Régészeti kutatások Szent Erzsébet városában

Sárospatak – A város önkormányzata a „Vízi kapu előtti terület fejlesztési terve” keretében szabadtéri színpad és lelátó, valamint a létesítményeket kiszolgáló épület kialakításába kezdett a keleti várfal mellett.

– A műemléki szempontból kiemelt jelentőségű területen a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma 2006. december 10. és 2007. március 23. között megelőző régészeti feltárást folytatott, két ütemben – mondta el lapunknak Ringer István, a Magyar Nemzeti Múzeum Sárospataki Rákóczi Múzeuma ásatásvezető régésze. – Első szakaszban a kiszolgáló épületnek helyet adó egykori Kósa-ház pinceszintje alatt zajlott feltárás, ahol egy 17. századi bőrfeldolgozó műhely maradványa került elő, páratlanul gazdag leletanyaggal.

 A szerencsés talajviszonyoknak köszönhetően csaknem félszáz különböző bőr lábbeli maradványa látott napvilágot, közülük több sarkantyúval és sarokvasalással együtt. Kiemelt jelentőséget képvisel az a szerszám-leletegyüttes, mely a csizmadia mesterség szinte valamennyi jellegzetes eszközét tartalmazza. Második ütemben tártuk fel a leendő színpad és lelátó területét a Vízi-kapu és a Tömlöc-bástya közötti területen, a keleti várfal közvetlen előterében. Ez a terület az Árpád-kori Patak szerves része volt, ezt bizonyítja az itt feltárt két 13-14. század fordulójára keltezhető lakóépület, melyek a legkorábbi ismert lakóházak a város területéről. Az egyik ház egy nagy tűzvészben pusztult el, omladéka gazdag leletanyagot tartalmazott, s jól tanulmányozható volt szerkezete is: a kőalapozáson nyugvó talpgerendás épület felmenő falait tapasztott agyagból, paticsból készítették. Ez az építkezési mód az Árpád-kori Magyarországon elsősorban latin vendégnépekhez, úgynevezett hospesekhez köthető, sárospataki előfordulása összecseng a korabeli írott forrásokból elénk táruló képpel.

A ház bontása során annak csaknem valamennyi felszerelési tárgya előkerült. Kerámiából készült különböző méretű fazekak, palackok, kancsók, egy kőmozsár, fenőkövek, kések, s néhány apróbb luxustárgy is: üveggyöngy, bronztű, bronz és vas csatok árulkodnak az itt élt emberek mindennapjairól. Ugyanezen a lelőhelyen sikerült feltárni egy kora-újkori kövezett út maradványait. Az út 1541 után készülhetett, amikorra felépült a várost övező fal. Az útkövek közül számos lópatkó és csizmasarokvas, továbbá zablák és szekérvasalások kerültek elő, néhány elhullajtott pénzérme tanúsága szerint egészen a 18. századig közlekedtek rajta. A feltáráson előkerült nagyszámú és kvalitásos leletanyag restaurálása elkezdődött, reményeink szerint hamarosan lehetőség nyílik azok bemutatására is.
-bg-