Rókák költöztek a hegyaljai falvakba

Akt.:
Rókák költöztek a hegyaljai falvakba
Rókák költöztek a hegyaljai falvakba
Bodrogolaszi, Erdőhorváti, Miskolc – Egyre több gondot okoznak a településeken vadászó ragadozók.

„Azt mondod, hogy Bodrogolasziba bejárnak a rókák? Akkor gyere ki hozzánk, nálunk a falu közepén él a róka három kölykével együtt!” – hívott fel Takács Gábor, Erdőhorváti polgármestere, miután elolvasta az Észak-Magyarországban megjelent „A rókák már nappal ragadoznak” című írást, ami arról szólt, hogy a hegyaljai Bodrogolasziban egyre több állattartótól ragadják el a csirkéket a településen megjelent rókák.

Iluska néni balladája

Az erdőhorváti Kovács-portán járunk, Fedor Mihályné Mariska néni a kalauzunk. Neki van kulcsa a kerthez és az udvarhoz, a gazdasági épületekhez, őt bízták meg a ház és környezetének szemmel tartásával a dédunokák.

– Valamikor ez a család volt az első a faluban, ők voltak a legmódosabbak – mondja Mariska néni. – Hatalmas házat vittek, itt elöl a kertben rengeteg szárnyas jószág volt, hátul az istállóban sok tehenet tartottak, de disznót is neveltek, és lovaik is voltak.

Ezek a falak számtalan nevetés és sírás emlékét őrizhetik némán – gondolom, és ki is mondom.

– Bizony – kap a szón Mariska néni, itt van mindjárt Iluska néni, a gazda egyik lányának története. Szép lány volt fiatalon Iluska néni, nagyon szerették egymást az erdőhorváti tanítóval, egybe is akartak kelni. Közbeszólt azonban a gazdagőg, az apja nem engedte, ő is a hejcei legmódosabb gazda lányát vette feleségül, a lánya sem házasodhatott alább, és a tanító apja „csak” kőműves volt. Megbomlott ekkor Iluska néni elméje, teljesen zavarodott lett. A tanító elvitte a faluból egy orvoshoz, aki nagy nehezen meggyógyította Iluska nénit. Az apját azonban ez sem hatotta meg, hallani sem akart a házasságról. A tanító elment a faluból, Iluska néni elméje meg végleg megbomlott. Egész nap folyamatosan beszélt, de senki sem tudta, mit, mert olyan halkan motyorászott. Nyolcvanéves koráig élt, idősebb korában én láttam el. Lányként halt meg.

roka4

– A padlásra, volt olyan év, hogy száz mázsa termést is felvittek – mondja Mariska néni kísérője, Sajgó József, aki egy méretes vasvillával felfegyverkezve jött segíteni. Nem annyira a rókák miatt van szükség erre, hiszen a csörtetésünket és a hangunkat hallva már alighanem biztos helyre menekültek és onnan tartanak minket szemmel, de az emberes magasságú gaz és csalán leküzdésében hasznos szerszámnak bizonyul az értő kézben.

A disznóól környékén látták többször is a rókákat, onnan bújnak át portyázásra indulva.

– Itt, a patak partján láttuk a kis rókákat – mondja Komárominé Sóvári Klára, aki a szomszédban lakik, a patak választja el a két portát. – Brúnó jelzett, két lábra állt a kerítésre támaszkodva, úgy ugatott. A rókák meg látták, hogy nem kell tőle tartani, ott kíváncsiskodtak a gaz közül leselkedve. Innen indulnak vadászni, a Cigány Katinak ma reggelre 13 csirkéjét vitték el, mire a nagy rikácsolásra kimentek, már az utolsót is elvitték.

„Csirkevész”

Mariska néni valamivel jobban járt.

– Vasárnap reggel fél hatkor keltem. Kiengedtem a csirkéket, majd bementem tenni a dolgomat. Amikor negyed nyolc körül kijöttem, hogy enni adjak nekik, az egyik már itt volt a kerítésnél megfojtva, a másikkal meg ott a trágyadombnál viaskodott a róka. Rákiáltottam, elengedte a jószágot és átugrott a kerítésen, de addigra az a csirke is odalett. Még levágni sem tudtuk, mert ki tudja, mi baja a rókának, hát ment a dögösbe.

– Még jó, hogy beköltözik a róka, hát ki az ellensége itt a faluban – mondja Takács Gábor, akit szintén megkárosított a róka egy kacsa erejéig –, és még szerencsésnek is mondhatom magam, mert volt olyan porta, ahonnan ötven előnevelt csirkét vitt el a róka. Több embernek is van vadászengedélye és fegyvere is a faluban, de senki nem mer lőni, mert fél attól, feljelentik és elveszik az engedélyét.

