„Mindmáig rácsodálkozom arra, hogy mennyire humoros és elgondolkodtató”

Prohászka Fanni, az Elza című előadás főszereplője
Prohászka Fanni, az Elza című előadás főszereplője - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Generációk közös látomása arról, hogy mi történik, ha a gondolatainkat szabadjára eresztjük.

Újra műsorára vette a Miskolci Nemzeti Színház az Elza című előadást. A januári felújítás után február 10-én láthatja ismét a közönség.

Nagyon vártam már, hogy újra játsszuk az előadást.” Prohászka Fanni

Az Elza a K2 független színház alapítóinak, Fábián Péternek és Benkó Bencének a miskolci színházzal közös vállalkozása volt, amelyet azóta az Emberek alkonya című produkció követett – ez a hazai színházi életben példaértékű együttműködés egy kőszínház és egy független társulat között. Bár két, önállóan is élvezhető előadás született, az utóbbi nézhető az Elza folytatásaként is.

Összeállításunkban az alkotók ajánlják, ezúttal az Elzát.

Benkó Bence, Fábián Péter:

– Több szempontból is nagy öröm számunkra, hogy a Miskolci Nemzeti Színház újra műsorára tűzi az Elzát. Egyrészt, mert imádjuk, és úgy tapasztaljuk, a színészek is szívesen játsszák. Másrészt, mert úgy érezzük, a miskolci nézőkre is mély benyomást tett. Harmadrészt, mert a tavalyi évadban kevésszer adódott alkalom játszani. Talán azért is, mert ez életünk első kőszínházi rendezése. És azért is, mert fontosnak tartjuk Babits Mihály békevágy ihlette disztópikus vízióját, ami égetően aktuális problémákat vet fel. Az sem mellékes, hogy az idei évadban bemutatott Emberek alkonya az Elza folytatása lett, és most, hogy az „első rész” újra műsorra kerül, a nézőknek lehetősége lesz egy egységként látni a két rokon történetet. És külön izgalmat ad az elkövetkezendő előadásoknak, hogy a k2-s Piti Emőke ugrott be Mályi Margit szerepébe. És még sorolhatnánk, de minek: beszéljen az Elza önmagáért!

„Nagyon vártam már”

Prohászka Fanni, az Elza címszereplője, Miskolczi Elza:

– Nagyon vártam már, hogy újra játsszuk az előadást. A tavalyi évadban csak néhány ment belőle, de ezalatt nagyon a szívemhez nőtt. Nehéz szülés volt, mert a rendezőpáros a próbafolyamat alatt írta meg a darabot, alapul Babits Mihály Elza pilóta című regényét használva, de azt hiszem (és a nézők visszajelzései is ezt igazoljak), hogy jól sikerült a végeredmény. Mindmáig rácsodálkozom arra, hogy mennyire humoros és elgondolkodtató egyben ez az anyag. A felújítópróbán az egész csapaton azt éreztem, hogy ők is igazán szeretik, ráadásul van egy nagyon felkészült, profi beugrónk is, Piti Emőke, a K2 színház tagja, szóval izgatottan vártuk a hétvégi előadásokat.

„Az én szigetem”

Fandl Ferenc mind a két elő­adásban színpadra lép:

– Ha nem lenne Elza, az lenne a világvége. Értem ezt a történet szereplőjeként, és értem ezt magánemberként is. Azt mondtam egyszer, hogy szükségem van egy szigetre, ahol nagyon-nagyon szeretek színész lenni. Az „Elza…” az én szigetem. Azt mondja, amit én is mondanék, úgy, ahogy én is mondanám. Két és fél óra öröm a színpadon, és szerencsére a nézőtéren is. Végre valami, ami mindenkinek jó. Nem élnék a közhellyel, hogy „a néző végre elfelejtheti egy kicsit mindennapi gondjait”, mert ez nem igaz. Épphogy szembesítünk, okokat keresünk, s ha megoldást nem is, de esélyt mindenképp kínálunk. Tesszük ezt szórakoztatóan elgondolkodva, elgondolkodtatva. Az előadás végén pedig bebizonyítjuk, hogy minden vég valaminek a kezdete is, hiszen a történet folytatódik, közeleg az „Emberek alkonya”. Mindkét előadás ugyanarról beszél. Más szavakkal, de ugyanarról. Rólunk. Mi van velünk? Illetve, mi lesz, ha? Álmok ezek, látomások, melyek sötét jövőt festenek ugyan, de mutatnak fényt is. Generációk közös látomása arról, hogy mi történik, ha a gondolatainkat szabadjára eresztjük, ha jól ismert szavaink összekapcsolódnak, és így együtt nem pusztán azt jelzik, amit szoktak, hanem valami mást is. Valami újat, szokatlant, nyugtalanítót, néha kétségbeejtőt, de mindezek mellett a legfontosabbat: soha nincs veszve semmi. Bármi vár ránk, van fegyverünk: a humor. Abban meg ugye Karinthy óta nem ismerünk tréfát.

Létrejön a harmónia

Máhr Ági, aki az Emberek alkonyában viszi tovább Miskolczi Elza szerepét:

– Elfogult vagyok az Elza alkotóival, Benkó Bencével és Fábián Péterrel – nekem is jó volt velük dolgoznom. Nagyon szeretem, hogy vannak fiatalok, akikben ilyen csodálatos összhangban él együtt a régi idők ismerete, a múlt kulturáltsága, és ez egybeépül az újjal, a maival. Hogy létrejön a harmónia. Szeretem, hogy a jövőre gondolnak, hogy aggódnak a világ sorsáért, és hogy ez ebben az előadásban ilyen szellemes. Azoknak ajánlom ezt a gondolatparádét, akik képesek úgy megállni a Guernica előtt, nem a naturalista csata­ábrázolást hiányolják. Akik nyitottak. Akik hajlandók úgy és azért beülni egy előadásra, hogy történjen velük valami.

– ÉM-BA –


A még abszurdabb felé

Benkó Bence és Fábián Péter miskolci előadásában hangsúlyos, hogy ez: színház — az emberi értelemmel már megoldhatatlan helyzetet rögzítő első felvonás után a mégiscsak megoldást mutató másodikkal, ahol az abszurd a még abszurdabb felé ágazik.

A komor és őszinte olvasat ötletekben gazdag, humorban és nyelvi leleményekben tobzódó előadásból tárul elénk — az új alkotói nemzedéknek a tömegkultúra eszközeit és ikonjait a magaskultúra fontos mondataival egyenrangú elemként elegyítő, a logika tévútjait sem bánó színháza ez. Valami friss, a blődli tájékáról, amiben szinte senki nem az, akinek, aminek látszik.

Bujdos Attila: Innen el
Műút folyóirat



Putnok.
BOON.HU






hirdetés