Kecsketej és a meleg, kockás kendő Zádorfalván

Akt.:
Dr. Lackó Józsefné a levéllel Fotó: Kozma István
Dr. Lackó Józsefné a levéllel Fotó: Kozma István - © Fotó: Kozma István
Miskolc, Zádorfalva – Egy nyugdíjas pedagógus írt lapunknak, mert megörült zádorfalvi cikkünknek.

Nemrég írtunk lapunkban arról, hogy budapesti építészhallgatók és egyetemi oktatók érkeznek július elején Zádorfalvára, mert szeretnék megmenteni az utókor számára a magyar népi építészet értékes darabjait. Értékes épületek pedig a Szuha-patak völgyében fekvő kis településen bőven találhatók.

Cikkünkre reagálva egy kedves levél érkezett szerkesztőségünkbe. Dr. Lackó Józsefné nyugdíjas pedagógus írta, akinek igencsak megdobogtatta a szívét cikkünk, hiszen a pályáját Zádorfalván kezdte, 57 évvel ezelőtt.

A levél

Levele így szól: „Örömmel olvastam, hogy Zádorfalvára ellátogatnak az építészhallgatók. Én magam is sokszor sétáltam a falucska utcáin. Ugyanis itt tanítottam le képesítés nélküli nevelőként az első és egyben egész életemet meghatározó tanévet. Ez a falu nemcsak gyönyörű helyen fekszik, hanem csodálatos emberek lakják, remélem, még most is. 1962-ben nagy szeretettel fogadtak a faluban, már csak azért is, mert nagy volt a nevelőhiány. Olyan szerencsém volt, hogy én, aki csak átmenetnek tekintettem ezt a lehetőséget, hetek múlva rájöttem, hogy soha az életben nem tudtam volna mást csinálni, mint gyermekekkel foglalkozni. Persze már nagyon sok tanév van a hátam mögött, de ez a falucska örök életre elkötelezetté tett. Évente sok alkalommal elmegyek arra, és ugyanazt a szívdobogást érzem, mint a legelső alkalommal. A továbbtanulás persze elszólított onnan, hiszen Eger nagyon messze volt, és levelező tanulmányt nehéz lett volna folytatni. De mindig elmondom, ha átmegyünk a falun, hogy áldja meg az isten valamennyi ott élő embert, amiért olyan kedvesek, barátságosak és segítőkészek voltak velem.

Hálás szívvel

Hálás leszek a gumicsizmáért, amit kaptam, hogy a sáros utcákon is tudjak menni, sosem felejtem el a reggeli nagy csésze kecsketejet, amivel minden reggel vártak, hogy hízzak egy kicsikét. Nem felejtem el a meleg, kockás kendőt, amit a cigányasszonyok kötöttek a fejemre, hogy ne fázzon meg.

És persze a sok finom sütemény, amit akkor kaptam, amikor hazautaztam Miskolcra, és a sok-sok feledhetetlen pillanatot, amit közöttük tölthettem el. És hát a gyerekek! A tündérkék, akik boldoggá tettek, hogy elfogadtak és megéreztették velem, hogy ez lesz az elkövetkezendő, igen hosszú esztendők feladata. És mind a mai napig forró szeretettel gondolok Oláh László igazgató bácsira, aki annyi bölcsességgel látott el, annyi mindent át­adott nekem, olyan alaposan elmagyarázott mindent, hogy egész pályafutásom ezekre a csodákra épült. Amikor elköszöntem a falutól, cigányzenével búcsúztattak. Azt hittem, megszakad a szívem, amikor felszálltam a buszra. Ezért örülök annak, hogy egy kis törődést kap a falu, mert bizony nagyon rájuk fér egy kis változatosság! És én most nagyon boldog vagyok!” – zárja sorait a pedagógus, vagy ahogy a gyerekek hívták, Sárika néni.

Emlékek

Lapunknak elmesélte azt is, hogy az összevont felső tagozatban tanított irodalmat, nyelvtant, fizikát és kémiát képesítés nélkül, és a Zádorfalván töltött hónapok győzték meg arról, hogy a tanítás az ő élete. Pedig akkor már felvették textiltervezőnek az iparművészetire. És a pedagóguspálya sem volt könnyű az összevont osztályok miatt, este pedig a felnőtteket oktatta az esti iskolában, hogy megszerezzék a hiányzó 7. és 8. osztályt. Zádorfalváról Edelénybe került, majd Miskolcra, és hosszú évekig tanított a Katowice utcai általános iskolában, onnan ment nyugdíjba is. Régi fényképei és levelei között kutatva két zádorfalvi emlékre bukkant. Egy fényképre, amelyen Oláh László igazgató látható néhány tanítványával, és egy levél, melyet szintén az igazgató írt, amikor Sárikának megszületett a kislánya.

Mint mondta, a levél azért is becses, mert a zádorfalvi iskola minden egyes diákja aláírta.

Hegyi Erika


Építészhallgatók egy korábbi helyszínen
Budapest, Zádorfalva - A fővárosi egyetemisták megmentik az utókor számára a magyar népi építészet értékes darabjait. Zádorfalva a Szuha-patak völgyében, a Putnoki járásban fekvő kistelepülés. A különlegessége azonban nem ez, hanem az, hogy budapesti építészhallgatók és egyetemi oktatók felfigyel...



Putnok.
BOON.HU






hirdetés