Rég nem utálták ennyire az idegeneket Magyarországon

Nem ez az általános vélekedés – tüntetők a MigSzol tavaly májusi, a kormány migránsellenes nemzeti konzultációja elleni tüntetésén
Nem ez az általános vélekedés – tüntetők a MigSzol tavaly májusi, a kormány migránsellenes nemzeti konzultációja elleni tüntetésén - © Fotó: Magócsi Márton | abcug.hu
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – A tavaly év eleje óta növekvő általános fenyegetettség-érzés rekord szintre emelte az idegenellenességet Magyarországon, és a társadalom nagy része támogatja a kormány menedékjogokat súlyosan korlátozó bevándorlás-politikáját – írja a Tárki legfrissebb tanulmányában. Az is kiderül, hogy a magyarok sokkal jobban féltik a munkájukat és a segélyeiket, mint a kultúrájukat a menekültektől. Neuberger Eszter cikke az Abcúgon.

A 2015-ös menekültválság társadalmi hatásait bemutató tanulmánnyal jelentkezett a Tárki Társadalomkutatási Intézet. A kutatás arra kereste a választ, hogy Magyarországon hogyan változott a menekültválság hatására a többségi társadalom menekültekkel és menedékkérőkkel kapcsolatos attitűdje 2015 októbere és 2016 januárja között, azaz közvetlenül a párizsi terrormerényletek előtt, valamint 2 hónappal utánuk.

Magyarország az Európai Unión belül azok közé az országok közé tartozik, ahol a többség támogatja az EU-n kívüli országokból érkező illegális bevándorlás visszaszorítását – írja a 2015 májusi Eurobarométer felmérését is használó tanulmány. A kérdésről az EU-s országok lakosságának többsége, az Eurobarométer szerint a megkérdezettek mintegy 85 százaléka így gondolkodik. Azzal viszont – Észtországgal és Dániával együtt – eltérünk az EU átlagtól, hogy a lakosság kisebb része támogatja a közös uniós szintű fellépést a migrációs helyzet kezelésére, és inkább a nemzeti szintű lépéseket támogatná.

Rekordot döntött a xenofóbia

A tanulmány egyik legfontosabb állítása, hogy a magyar lakosság körében 1992 óta folyamatosan mért idegenellenesség (xenofóbia) a 2016 januári felméréskor érte el a mindenkori legmagasabb szintet, az idegenbarátság (xenofília) pedig mostanra szinte teljesen eltűnt a magyar társadalomból.

Közelebbről megnézve látható, hogy a kormányzati bevándorló-ellenes kampány kezdete előtti utolsó mérésen mért 39 százalékhoz képest 2015-ben először 45-re, majd 2016 januárjában 53 százalékra emelkedett a megkérdezettek körében a xenofóbok aránya. Számuk az úgynevezett “gondolkodók” táborának rovására nőtt, akik korábban nem tudtak a felmérés kérdéseire határozott igennel vagy nemmel válaszolni.

A xenofóbia szintjének emelkedése és a kormány szigorodó bevándorlás-politikájának széleskörű támogatottsága a tanulmány szerint egymást magyarázó jelenségek, és összefüggésben vannak azzal az extrém méreteket öltő fenyegetettség-érzéssel, ami mind a magyar, mind az európai közvéleményen eluralkodott a tanulmány által vizsgált időszakban.

Kik azok az idegenellenesek?

A Tárki kutatása alapján megadható annak a magyar állampolgárnak a személyleírása, aki a leginkább és aki a legkevésbé fogékony az idegengyűlölettel szoros összefüggésben álló bevándorlás-ellenességre, és a 2015 eleje óta tartó kormányzati bevándorlás-ellenes kampány üzeneteire.

  • Találkozott már menekültekkel, de személyesen egyet sem ismer
  • Egy kisebb vidéki városban vagy falun él
  • Középiskolánál alacsonyabb iskolai végzettségű
  • A jövőben nem tervez külföldre költözni, és ismeretségi körében sincs olyan, aki huzamosabb ideje külföldön él, vagy élt már külföldön 1 évnél tovább

Ezek a paraméterei a Tárki felmérése szerint annak a magyarországi lakosnak, aki nagyobb eséllyel vált idegenellenessé a menekültválságra épülő kormányzati bevándorlás-ellenes kommunikációs kampány hatására, amely azóta a francia terrorcselekményeket, valamint a szilveszteri németországi eseményeket is összekötötte a menekülthullámmal.

