Pfújolják, dobálják – megölik?…

Miskolc – Két ember között megvalósuló atrocitásnak, erőszakos cselekménynek rendszerint „értelmezhető” okai van: harag, irigység, féltékenység vagy más.

Új jelenségnek tűnik, hogy alkalmanként a támadó és áldozata között nincs szó semmiféle vitáról, sőt, ismerettségről sem – utóbbi „vétke”, hogy ismert ember. A népszerűség, a médiaszereplés, a híres ember lét esetenként agresszivitást vált ki másokból.

Valóban úgy tűnik, hogy egyre több az ilyen bűneset, ám a szakember szerint ez magának a médiának a torzítása: egy-egy híres ember elleni atrocitásról bőven beszámol minden tévé és újság, a néző-olvasó úgy érzi, „televan” a világ ilyesmivel. Münnich Ivánkriminálpszichológustól megtudtuk, valójában ritka ügyek ezek. Annyira, hogy önálló tudományos vizsgálatuk eddig nem is volt indokolt, így tudományos igényű megállapítások, illetve adatok sem idézhetők a témát illetően.

Az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa felidézi a kétségkívül létező jelenség talán legismertebb példáját: John Lennon zenész (Beatles együttes) 27 évvel ezelőtti meggyilkolását. Mint emlékezetes, az akkor már (inkább) médiasztár-nak számító Lennon-t egy utóbb őrültnek minősített rajongója lőtte le, és a tett kiváltó oka csak az lehetett, hogy a megtámadott híres, rajongott ember…

(A gyilkos még ma is börtönben ül. Többször kérelmezte a szabadon bocsátást, ezt eddig mindig elutasították.)

Testőrök hada

A média, illetve a nagypolitika szereplői vannak kitéve az efféle agressziónak. Nem csoda, hogy a miniszterelnököket és a popsztárokat egyaránt testőrök hada veszi körül köztéri szerepléseiken – jegyzi meg Münnich Iván. Az agresszorok legtöbbször szintén médiafigyelemre vágynak; beleértve az ilyen eszközzel tudatosan élő terroristákat is. Valamelyest közelinek tekinthetjük azokat az eseményeket, amikor egy beszédet mondó politikust a vele nem szimpatizáló civil tömegből verbális avagy valós (tojásdobálás) támadás éri.

Itt az elkövetőkre nem feltétlenül illik az egyébként kézenfekvő „megzavarodott személyiség” minősítés, akiben „összemosódik a valóság és fantázia határa”. Ráadásul a politikus pfújolása és megdobálása korántsem újkeletű jelenség – és akár még magának az áldozatnak is reklámlehetőséget teremt. Ilyesmi mindig is lesz – summáz a kriminálpszichológus.

„Amikor az 1960-as években Lennon-t arról kérdezték, szerinte hogyan fog meghalni, azt felelte: ‘Biztos valami őrült fog kinyiffantani.’ Több amerikai és kanadai Beatles-koncerten megerősített őrizetet kaptak a fenyegetések miatt, Ringo Starr azt mondta, hogy egy montreali koncerten a cintányérok mögött kellett ülnie.

Bár Lennon ezt minden bizonnyal viccnek szánta, mégis bekövetkezett. Még egy hasonló kijelentést tett utolsó interjújában, amikor azt mondta, úgy érzi, mintha valaki követné: először szövetségi ügynökök az 1970-es években, hogy deportálják, majd a megszállott rajongó 1980-ban.”

(hu.wikipedia.org)