Pedagógusnapi köszöntő

Őket, akik minden nap részesei a csodának, segítik tanítványaikat a tudás rejtelmes útjain, és

ismereteiket maguk is folyamatosan megújítják. A nevelők mindig fiatalok maradnak, hiszen fiatalok

között érdeklődő, csillogó „szempárok tükörtermében élnek”.

„A gyermeknevelés művészet, ugyanúgy, mint egy kőből kibontani a benne levő szobrot, vagy

hegedűből előcsalni a muzsikát, … igazi hivatás, a jövőbe vetett hit legnemesebb formája.”

(Wintermantel Zs.)

Mindennapjaik: erőfeszítés, kudarc és siker, a legnagyobb feladat a szeretettel szeretetre nevelés,

a tudás átadása és a tudásvágy felébresztése, és saját életük példáján keresztül követésre méltó

pozitív példa nyújtása. Egy jókor, jól megfogalmazott mondat, cselekedet, egy mosoly, ölelés, őszinte

érdeklődés, meghallgatás a gyermekre életre szóló hatást gyakorolhat. Munkájuk gyümölcse sokszor

évek múlva érik be. Bizonyára minden diáknak van olyan tanára, akire sok év elteltével is szívesen

gondol vissza. A remek órákra, kirándulásokra, beszélgetésekre, tanítója szeretetteljes, irányt mutató

tanácsaira.

Szerencsés vagyok, hogy tanulmányaim során sok olyan nevelőnek voltam a tanítványa, akik

példaként állnak most is előttem közvetlenségükkel, emberségükkel és tudásukkal egyaránt.

„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!”

(Karinthy Frigyes)

A családi példa számomra a legmeghatározóbb, keresztanyám – Nagy Jusztina tanár

Jászárokszálláson – hozzájárult ahhoz az elhatározásomhoz, hogy magam is ezt a hivatást válasszam.

Tisztelgő főhajtásként idézem Kis Pál István költeményének részletét:

„Ha kagyló vagyok, Ők az

igazgyöngyök,

ha a figyelmes szem…

úgy Ők a csillagok,

s ha majd a kedvükért

ércharangot öntök,

Ők lesznek a zengés, én

pedig hallgatok…”

Tisztelt Tanáraim, kedves Pedagógus társaim!

Felemelő, szép hivatás a miénk. Emberré nevelni, tudásunk legjavát nyújtani, követendő példaként

állni és megmaradni, kitárni a világot a gyermekek előtt, és elindítani őket az élet nehézségekkel, de

örömökkel és szépségekkel teli útján – kísérve szeretetünkkel – nemes feladat.

Záró gondolatként Mindannyiunknak Széchenyi Istvánt idézem:

„Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk: a szépért s jóért,

amit tehetünk.”

Kívánok minden nevelőnek jó egészséget, munkájába vetett hitének megtartását, sok-sok

gyermekmosolyt.

Győrffy László Jánosné

pedagógus

„Mikor először lépsz az iskolába,

legyen arcodon Jézus nyájassága:

szólítsd köréd a kisgyermekeket,

és símogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,

gyermeki arccal búbánatosat,

ismerd meg benn a korán-szenvedőt, –

s öleld magadhoz, és csókold meg őt.”

(Gárdonyi Géza – Kezdő tanítónak)

VISSZA A KEZDŐOLDALRA