Jobban működik a “Nem veheted el a magyarok munkáját!”

A bevándorló-ellenesség tehát a Tárki-kutatás szerint a fenyegetettség érzésével magyarázható. Az idegenellenes és ebből következően bevándorlóellenes társadalmi rétegek úgynevezett szimbolikus és realisztikus félelmekkel egyaránt rendelkeznek a bevándorlókat/menedékkérőket/menekülteket illetően. A szimbolikus félelem a vélt kulturális, érték és normabeli különbségek miatti fenyegetettség érzés (például a magyar kultúra veszélybe kerüléséről szóló), realisztikus pedig főként materiális, gazdasági és politikai természetű félelem: a fogadó társadalom a gazdasági és anyagi érdekeit érzi fenyegetve.

A magyar kormány tavaly nyári plakátkampányában is tetten érhető volt ez a két kategória: például a “Tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!” és a “Nem veheted el a magyarok munkáját!” plakátszövegekben. A Tárki kutatása szerint a magyar lakosság jóval fogékonyabb volt a materiális fenyegetettséget hangsúlyozó retorikára, azaz a munkaerőpiacról vagy a szociális ellátásból való kiszorulástól többen tartanak, mint attól, hogy a bevándorlók a magyar kultúra pusztulását jelentenék.

A szociális ellátáshoz való hozzáférést a fogadó társadalom tagjaira – tehát ez esetben a magyar állampolgárokra korlátozó – hozzáállást jóléti sovinizmusnak is nevezik, ez volt jellemző a 2015 októberi és a 2016 januári felmérések alapján is a Tárki kutatásában résztvevők többségére.

Humanitárius csoda?

A tanulmány a bevándorló-ellenesség szociális és demográfiai háttere mellett az újonnan létrejött, menekülteket segítő civil szervezetek szerepével is foglalkozik – a menekültválság idején főleg a budapesti pályaudvarokon felállított tranzitzónákban aktív segítőkkel készített 37 interjú és a közösségi oldalakon szerveződött segítő csoportok médiareprezentációjának elemzésével.

Az interjúkból kiderült: az önkéntesek fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy amit csinálnak, az nem politikai akció, és a segítségnyújtás a tevékenységük lényege. Ennek megfelelően a legtöbben saját bevallásuk szerint áldozatkészségből csatlakoztak valamelyik segítő csoporthoz, viszont a második leggyakoribb motiváció a politikai helyzet miatt érzett düh volt. Figyelemre méltó, hogy a kutatás szerint több első vagy második generációs bevándorló és rokonaik érezték úgy, hogy cselekedniük kell, és csatlakoztak valamelyik csoporthoz.

A menekültválságra reagáló önkéntes szerveződések jövőjével egy korábbi cikkünkben mi is foglalkoztunk. A Tárki tanulmánya szerint elképzelhető, hogy az újonnan létrejött közösségi kapcsolatrendszer és a menekültkrízis ideje alatt kialakult önkéntes identitás tovább élteti majd a Migration Aid-hez és a “Segítsünk együtt…” csoporthoz hasonló szerveződéseket, ugyanakkor ezek fennmaradása a tanulmány szerint nagyban függ a forrásbevonás sikerétől.

A tanulmány befejező fejezete egy, a menekültválság sajtóját vizsgáló, médiaelemzésen alapuló kutatás eredményeit közli. Ebből kiderül, hogy a menekülteket segítő civilek a menekültügyről szóló több ezer sajtómegjelenésből mindössze 276-ban szerepelnek valamilyen formában (sosem a kormánypárti, hanem a független vagy az ellenzéki sajtóban), míg a kormány bevándorlás-politikája és menekültügyi álláspontja még a tranzitzónák megnyitása idején is az egyik legfontosabb téma volt, amikor a Migration Aid játszotta a főszerepet.

Neuberger Eszter | abcug.hu


Kétszer hajtana át a migránsokon a fideszes képviselőnő

Kétszer is áthajtana a migránsokon autóval a Fidesz-KDNP veszprémi képviselője, Stigelmaier Józsefné.

A Keletitől számolom a második születésnapom

Tavaly sosem látott tömegek mozdultak meg, hogy segítsenek az országon áthaladó menekülteknek, akikkel szemben mások legalább ilyen intenzíven gyűlölködtek. Most négy önkéntessel és a Tárki kutatóival próbáljuk kideríteni, honnan jött az önkéntességi láz. A magyaros marakodás itt is közbeszólt.