Retroérzés

Akárhányszor is gurulok át a határainkon manapság is eszembe ötlik az a szokásos, igazán magyaros retroérzés, az az, enyhe gyomortáji izgalom.
Szántó István jegyzete.

Vajon, jól elrejtettem e a százdollárosokat – kifelé –s kellően használtra karcoltam e, a most vásárolt magnós rádiómat. A fiatalabbak nem tudhatják, hogy valamikor Hegyeshalomnál nemcsak mustrálták az útlevelet, de ki is kellett szállni a kocsiból. S azt se, hogy milyen is úgy farkasszemezni határőrrel és vámossal, hogy az ülés alatt sorjáznak a dobozos sörök és a márkásszappanok. Hála a sorsnak mindez már a múlté! Ám ha valaki nosztalgiából szeretné játékosan újraélni mindezt, szombat hajnaltól ismét találkozhat az osztrák határcsendőrökkel.

A futball EB idejére ismét visszaállítják a nemrégiben ledöntött sorompókat. Sőt a zöldhatáron is megszigorítják az átjárást. Ausztria nem kér a focihuligánokból, minden erővel megpróbálják kiszűrni a balhé kedvéért kiutazó szurkolótábort. A hírek szerint, nálunk olyan háromszázra tehető a nyilvántartott pályaördögök száma, képüket, adataikat már ismerik a sógorok, s ha át is mennének, nem jutnak el a stadionokig.

Mostanában már csak a mobiltelefonok szolgáltató-váltást jelző csipogásai jelezték, hogy lementünk a hazai térképről. Vasárnapra virradóra viszont újra útlevél-ellenőrzés, újra meg kell állnunk a nyugati határokon. Számít ez már valamit, nekünk a határzárral kombinált vasfüggöny feldarabolása után?

– Szántó István –








hirdet�s