy folyamatosan csökkentse a távolságot egészen a becsapódásig.

A misszió irányítóiban korábban felmerült, hogy az űrszondát a leszállóegysége számára eredetileg kijelölt területen – Agilkia – kellene letenni. A Philae a tervezett célpontja helyett egy nagyjából egy kilométerrel arrébb lévő árnyékos mélyedésben szállt le 2014 novemberében. A viszonylag egyenletes felszínű Agilkia azonban továbbra is vonzó célpont, habár a szakemberek más területeket is tanulmányoznak.

Az űrszonda jelenleg csaknem félmilliárd kilométerre van a Naptól, ami azt jelenti, hogy a napelemeire eső fény mennyisége folyamatosan csökken, vagyis napról napra kevesebb ereje van a műszerei és alrendszerei működtetéséhez.

A mérnököknek hamarosan hibernálniuk kellene a műholdat, ha még hosszú távon használni szeretnék. Figyelembe véve azonban, hogy a Rosettát 2004-ben indította útnak az ESA és az elmúlt tizenkét évben a műhold hatalmas hőmérséklet-ingadozásoknak és káros sugárzásoknak volt kitéve, kicsi a valószínűsége, hogy működőképes lenne a jövőben.

A becsapódó landolás előnye, hogy a nagy közelségnek hála a szakemberek új ismereteket nyerhetnek az üstökösről. A repülésirányítók megpróbálnak az utolsó pillanatig kapcsolatban maradni az űrszondával.

Sok függ azonban attól, hogy a Rosetta miként lesz képes megbirkózni az üstököst övező “részecskeviharral”, ami az elmúlt időszakban nem egyszer arra késztette a műholdat, hogy biztonsági üzemmódra váltva kikapcsolja az összes nem alapvető funkcióját, köztük megfigyelőműszereit. A szeptember 30-i landoláskor így azt a parancsot fogja kapni, hogy ne váltson biztonsági üzemmódra.

Az égitestek körül keringő űrszondák küldetése ma már gyakran ér véget becsapódó landolással. A műholdak többsége hatalmas sebességgel csapódik be, ám néhány esetben, ahogy a Rosettánál is, “sétatempóban” fog megtörténni a találkozás.

Az amerikai NEAR Shoemaker (Near Earth Asteroid Rendezvous) űrszonda volt az első, amely misszióját teljesítve egy kisbolygóra szállt le. A műhold 2001. február 12-én ereszkedett le az Eros kisbolygó felszínére, miután egy éven át keringett az égitest körül. A landolás olyan finomra sikerült, hogy a szonda még két hétig működött az Eros felszínén, és addig küldött adatokat a Földre.

A Rosetta azonban a tervek szerint automatikusan leáll, amikor eléri az üstökös felszínét, és ha az antennája túl is éli a becsapódást, az űrszonda akkor sem fog jelentkezni.

– MTI –








hirdetés