Robogóról és szép fogsorról álmodoznak a hajléktalan emberek

Akt.:
Robogóról és szép fogsorról álmodoznak a hajléktalan emberek
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Tű, kasza, varrógép vagy egy hegesztő-tanfolyam – sok hajléktalannak már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy irányba álljon az élete, de a maguk erejéből csak nagy nehezen tudnák összekuporgatni rá a pénzt. Egy alapítvány épp ebben segít nekik: megadja a kezdőlökést pár szerszámmal vagy kifizeti a képzés díját. Ismerjék meg Vilmost, aki húsz év börtön után fogott bele a kertészkedésbe, Marikát, akinek sehogy sem akart sikerülni az ápolói vizsga, és Gabit, akiből majdnem portás lett, de a romló egészsége miatt végül más szakma után kellett néznie. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

János középkorú, egyedülálló férfi, egy vidéki hajléktalanszállón él. Hiába van több végzettsége, az elmúlt évtizedben szinte csak fekete munkát talált, esélye sem volt rá, hogy kiköltözzön a szállóról. Orsi tehetséges egyetemista, de szintén egy hajléktalanszállón él, családja szétesett, és egy baleset következtében egyik alkarját is elveszítette. Jánosnak szerszámokra volt szüksége, hogy hegesztőként munkába tudjon állni, Orsinak pedig egy laptopra, hogy megtudja írni szakdolgozatát.

János és Orsi kettő aközül a tíz hajléktalan közül, akik 2015-ben pályáztak, majd részt vettek a Van Esély Alapítvány Restart elnevezésű programjában. Erre olyan hajléktalanok jelentkezhettek, akiknek van egyfajta továbblépési tervük: a szociális munkásukkal együtt végiggondolták a saját sorsukat, és tudják, mihez szeretnének kezdeni, csak éppen pénzük nincs rá, hogy valóban belefogjanak. Ahogy Rész Levente, a Van Esély Alapítvány kurátora az Abcúgnak megfogalmazta: bármivel lehet pályázni, amiről az illető azt látja, hogy őt A-ból B-be eljuttatja, az alapítvány pedig ezt pénzzel támogatja.

Erre a támogatásra pedig szükség is van, a budapesti hajléktalanok egyharmada ugyanis kevesebb, mint tízezer forintból vegetál, másik harmaduk legfeljebb 30 ezer forintból, és csupán egyötödüknek volt legalább 50 ezer forint jövedelme. De mihez kezdenének magukkal a hajléktalan emberek?

Annyira ütöttem a falat, hogy a porc szétment a kezemben

Gyilkosság – mondta Vilmos, miután megkérdeztük tőle, miért töltött húsz évet a híres szegedi Csillagbörtönben. 1995-ben szabadult, öt évvel a büntetés lejárta előtt, a jó magaviselete miatt engedték el korábban. “Azonnal leraktam az alkoholt” – tette hozzá. És azonnal az utcára is került.

Hetekig aludt a népligeti aluljáróban, ahol végül nem csak az iratait lopták el, hanem a szabadulási pénzét is, amiből elvileg új életet kellett volna kezdenie. “Ideges voltam nagyon, annyira ütöttem a falat, hogy a porc szétment a kezemben” – mondta, de ezzel akkor már nem tehetett semmit. Egy barátjától azt hallotta, hogy Budatétényben sok az elhagyott víkendház, így arra vette az irányt, és végül be is költözött egybe. A tulajdonossal később megállapodott, azóta is a környéken él.

1

Vilmosnak mindenét elrabolták | Fotó: Ferenczy Dávid

Kutyákat kezdett tenyészteni, majd kertészkedésbe fogott, és egyre többen fogadták fel. Az évek során összespórolt pénzéből szerszámokat vett a kertészkedéshez: fűrészt, kapagépet. A nyarait így megoldotta, télen azonban még mindig nélkülöznie kellett, ilyenkor ételosztásokra járt. Egészen tavalyig élt így, amikor betörtek hozzá, és ellopták az összes szerszámát.

A lopás nagyon rosszul érintette, szerszámok nélkül ugyanis nem tudott eljárni dolgozni. Kukáznia kellett. “Egy gép 76 ezer forint, használtan, bizományiban” – magyarázta. Éveken keresztül tartott, mire mindent be tudott szerezni, főleg a Stihl-fűrészt. Megélhetése így ismét bizonytalanná vált, a börtönévei után először. Ekkor adta be a pályázatát az alapítványhoz, pár héten belül új szerszámokat tudott venni magának.

Kapott egy robogót, azóta is pizzafutár

“16 éve működünk, évente 2-3 pályázatot írunk ki, ez 10-20 ember támogatását jelenti” – magyarázta Rész Levente. “Régen azt mondtuk, az a célunk, hogy a hajléktalanságból való kilépést támogassuk. De látjuk már, hogy ez egy nagyravágyó cél volt, most inkább azt mondjuk, hogy egyetlen nagyobb lépés megtételét támogatjuk” – tette hozzá. Ez a legtöbb esetben munkaeszköz-beszerzést jelent, pont mint Vilmos esetében. “Tű, kasza, varrógép” – sorolta Rész.

Volt olyan, aki a fogsorát szerette volna megcsináltatni, mert a vendéglátásban csak így tudott elhelyezkedni. “Nincs az, hogy valami nem jó, ez inkább arról szó, hogy a pályázati cél passzoljon az illető sorsához és megvalósítható legyen” – mondta Rész. Egyszer valaki mesekönyvírással pályázott, azt nem találták reálisnak, így nem is adtak rá pénzt.

2

Kiállítás a Van Esély Alapítvány és a Zöld Pók Alapítvány munkájáról a Tranzit Art Caféban | Fotó: Ferenczy Dávid

Volt azonban olyan is, aki robogót vásárolt a támogatásból, arra volt ugyanis szüksége ahhoz, hogy pizzafutár lehessen. “Ez 12 éve volt, akkor egy rossz motort vett” – mondta Rész. Tíz évre rá újra pályázott, akkor már egy jobb motorhoz tudott hozzájutni. Kiköltözött a hajléktalanszállóról, azóta is pizzafutár.

A korábbi évektől eltérően tavaly már közösségi adománygyűjtésből származott a rászorulóknak adott pénzt: közösségi oldalakon kampányolva gyűjtötték össze az adományokat. Rész szerint ez új tapasztalat, a támogatottaknak ugyanis az arcukat kellett adniuk a kampányhoz. Ez – bár eleinte tartottak tőle – végül jól sült el. “Úgy élik meg, hogy sok év számkivetettség után az emberek bíznak bennük” – mondta.

3

Rész Levente | Fotó: Ferenczy Dávid

Vilmost például nagyon meglepte, amikor egyszer csak lefékezett egy ismeretlen a kapuja előtt egy fekete Mercedessel, a csomagtartóból előkapott egy Stihl-fűrészt meg egy benzinkannát, és odaadta neki. “Nem ismertem, egy idegen férfi volt” – mondta. Rész szerint a férfi a kampány zárása után kereste meg őket azzal, hogy lekéste az adakozást, de van egy fölös fűrésze, amit szívesen odaadna Vilmosnak. Aztán el is vitte neki.

Már van bizonyítványom, de munkám nincs

A szerszámokon és egyéb munkaeszközökön kívül a különböző képzések azok, amiket az alapítványhoz pályázó hajléktalanok gyakran kérnek. “Az OKJ nem oké, mert egy hajléktalanszálló lakója két évre nem tud beülni az iskolapadba” – mondta Rész. Hiszen alig pár napra, a szerencsések maximum egy évre tudják előre, hogy lesz-e egyáltalán fedél a fejük felett.

Így tett Marika is, aki azzal pályázott, hogy az alapítvány fizesse ki az ápolói vizsgájának a díját, hogy végre szakmát szerezhessen. Marika vidékről költözött Budapestre, de nem tudta fizetni az albérletét, így rövid úton egy munkásszállón kötött ki. Közben viszont munkát vállalt a Margit kórházban, mint segédápoló, és nagyon megtetszett neki az ápolói munka. “Mindig is segítőkész voltam, szeretem a gyerekeket, az időseket. Ezt szeretném csinálni” – mondta. De papír nélkül nem lehetett belőle igazi ápoló, ezért Marika beiratkozott egy tíz hónapos intenzív ápolói tanfolyamra.

4

Marika ápoló szeretett volna lenni | Fotó: Ferenczy Dávid

A költségeket a munkaügyi központ állta, a megélhetésre havi 54 ezer forintot kapott, ebből kellett fizetnie a szállót is. A kurzus elvégzése után azonban váratlan dolog történt vele: megbukott a vizsgán.“Épp a gyakorlatom nem sikerült, amit pedig álmomban is tudtam” – mondta hüledezve. Nem bánta, nekifutott még egyszer, de az sem sikerült. Mint mondta, nem csak neki, a csoportjából több tanulót is megbuktattak, ezért úgy döntött, megpróbál máshol levizsgázni

Ez a vizsga azonban már pénzbe került, közel hatvanezer forintba, ennyi pénze pedig nem volt, így szüksége volt az alapítványi támogatásra. 83 ezer forintot gyűjtöttek össze számára, ebből ment el vizsgázni, ami ezúttal sikerült is neki. Munkája azonban azóta sincs. Felajánlottak ugyan neki egy állást egy vidéki kórházban, de egy hirtelen jött betegség miatt nem tudta elfogadni. “Már van bizonyítványom, de munkám nincs” – mondta, de nem csügged. A betegségből azóta felépült, és elkezdett ápolói állásokat keresni. “Mindig azt mondják, hogy kevés az ápolónő, akkor csak akad valami” – mondta.