– Nem fél ez a róka senkitől – mondja az időközben arra bicikliző Laci bácsi –, nincs még két hete, amikor délután átszaladt előttem az úton be abba a közbe – mutatja az irányt.

Tovább gázolunk a gazban a disznóól irányába, ami legalább másfél méteres. A csalán szinte jólesően, csiklandozva csipkedi az alkaromat, egy darabig legalább elkerül a reuma. A disznóólba bebújva a deszkák korhadt maradványai között hatalmas rések, alattuk ideális búvóhely egy rókacsaládnak. Hogy jártak itt, arra bizonyíték a rengeteg csirketoll, amit találunk majd később az istállók oldalának támasztott és folyondárral sűrűn benőtt gerendák által kínált búvóhelyen is. Sajgó József utánam néz a disznóólnál, de biztosítom, a róka nem támad, inkább menekül, nem hiszem, lenne okom a félelemre, ezért inkább visszamegy az udvarra és a vasvillával töri a gyomot, szaggatja a kúszónövényeket.

roka3

Mariska nénivel benézünk egy kicsit az istállóba is, ott is van a kétszárnyas ajtó alján egy rés, ahol bejárhat a róka, de bent inkább csak a néprajzi gyűjteményekbe kívánkozó gazdasági szerszámokat találunk. Egymás hegyén-hátán hevernek a gerebenek, a szakajtók, a mázsáló szerkezet, rozsdásodó varrógépeket is találunk, egy nagy darab tuskón üllő.

– Gyerekkoromban sokat voltam itt – mondja Klára, aki nagy élvezettel néz körül az istállóban.

– Hatalmas élet volt itt egykoron – teszi hozzá József –, egymást érték a cselédek az udvarban, a részes kapások innen indultak reggelente, az állatok körül is nyüzsögtek, rengeteg tejet fejtek. Aztán kulákoknak nyilvánították őket.

Rókát nem találunk, de estefelé visszajövünk majd, nyolc körül szoktak mozgolódni a rókák – mondják.

– Nagyon szép állatok, igazán aranyosak is – mondja Mariska néni –, de nem ide valók. Elhiszem, ők is csak élni akarnak, de azok a gazdák is, akik nem a rókáknak akarják nevelni a jószágaikat.

Feljelentést terveznek

Bodrogolasziban a héten a testületi ülésen előkerült a rókák ügye. Kovács József polgármester meghívott az ülésre.

– Rengeteg a gazos, elhanyagolt, elhagyott porta a faluban – mondja Cserpák Zsolt, akinek tíz csirkéjét vitte el a róka. – Talán ha az élőhelyüket megszüntetnénk, a rókák is elmennének a faluból.

– Írtam a vadásztársaságnak, de olyanokat tanácsoltak, hogy azt hittem, a falra mászok – mondja Kovács József, akinek egyszer napközben a szeme láttára vitte el egy tyúkját a róka. – Csináltassuk meg a kerítést. Saját szememmel láttam, a kétméteres kerítésemet úgy ugrotta át a tyúkkal a szájában a róka, mintha ott sem lett volna.

– A rókának semmit sem számít a kerítés – mondja Braun István. – Ha innen nem tud bemenni, akkor bemegy a harmadik szomszédon keresztül, ha megérzi a zsákmány szagát, semmi sem állítja meg.

– Aztán meg azt is mondták, állítsunk ki csapdákat – veszi vissza a szót a polgármester. – Tegyük fel, van valakinek harmincezer forintja a csapdára és meg is veszi. Hová kell felállítani? Mi van, ha betéved a szomszéd kutyája a portára és azt fogja meg a csapda, vagy óvatlanságból egy másik ember lép bele?

– Miért nekünk kellene ezt a problémát megoldani? – teszi fel a kérdést Csoma Jenő. – Ha a vadásztársaságnak jó a vad olyankor, amikor saját maguknak lövik meg, akkor legyen jó most is, amikor a vad betéved a faluba.

– Településen belül nem lőhetnek – mondja Benkő Sándorné, aki már tavaly ősszel jelezte, róka jár a faluban. – Legfeljebb akkor, ha hivatásos vadászt fogad a társaság, de ahhoz rendőrségi engedély kell.

A testületi ülésen végül az a döntés született, hogy tíz nap türelmi időt adnak a területen illetékes vadásztársaságnak, mert szerintük ők az illetékesek ebben a kérdésben. Amennyiben ők nem tesznek hathatós lépéseket, akkor összeíratják a kárt szenvedett bodrogolasziakkal, kinek mennyi jószága tűnt el a rókák miatt és kártérítési igénnyel beperelik a vadásztársaságot.

Vadasparkba nem

Az olaszi testületi ülésen az is felmerült, mi lenne, ha egy vadaspark vagy állatkert fogná be az állatokat.

