Rajonganak az ásványok és a drágakövek iránt a miskolciak

Turai Zoltán és egy édesanya a kisfiával kedvünkért állt közös képre a 37. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztiválon az egyetemen
Turai Zoltán és egy édesanya a kisfiával kedvünkért állt közös képre a 37. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztiválon az egyetemen - © Fotó: Vajda János
Miskolc – Hat-hétezer látogató választja minden évben a Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivált hétvégi programként.

A 37. alkalommal megrendezett ásványbörzén több mint száz hazai és külföldi kiállító 300 asztalon mutatta be a természet élettelen csodáit: ásványokat, drágaköveket és ősmaradványokat. Emellett feldolgozott formában ékszereket, dísztárgyakat, amuletteket is láthattunk a hétvégén a Miskolci Egyetemen. Közép-Európa egyik legjelentősebb ásványfesztiválja a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara, a Herman Ottó Múzeum Ásványtára és a University Sportmarketing Kft. szervezésében valósult meg. A kiállításhoz oknyomozó bemutató, földtudományi játszóház, tematikus műhelyek, 3D-ben vetített előadások, ásvány- és drágakő-­meghatározás és számos más érdekesség kapcsolódott. A díszaulában tartott hivatalos megnyitón prof. dr. Kékesi Tamás, a Miskolci Egyetem tudományos és nemzetközi rektorhelyettese köszöntötte a vendégeket.

A legek fesztiválja

„Egyetemünknek több megarendezvénye van. Létszámát tekintve, valamint a felhozatal és a kiállítás méretét illetően azonban talán ez a legnagyobb. Mivel már sokadik alkalommal adunk otthont az ásványbörzének, így valószínűleg a leghosszabb ideje megtartott rendszeres nagy rendezvényünk is. Vetekszik az éves nemzetközi konferenciával, a MultiScience–microCAD–del. Örülök neki, hogy ez az esemény ilyen népszerűvé vált. Több izgalmas program között a mai nap nevezetessége az év ásványa, a galenit, amely Magyarországon is fellelhető. Ez azért lényeges, mert az ásványok hazánkban a nemzet kincsei és természeti erőforrásai közé tartoznak” – hangsúlyozta prof. dr. Kékesi Tamás.

„A drágakövek tehát nem csak szépek lehetnek, mint ahogy itt látjuk. A Miskolci Egyetem oktatásában, kutatásában egyébként is nagy szerepet töltenek be az ásványi anyagok. Remélem, hogy az ásványok szeretete egyben felsőoktatási intézményünk iránti érdeklődést is jelenti, hogy ne csak tömegrendezvényeknek, hanem természet-, műszaki vagy társadalomtudományok iránt érdeklődő hallgatóknak is otthont adhassunk, akik később nálunk veszik át a diplomájukat. Bízom abban, hogy a mai nap a szórakozás mellett a tanulás és az ezzel járó sikerélmény és öröm helyszíne is lesz” – indította útjára a rektorhelyettes hivatalosan is a reggel óta már benépesült fesztivált.

A standok között bóklászva családokkal és baráti körökkel, sőt még gyermekcsoportokkal is találkoztunk.

Tanulni jöttek a kicsik

– A Tiszaújvárosi Szent István Katolikus Általános Iskolából jöttünk 3.-tól 8. osztályos tanulókig. Évek óta visszajárunk, mert nagyon szeretik a gyerekek ezt a rendezvényt. Ásványokat vásárolnak, amelyeket összegyűjtünk, majd a darabokat bemutatjuk különböző szakkörökön. A szabadon választott programokba szintén szívesen bekapcsolódunk. Ma a 3D-s mozi érdekelte legjobban a lurkókat, fent pedig az aranymosás. Nagy érdeklődéssel várták, hogy mennyi arany lesz benne – mondta el érdeklődésünkre Orbán Mónika történelem–földrajz szakos tanár.

Családoknak ideális

Turai Zoltán kislányával és nejével érkezett a számukra kedves programra.

– A feleségemmel és hét­éves kislányommal minden évben kijövünk az ásványbörzére, mert ez egy jó családi program. Érdekel minket a kőzetek és a drágakövek látványa. Alapfokon gyűjtők vagyunk, és ma is sok szépséget találtunk. A gyerekeknek meghirdetett tematikus műhelyekbe időnként szintén bekapcsolódik a lányom, különösen az aranymosást kedveli az emeleten – emelte ki a fiatal apuka.

– Mi minden évben el szoktunk jönni a családdal, gyönyörűek a kövek, az ásványok, és az egész rendezvény nagy volumenű. Néha vásárolunk is, de csak kisebb darabokat, mert sajnos borsos ára van, főleg a ritkább köveknek. Az ékszereket is megnézegetem, de csak a fémmentest tudom hordani, úgyhogy venni inkább ilyet szoktam. Időnként eltervezzük, hogy megnézünk egy-egy előadást, de mindig képlékeny, hogy belefér-e az időnkbe. Néha annyira elcsodálkozunk a látványon, hogy lemaradunk róla – mesélte Tóthné Dudás Éva.

Detzky Anna