Hamarosan híresek lesznek a régi zádorfalvi épületek

Építészhallgatók egy korábbi helyszínen
Építészhallgatók egy korábbi helyszínen - © Fotó: Magánarchívum
Budapest, Zádorfalva – A fővárosi egyetemisták megmentik az utókor számára a magyar népi építészet értékes darabjait.

Zádorfalva a Szuha-patak völgyében, a Putnoki járásban fekvő kistelepülés. A különlegessége azonban nem ez, hanem az, hogy budapesti építészhallgatók és egyetemi oktatók felfigyeltek a századfordulón épült, jellegzetes parasztházaira. Olyannyira, hogy július 8-án a borsodi községbe érkeznek az egyetemi diákok és tanáraik, hogy komoly szakmai munkákat végezzenek itt.

Részleteket Tóth Bence Pétertől, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának munkatársától tudtunk meg.

Lézerrel, colostokkal

– A Szent István Egyetem Népi Építészeti Tudományos Diákköre több mint 100 éves múltra tekint vissza. A diákkörnek az a célja, hogy az építészhallgatókat bevonja a szakmai gyakorlat világába, és hogy a népi építészet kapcsán megismertesse őket a régi építésmódokkal. A tábor napjai alatt tehát tapasztalatszerzés és -bővítés folyik – fogalmazott az építészmérnök. Mint mondta, a diákkör két táborból áll. Az egyik a felmérőtábor, amit általában egy szintén kéthetes építőtábor követ. A munka azzal kezdődik, hogy a fiatalok a népi portákon fekvő épületeket kompletten végigmérik. Lézerrel, centivel, colostokkal vonulnak ki egy-egy helyszínre a négyfős csapatok, és 2-3 nap alatt végeznek az adott portával és a rajta található épületekkel, építményekkel. Egy településen több ilyen portát mérnek a hallgatók, így egy átfogó, komplett felmérési tervdokumentáció jön létre. A felmérés során megszületnek az úgynevezett manuálék, melyek méretezett, műszaki tartalommal bíró szabadkézi rajzok. A tábor végeztével ezeket a dokumentációkat a hallgatók feldolgozzák, melyből kiállítás születik az egyetemen és a tábor helyszínén. Az, hogy milyen fontos munkát végeznek az egyetemisták, azt az is bizonyítja, hogy a kiállítás anyaga végül a Szentendrei Skanzen archívumába kerül. Így aztán ezeket a jellegzetes, népi épületeket később újra fel lehet építeni vagy renoválni.

Tóth Bence Pétertől megtudjuk azt is, miért pont Zádorfalvát választották az idei tábor helyszínéül.

Értékmentés

– Az egyik évben Nagy-Magyarország területéről, a másik évben pedig a jelenlegi határokon belül választunk ki egy-egy települést. Zádorfalvára tulajdonképpen a miskolci Tóth Viktor hívta fel a figyelmünket, aki végzett építészmérnök. Ő már korábban foglalkozott a településsel Bereczki Zoltán miskolci építésszel együtt, arculati kézikönyvet is készített, és úgy ítélte meg, hogy bőven találhatók itt olyan épületek, épületrészletek, amelyek értékmentés szempontjából fontosak lehetnek. Amikor meglátogattuk a helyszínt, mi is úgy találtuk Fülöp Istvánnal, a tábor vezetőjével hogy ott érdemes elvégezni a mentést – jelezte az egyetemi munkatárs.

Hegyi Erika


Valóságos gyöngyszemek

Milyenek a zádorfalvi épületek, melyek felkeltették a tábor szervezőinek érdeklődését?

– A századforduló környékén, valószínűleg a 20. század elején épültek. A gömöri térség jellegzetes formajegyeit hordozzák, mely egyedülálló az országban. Tipikus, traktusosztású parasztépületek, tehát a magyar népi építészet gyöngyszemei, jellegzetességei. Klasszicizáló, tipikus formatannal bíró épületek ezek, letisztult homlokzattal, cserépfedéssel. A magyar, népi építészet őrzői – fogalmazott Tóth Bence Péter.



Putnok.
BOON.HU






hirdetés