– Nem tehetjük, mert az olyan, mintha lopnánk az államtól – mondja Krajnyák Zoltán, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark zoopedagógusa –, ugyanis minden magyarországi vad az állam tulajdona. Eszmei értéke nincs, mint ahogy a fácánnak vagy a mezei nyúlnak sem, mert szabadon vadászható, miután nem védett állat. De ahogy hallgattam a történetet, az nem megoldás, ha a feltételezett életterét megszüntetik a rókának, hiszen ha megtalálják a kotorékot és betemetik, miközben ott egy egész rókacsalád van, amelyik szépen lassan megfullad, az már állatkínzásként is értelmezhető. Ha megtehetnénk, hogy befogjuk a rókát – mint ahogy nem tehetjük meg –, akkor sem hiszem, hogy kimennénk valamelyik településre, mert tudomásom szerint a közeljövőben nem tervezzük bővíteni a jelenleg egy egyedből álló rókapopulációnk számát.

Megmutatják magukat

Este visszamegyünk Erdőhorvátiba, fél nyolctól Komáromiéknál állunk lesben Klárával és a három gyerekével együtt. Suttogni is alig merünk, de akár kiabálhatnánk is, mert nem moccan odaát a Kovács-portán semmi.

roka2

Negyed kilenckor Brúnó kutya felugrik fektéből, a kerítéshez szalad és – a lécekre téve a két mellső mancsát – feszülten figyel. A szemközti egykori disznóól alól szép sorban három kis róka masírozik elő, a köveken lépdelve a patak felé igyekeznek inni. A gyepes részen a csapás helye is mutatja, állandó útvonaluk ez. Már nem teljesen barna a bundájuk, nagyjából két hónaposak lehetnek. Szemmel láthatóan jól táplált, formás kölykök.

Amint fényképezni kezdenénk, megszólal bennük a riasztócsengő, ránk néznek, majd pár tizedmásodpercnyi megtorpanás után visszarohannak a disznóól alá.

Bánhegyi Gábor


Vörös róka

Az európai vörös róka fej-test hossza 60–90 centiméter, farokhossza 35–40 centiméter, testtömege átlagosan mintegy 7 kilogramm. Alakja félreismerhetetlen. Bundájának színe vörös, farka vége fehér és lábszára fekete.Az európai vörös rókának a legkedvezőbb életfeltételeket a nem háborgatott, sűrű erdőségek nyújtanak számára, de a hegységek szurdokaiban, a tengerpartok homokbuckáin és a szántóföldeken is otthonos, sőt a parkokban, külvárosi veteményeskertekben is felbukkan. A túlnyomóan alkonyatkor és éjszaka tevékenykedő állat magányos ragadozó, és a szaporodási időszak kivételével ritkán csatlakozik fajtársaihoz. Magyarországon az emberen és a kutyán kívül más természetes ellensége nincsen. Viszont ahol még vannak farkasok, hiúzok, nagy testű sasok és uhuk, ott a róka figyelmes kell hogy legyen. A kölykök és a fiatalok sokszor esnek ezeknek áldozatul. A tapasztaltabb, erősebb vadmacskák is legyőzhetik, ha összetűzésbe kerülnek vele. A róka egy igen veszélyes kór, a veszettség terjesztője. Tápláléka egerek, madarak, rovarok stb.

Mégis mit lehet ilyen esetben tenni?

A B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatalhoz fordultunk a kérdéssel, ilyen esetben mit lehet tenni. Az alábbi választ kaptuk:

A vadászati törvény kimondja, hogy nem minősül vadászterületnek a települések belterülete, ezért a belterületen vadászni nem lehet. A lakott területen megjelenő kárt okozó vad elejtését a 253/2004. évi (VIII. 31.) Korm. rendelet 36. § (1) bekezdése szerint a területileg illetékes rendőrkapitányság engedélyezheti.

A vadászati hatóság a vadászatra jogosult kérelmére engedélyezheti a róka fegyverlámpával történő éjszakai vadászatát . A vadászatra jogosult a rókák elejtését a vadászterületen végezheti (belterületen nem). A B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi és Erdőgazdálkodási Főosztályához jelen időpontig a vadászatra jogosult a róka fegyverlámpával történő vadászatára vonatkozó kérelmet nem nyújtott be.

Az 1996. évi LV törvény 75. § (1) bekezdése meghatározza, mely vadfajok által okozott kár minősül vadkárnak. A hivatkozott bekezdés alapján nem minősül vadkárnak a róka által okozott kár. Az 1996. évi LV törvény 80. § (1) és (2) bekezdései a vadkárt okozó vadfajokra vonatkoznak.

A 1996. évi LV törvény 75/A. § szerint a jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni. A róka által belterületen okozott kár térítésére a hivatkozott jogszabály az irányadó.








hirdetés