Eddig Deák Bárdos Mihály és Karakas Hedvig készülhetett egészen biztosan az ötkarikás viadalra, de csak „valamennyiünk Misikéje” maradt a szőnyegen, Hédi már újpesti színekben szorgoskodik a tatamin. Nem tudom, ki és hol hibázott, de ez már nem is érdekes. Nem tudom azt sem, hogy a sportoló és mestere, továbbá a város sportért felelős vezetői és az egyesület elnöke mindent megtettek-e annak érdekében, hogy a tehetséges judoka Miskolcon maradjon. Vagy valamennyien belenyugodtak abba, hogy nincs pénz, meg van egy szerződés, amelyet fel lehet mondani? Ennek a „válópernek” a vesztese mellesleg nem Karakas Hedvig és edzője, Kovács Gábor, hanem az ország harmadik legnagyobb városa, amely londoni kvótát veszített, mert a sportolót már egyszerűen nem lehet letaszítani az angol fővárosba induló repülőről – hacsak valamiféle váratlan esemény (például súlyos sérülés) közbe nem szól. Van ennek az ügynek jónéhány tanulsága, de tisztában vagyok vele, hogy itt senki nem fog tanulni belőle. Telefonálni viszont mindenki fog és a maga igazát szintén mindenki bizonygatja majd. Mert ez is az egyik magyar (sport)betegség.
- Kolodzey Tamás -