Rendhagyó edzés: kosaraztak a focisták, kosarasok ellen is

Balról: Marjanovic, Alves és Barczi
Balról: Marjanovic, Alves és Barczi - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – A Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapata ezúttal teremben, és nem labdarúgással kezdte a hetet.

Ahogy azt már hétfőn jeleztük: különleges edzésen vettek részt a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának tagjai. Ezúttal nem a Diósgyőri stadionban, vagy a füves edzőpályán tartották a heti első tréninget, hanem a miskolci városi sportcsarnokban, ahol fél négytől a kosárlabda került a fókuszba.

– A hétfői bevezető napot most egy picit más körülmények között tartjuk meg, abban a reményben, hogy hasznunkra lesz a hétvégén, hiszen a kosárlabdában a gyors megoldások, a kreativitás elengedhetetlen, és ez a fajta összetett játék javíthatja a döntési készséget, képességet – mondta az Észak-Magyarországnak Sivic Tomislav, a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának szakvezetője még a kosaras foglalkozás előtt. – Tulajdonképpen pszichológiai okai vannak, hogy ezt a kis kosárlabdát beiktattuk a programunkba, mert ha a magasan lévő kis gyűrűbe be tudjuk küldeni a labdát, akkor talán majd a nagy kapuba is sűrűbben be tudunk találni…

Sivic Tomislav csapat a múlt heti szombathelyi bajnokija után megtekintette Győrben az Aluinvent-DVTK női kosárlabda együttesének meccsét is. Arra a kérdésre, hogy ez szabadidős program volt, vagy kötelezettségének tett eleget, nevetve így felelt:

– Feltérképeztem az ellenfelet… – majd így folytatta: – De aztán sajnálattal vettem tudomásul, hogy a lányok, akik most már a Magyar Kupa döntőre készülnek, nem tudnak ellenünk, velünk egy picit játszani. Akartam egy jó edzőt is a focistákból álló kosárcsapatunk mellé, a DVTK kosaras utánpótlásának szakmai igazgatóját, Király Sándort is hívtam, akivel még Kecskemétről ismerjük egymást, de egy picit későn szóltam neki, és már nem tudta átszervezni a programját. De azért gratuláltam neki, mert tudtommal két U13-as csapatuk is bejutott az országos döntőbe, úgy, hogy az egyik csapatával Rátgéber-féle pécsi akadémistákat ütött el a továbbjutástól, a másik együttesük pedig a kecskeméti Ivkovic-birodalomban utasította maga mögé a házigazdákat. Ami pedig a meccsnézésemet illeti: saját elhatározásból álltam meg Győrben, hogy megnézzem az Aluinvent-DVTK bajnokiját. Szeretem a kosárlabdát, és bár tudom, hogy vannak még így egy páran ezzel a klubnál, de talán nem túlzás azt mondani, hogy én azért értek is hozzá valamennyit, hiszen több éven át játszottam ezt a játékot.

Mint megtudtuk: Sivic Tomislav az iskolai csapat oszlopos tagja volt, és baráti társasággal néha még mostanában is eljár kosárlabdázni.

– Hiányzott vagy 20 centi, ha kicsit magasabbra növök, akkor biztos nem fordulok a foci felé – jelentette ki az edző, aki arra a felvetésre, hogy ezek szerint nem is kérdés, hogy beszáll-e a játékosok közé így felelt: – Persze hogy nem kérdés. Sokszor eszembe jut a focipálya mellett is, hogy be kéne állni…

A pályán

Így is történt, a hétfő délutáni edzésen, volt olyan ,,szerencséje” a szakvezetőnek, hogy a kezdőcsapatba került, igaz, ez nem volt olyan nehéz, hiszen négy alakultra osztották a játékosokat. A sárgák a pirosak ellen csatában picit nehezen lendültek bele a csapatok, eltelt majd öt perc, mire az első gól megszületett, Takács volt ekkor eredményes, de aztán beindultak az események. Nem egy játékos kifejezetten jóban volt a labdával, és ment neki a kosár, a prímet az egyik csapatban a Gosztonyi, Koman, Husic trió, egy másikban a Takács, Rados, Krstic, Sivic négyes vitte. A végén annyira belejöttek a futballisták, hogy a többség a 75 perces edzés után sem jött le a pályáról, és talán még mindig ott játszanának, ha nem érkezett volna meg a női kosárlabdacsapat. Viszont a játéktér átadása még így sem ment simán, el kellett venniük a lányoknak a játékteret a DVTK foci Dream Teamtől (kezdőben Rados, Okuka, Marjanovic, Alves, Gosztonyi, csereként Sivic, Koman), ami 10 perces csata végén sikerült a Szabó P., Ciappina, Bálint, Bishop, Coulibaly alkotta női ötösnek. Mert bár nem voltak rosszak a fiúk, de volt náluk jobb…


Szakértői szemmel

A DVTK labdarúgóinak kosárlabda edzését egy pár percig szemlélte Miguel del Jesús López Alonso, akitől azt kérdeztük: sikerült felfedeznie tehetséget?

– Persze – mondta nevetve az edző, majd így folytatta: – A sárga trikós, nem túl magas, picit idősebb játékoson látszik, hogy képzett. De bevallom ezt eddig is tudtam, mert a csütörtöki baráti kosarazáson már többször játszottunk együtt Sivic edzővel…


Csak 15 évesen dőlt el

Gosztonyi Andráson látszott leginkább a kosaras múlt, ami nem is csoda, hiszen a diósgyőri labdarúgócsapat középpályásának elég erős kötődése van ehhez a sportághoz.

– Nagyon sokáig párhuzamosan űztem mind a két sportágat, a foci mellett kosaraztam is, utóbbinak vannak családi szálai is, hiszen édesapám 18 éven át játszotta ez a játékot. Én magam 15 éves koromig, amíg el nem kerültem Agárdra, a focisuliba. Tulajdonképpen ekkor dőlt el, hogy melyik lesz az én sportágam – sorolta az Észak-Magyarországnak Gosztonyi András, aki arra a kérdésre, hogy milyen volt a mostani kosarazás, mosolyogva így felelt: – Ez a pár év kihagyás érződött az elején… De jó csapatba kerültem, bár Botitól azért azt várom, hogy a hétvégén ettől azért jóval jobban teljesítsen…





0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s