Rajtunk a világ szeme

Akt.:
Rajtunk a világ szeme
Már az első cannes-i vetítés után tudni lehetett, hogy a Saul fia nem távozik díj nélkül a Croisette-ről. Váró Kata Anna írása.

A Zsűri Nagydíja után világ körüli hódítóútra indult a film, számos fesztiválon megfordult, és a külföldi, valamint hazai mozikban is tekintélyes számú nézőt vonzott.

Magyarországon éppen a napokban lépte át a százezres nézőszámot, és ez a múlt vasárnapi Golden Globe-diadal és az Oscar-­jelöltek csütörtök délutáni bejelentése következtében várhatóan még tovább növekszik majd, főleg, mert a filmet forgalmazó Mozinet ismételten nagy kópiaszámmal vetíti a hazai közönségnek Nemes Jeles László alkotását.

Még fel sem ocsúdhattunk az Oscar-díj előszobájaként számon tartott, a külföldi hollywoodi tudósítók által odaítélt Golden Globe-díj örömmámorából, a héten már több más rangos díjra is nominációt kapott a Saul fia.

A Golden Globe-­díjátadó ugyanis csak az ünnepélyes nyitánya a filmes szakma díjkiosztóinak, melyet majd az Oscar-gála zár február 28-án. Magyar idő szerint vasárnap hajnalban derült ki, hogy a Golden Globe fennállásának történetében először magyar alkotás nyert a legjobb külföldi film kategóriájában, aminél jobban aligha indulhatott volna a díjkiosztó szezon Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje számára.

A hét elején jött a hír, hogy az Amerikai Rendezők Céhe a legjobb elsőfilmes díjára jelölte Nemes Jeles Lászlót, de a film operatőre, Erdély Mátyás is jelölést kapott egy másik szakmai testülettől, az Amerikai Filmoperatőrök Társaságától. Nem kevés elismerés ez a nemzetközi viszonylatban szerénynek mondható költségvetéssel készült filmnek (450 millió forint, melynek kétharmadát a Magyar Nemzeti Filmalap adta), mégis mindez már alighanem eltörpül amellett, hogy a Saul fia bekerült az Oscar-verseny fináléjába.

Szabó István Hanussenje (1989) óta nem kapott esélyt magyar film, hogy a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-szoborral távozzon a filmvilág legnagyobb ünnepéről. A Hanussennek nem sikerült díjra váltani a jelölést, így a mai napig egyetlen magyar film büszkélkedhet Oscar-díjjal: Szabó István Mephisto című alkotása, mely 1982-ben részesült az Amerikai Filmakadémia elismerésében.

A májustól tartó diadalmenet méltó megkoronázása lenne az aranyszobor, de nem szabad elfeledkezni arról sem, milyen felbecsülhetetlen értéke van a filmet övező nemzetközi figyelemnek. Egy harmincas éveiben járó magyar rendezőnek sikerült egy csapásra filmtörténetet írnia, és bekerülnie a nemzetközi filmvilág legnagyobbjai közé, világszerte kivívva a szakma, a szaksajtó és nem utolsósorban a közönség egyöntetű elismerését.

Nincs olyan, a 2015-ös évet összegző, komoly szakmai szempontok szerint összeállított filmlista, melyben ne szerepelt volna a Saul fia, a The Guardian brit napilap pedig egyenesen az év filmjének kiáltotta ki a sok tekintetben valóban egyedülálló alkotást. A film nemcsak azért számít kuriózumnak, mert elsőként beszél a Sonderkommando tagjairól, de a gázkamrák borzalmát egyetlen férfi szemszögéből, az ő személyes történetén keresztül mutatja be nem mindennapi filmes megoldásokkal.

A címszereplő Sault alakító Röhrig Géza intenzív jelenlétét torokszorító feszültséggel tölti meg Erdély Mátyás operatőri munkája, aki ezzel méltán öregbíti a magyar operatőrök, köztük a közelmúltban elhunyt Oscar-díjas Zsigmond Vilmos hírnevét.

A Saul fia nemcsak magyar, hanem világviszonylatban is kiemelkedő filmművészeti teljesítmény, mely méltán versenyez a legnagyobbak között, és erre nem lehetünk elég büszkék.

Szerzőnk Váró Kata Anna, kritikus



Sporthírek






hirdetés