Pedagógusnapi köszöntő

Miskolc – „Élen állsz és messze látszol, sose feledd, példa vagy!” (Nagy László) Június első vasárnapján azokat köszöntik, akik az orvosi és a lelkészi pálya mellett talán a legszebb hivatást gyakorolják, gyermekeket nevelnek, jellemet formálnak, példát mutatnak – a pedagógusokat.

Őket, akik minden nap részesei a csodának, segítik tanítványaikat a tudás rejtelmes útjain, és ismereteiket maguk is folyamatosan megújítják. A nevelők mindig fiatalok maradnak, hiszen fiatalok között érdeklődő, csillogó „szempárok tükörtermében élnek”.

„Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és símogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn a korán-szenvedőt, –
s öleld magadhoz, és csókold meg őt.”

(Gárdonyi Géza – Kezdő tanítónak)

 

 

A gyermeknevelés művészet, ugyanúgy, mint egy kőből kibontani a benne levő szobrot, vagy hegedűből előcsalni a muzsikát, … igazi hivatás, a jövőbe vetett hit legnemesebb formája.” (Wintermantel Zs.)

Mindennapjaik: erőfeszítés, kudarc és siker, a legnagyobb feladat a szeretettel szeretetre nevelés, a tudás átadása és a tudásvágy felébresztése, és saját életük példáján keresztül követésre méltó pozitív példa nyújtása. Egy jókor, jól megfogalmazott mondat, cselekedet, egy mosoly, ölelés, őszinte érdeklődés, meghallgatás a gyermekre életre szóló hatást gyakorolhat. Munkájuk gyümölcse sokszor évek múlva érik be. Bizonyára minden diáknak van olyan tanára, akire sok év elteltével is szívesen gondol vissza. A remek órákra, kirándulásokra, beszélgetésekre, tanítója szeretetteljes, irányt mutató tanácsaira.

Szerencsés vagyok, hogy tanulmányaim során sok olyan nevelőnek voltam a tanítványa, akik példaként állnak most is előttem közvetlenségükkel, emberségükkel és tudásukkal egyaránt.

Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!

(Karinthy Frigyes)

A családi példa számomra a legmeghatározóbb, keresztanyám – Nagy Jusztina tanár Jászárokszálláson – hozzájárult ahhoz az elhatározásomhoz, hogy magam is ezt a hivatást válasszam.

Tisztelgő főhajtásként idézem Kis Pál István költeményének részletét:

Ha kagyló vagyok, Ők az

igazgyöngyök,

ha a figyelmes szem…

úgy Ők a csillagok,

s ha majd a kedvükért

ércharangot öntök,

Ők lesznek a zengés, én

pedig hallgatok…

Tisztelt Tanáraim, kedves Pedagógus társaim!

Felemelő, szép hivatás a miénk. Emberré nevelni, tudásunk legjavát nyújtani, követendő példaként állni és megmaradni, kitárni a világot a gyermekek előtt, és elindítani őket az élet nehézségekkel, de örömökkel és szépségekkel teli útján – kísérve szeretetünkkel – nemes feladat.

Záró gondolatként Mindannyiunknak Széchenyi Istvánt idézem:

Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk: a szépért s jóért, amit tehetünk.

Kívánok minden nevelőnek jó egészséget, munkájába vetett hitének megtartását, sok-sok gyermekmosolyt.

– Győrffy László Jánosné, pedagógus –