Őket, akik minden nap részesei a csodának, segítik tanítványaikat a tudás rejtelmes útjain, és
ismereteiket maguk is folyamatosan megújítják. A nevelők mindig fiatalok maradnak, hiszen fiatalok
között érdeklődő, csillogó „szempárok tükörtermében élnek”.
„A gyermeknevelés művészet, ugyanúgy, mint egy kőből kibontani a benne levő szobrot, vagy
hegedűből előcsalni a muzsikát, … igazi hivatás, a jövőbe vetett hit legnemesebb formája.”
(Wintermantel Zs.)
Mindennapjaik: erőfeszítés, kudarc és siker, a legnagyobb feladat a szeretettel szeretetre nevelés,
a tudás átadása és a tudásvágy felébresztése, és saját életük példáján keresztül követésre méltó
pozitív példa nyújtása. Egy jókor, jól megfogalmazott mondat, cselekedet, egy mosoly, ölelés, őszinte
érdeklődés, meghallgatás a gyermekre életre szóló hatást gyakorolhat. Munkájuk gyümölcse sokszor
évek múlva érik be. Bizonyára minden diáknak van olyan tanára, akire sok év elteltével is szívesen
gondol vissza. A remek órákra, kirándulásokra, beszélgetésekre, tanítója szeretetteljes, irányt mutató
tanácsaira.
Szerencsés vagyok, hogy tanulmányaim során sok olyan nevelőnek voltam a tanítványa, akik
példaként állnak most is előttem közvetlenségükkel, emberségükkel és tudásukkal egyaránt.
„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!”
(Karinthy Frigyes)
A családi példa számomra a legmeghatározóbb, keresztanyám – Nagy Jusztina tanár
Jászárokszálláson – hozzájárult ahhoz az elhatározásomhoz, hogy magam is ezt a hivatást válasszam.
Tisztelgő főhajtásként idézem Kis Pál István költeményének részletét:
„Ha kagyló vagyok, Ők az
igazgyöngyök,
ha a figyelmes szem…
úgy Ők a csillagok,
s ha majd a kedvükért
ércharangot öntök,
Ők lesznek a zengés, én
pedig hallgatok…”
Tisztelt Tanáraim, kedves Pedagógus társaim!
Felemelő, szép hivatás a miénk. Emberré nevelni, tudásunk legjavát nyújtani, követendő példaként
állni és megmaradni, kitárni a világot a gyermekek előtt, és elindítani őket az élet nehézségekkel, de
örömökkel és szépségekkel teli útján – kísérve szeretetünkkel – nemes feladat.
Záró gondolatként Mindannyiunknak Széchenyi Istvánt idézem:
„Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk: a szépért s jóért,
amit tehetünk.”
Kívánok minden nevelőnek jó egészséget, munkájába vetett hitének megtartását, sok-sok
gyermekmosolyt.
Győrffy László Jánosné
pedagógus
„Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és símogasd meg kezecskéjüket.
S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn a korán-szenvedőt, –
s öleld magadhoz, és csókold meg őt.”
(Gárdonyi Géza – Kezdő tanítónak)
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .