Requiem egy bodrogkereszt­úri múzeumért

Zahuczky László
Zahuczky László - © Fotó: Bánhegyi Gábor
Bodrogkeresztúr, Mezőzombor – Áprilistól nem látogatható a bodrogkereszt­úri Magyar Motorok Múzeuma.

Zahuczky Lászlóval, a bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma megálmodójával, létrehozójával és üzemeltetőjével a mezőzombori műhelyében találkozunk.

Mondtam a feleségemnek, nekem a motor a pacemakerem.” Zahuczky László

Keresztúrban bezárt

A műhelyben és a hozzá tartozó házban található relikviák, alkatrészek, járművek, bútorok hatalmas garmadáját látva könnyen megérthető, Zahuczky László miért teremtett múzeumot. Egyszerűen képtelen megszabadulni a hozzá kötődő tárgyaktól, és miután azok egyre többen lettek, már csak találni kellett egy helyet, ahol csoportosítani lehet. Illetve elmondása szerint csak lehetett.

– A keresztúri múzeumomban soha nem volt belépődíj, csak egy becsületkassza, amelybe az dobott be pénzt, akinek kedve támadt rá, és annyit, amennyit éppen akart, miközben a fenntartás azért nem kevés pénzbe került – mondja Zahuczky László. – Az épületre és a környékére tavaly egymillió forintot költöttem, amelynek a töredéke sem jött vissza, ennek ellenére többen állították rólam, profitorientált vagyok. Mondjuk nekem a profitorientáltságról más fogalmaim vannak, de mindenki azt gondol rólam, amit csak akar. A feleségem azt mondta, hagyjam a csudába a múzeumot, de mondtam neki, nekem a motor a pacemakerem, ha elkerülök mellőlük, akkor nekem végem lesz. Aztán addig győzködtek, hogy legalább egy kicsit többet lehetnék a családommal, hogy eladtam az ingatlant. A birtokbavétel megtörtént, de miután részletekben fizet a vevő, a tulajdonjog még 2020 tavaszáig az enyém. Amikor szerződést kötöttünk, a New Yorkban élő vásárló megígérte, látogathatóvá teszi a múzeumot, de április óta zárva van az épület, abban a házban, ahová annak idején a kávézót álmodtam, most egy sütöde üzemel.

Átköltözés a terv

– Sokan érdeklődnek, miért nem láthatják a motormúzeumot, de igazán nincs beleszólásom – mondja Zahuczky László. Mutatja a dokumentumokat az 1998-ban először megrendezett Magyar Motorok Randevújáról, amelyet még számtalan motoros találkozó követett.

– 2008-tól fogathajtó versenyeket is rendeztünk, ami csak első hallásra tűnik úgy, semmi köze a motorozáshoz – mondja Zahuczky László. – Nekünk sikerült megtalálni a közös pontot. Építettünk egy parallel pályát, azaz egy pályát és annak a fordítottját. Az egyiken a fogatosok mentek, a másikon pedig ugyanakkor az oldalkocsis motorosok, hiszen az oldalkocsisokat a motoros zsargonban fogatolt járműveknek nevezik. Mára az sem maradt meg.

A műhelyben megmutatja a veterán motorokat, majd átsétálunk az egyik szomszédos ingatlanba. A garázsban négy oldalkocsis motor, amelyek már átköltöztek a kereszt­úri múzeumból.

– Ezek a motorok álltak a keresztúri udvarban – magyarázza Zahuczky László. – Azt szeretném, ha a többi kereszt­úri motor is ide kerülne. Valamikor ez az ingatlan az enyém volt, később varroda lett belőle. Jó lenne ismét megvásárolni. Itt az udvarban lehetnének az oldalkocsisok, a házban a most még Keresztúron lévő motorok, az utcafronti részben pedig üzleteket lehetne üzemeltetni. Persze ehhez nem kevés felújítás kellene, ahhoz meg még több pénz. Jó lenne ezt még megérni, de akik ismernek, azok tudják, két végén égettem mindig a gyertyát, most már nem fogok megváltozni. A keresztúri börzéket, amikor motoralkatrészeket lehetett eladni, cserélni, már áthoztam Mezőzomborra. Az itteni önkormányzat és a polgármester nem zárkózik el az ötlettől, hogy a múzeumot is átköltöztessük, hiszen ha Keresztúrra vonzotta az érdeklődőket, akkor Mezőzomborra is fogja. Már csak idő, pénz és elszántság kell, hogy ez az álmom is megvalósuljon.

ÉM-BG