A hajléktalanszállókon nem az egyén a fontos

Marika számára 83 ezer forint gyűlt össze, Vilmosnak 158 ezer forint. Rész Levente azonban elmondta, hogy a támogatás nem csak pénzbeli támogatást jelent. A hajléktalan embereknek ugyanis a szociális munkásukkal együtt kell jelentkezniük, az alapítvány pedig féléves szerződést köt a szociális munkással, így bármi is történik velük, az adott félévben együtt kell dolgozniuk.

Ez Rész Levente szerint azért is fontos, mert a szociális ellátóintézményekben – például egy hajléktalanszállón – másféle munka zajlik, mint amit ők látni szeretnének, kevésbé személyes. “Ott az intézményi ellátásról szól a történet” – mondta, miközben ők inkább az adott ember problémáira koncentrálnak. Azzal, hogy a szociális munkást is bevonják a programba, tulajdonképpen egy féléves ellátást is biztosítanak a támogatottnak, a közös munkájukat pedig havi szinten ellenőrzik.

Már összegyűlt a pénz, amikor kiugrott a dereka

Gabi és Katalin egy női hajléktalanszállón találkozott egymással. Katalin a szálló egyik szociális munkása, Gabinak pedig az lett az otthona, miután nem volt pénze fizetni az albérletét. Építkezéseken dolgozott, sittet hordott, de nem keresett vele elég pénzt, így nem tudta fenntartani a lakását.

Beköltözéskor az a szokás, hogy összeülnek a szociális munkással, és megbeszélik, hogy az újonnan beköltöző hajléktalannak milyen céljai vannak, majd összeállítanak egy tervet arról, hogyan lehetne ezeket megvalósítani. A pályázati lehetőséget Katalin vetette fel Gabinak. “Elmeséltem neki, hogy van egy ilyen lehetőség, tudom, hogy nincs szakmája, van-e kedve hozzá?” – mondta Katalin.

5

Katalin és Gabi | Fotó: Ferenczy Dávid

Gabinak pedig volt kedve: biztonsági őr szeretett volna lenni, vagy legalábbis portás, például egy iskolában. A képzés viszont 150 ezer forintba került, miközben Gabi egy 29 ezer forintos rehabilitációs járadékból élt, amelyet a csípőprotézise miatt kapott, önerőből sosem tudta volna kifizetni. Gabinak végül több mint 263 ezer forint gyűlt össze, 74 ember adományából.

Ekkor azonban baleset érte: már jelentkezett is a vagyonőrképzésre, amikor váratlanul kiugrott a csípője. “Kórházba került, hajszálon múlott, hogy lebénul-e” – mondta Katalin. Ezek után szó sem lehetett a vagyonőri képzésről, hiszen az orvos szerint ha egyszer kiugrott, bármikor máskor is kiugorhat a dereka. A pénz ugyanakkor már összejött, Gabiéknak más megoldás után kellett nézniük. Így vágott bele végül a szappankészítésbe, és beiratkozott egy kencetanfolyamra.

“Nagyon tetszik, az emberek bőrének gyógyításával foglalkozom” – mondta Gabi. Pár hete kapta meg a kencekészítő oklevelét, és hamarosan szappankészítésből is levizsgázik. Azt mondta, egy vállalkozást szeretne indítani, és ki szeretne költözni a szállóból, újra saját albérletbe. “Szeretnék kijutni, sok volt ez az utcán, feltört lakásokban… ebből a rendszerből ki szeretnék kerülni” – mondta. Egyelőre azonban még egyikre sincs pénze, de azt mondja, a friss végzettségével már el tud kezdeni dolgozni.

Orsi számára is összegyűlt a pénz laptopra, így el tudta kezdeni a szakdolgozatírást, a tervei szerint idén le is adja. János pedig meg tudta vásárolni a hegesztéshez szükséges szerszámokat. Ő azonban így sem tudott hegesztőként elhelyezkedni, jelenleg közmunkás, és a munkaügyi központon keresztül keres magának állást.

A programról és a résztvevőkről szóló, Mentés másként című kiállítást április 6-ig lehet megtekinteni a Tranzit Art Café-ban.

Albert Ákos | abcug.hu








hirdetés