Robi az ágynál

Akt.:
Amikor felébredtem, Robi állt felettem. Nem tudom, hogy mikor kezdett el őrködni, meg egyáltalán őrzés volt-e, de biztos, hogy ott volt. Nyugalmat árasztott, megfontoltan beszélt. Az a fajta arc, akinek elhiszed, hogy jót akar. Megvan az az „apróság”, hogy kénytelen is vagy elhinni mindent. Juhász-Léhi István írása.

Robi ápoló. Tudják, az a nagybetűs, aki ugyan járt Németországban munkaügyben, de mégis hazajött. Nem gyártott belőle ideológiát, egyszerűen a kevesebb van és volt, hogy sokkal több. Szóval Robi állt felettem, a karjaimból branülök kandikáltak, ő pedig A katedrálisról, Ken Follett könyvéről kezd el beszélni. „Egy nappal korábban nem is volt biztos, hogy beszélgetünk, most meg milyen jó erőben vagy!” – füllentette. A jó erőt, azt nem hittem, az eleje lehetett inkább igaz.

Amikor nem volt Robi ápoló a szobában, akkor néha izgultam. Akkor is volt, aki pelust cserélt, ám vele váltottál két szót és nyugodt voltál. Nagyon sok Robi, Zsuzsa, Éva, Heni, Feri, Ildi, Erika van, és nem csak a betegágyak mellett. Ott vannak a katedránál, a gyártósoroknál, az utakon, a falakon és azon túl.

Az ő szenvedélyük működteti az országot.

– Juhász-Léhi István –








hirdet�s